Téli kirándulásaink

Mennyi mindent mesélhetnék. Ah. Mindegy, kár ezen keseregni, írom a dolgokat, amikor odaérek.... :) Szóval gondoltam, ezúttal csokorba gyűjteném a téli kirándulásainkat.

Először a két ünnep között (igen, karácsonyra és szilveszterre gondolok, bármilyen távoli is...) üdültünk pár napot, szüleimmel és az ő jóvoltukból. Szilvásváradon volt a főhadiszállásunk. Odafelé menet megálltunk Egerben. Ugyan pár évvel ezelőtt voltunk már ott, de ezúttal is igazolódni látszott az a megállapítás, hogy bizonyos kor alatt eléggé felesleges elcipelni a gyerekeket különleges/egzotikus/érdekesnek tűnő/kultúrális/drága helyekre, mert nem fog rá emlékezni később. Szóval, most is körbejártuk a vár romjait, Zoli és Klára minden kiállított ágyút kielemezett, a többiek a kilátást próbálták méltányolni - de lássuk be, az egri várból azt elég nehéz.... Sokkal kellemesebb a városból a várra nézni, szerintem.
Aztán persze kipróbáltunk egy - felejthető- egri éttermet is, meg egy nagyon aranyos kávézót is, ahol üzeneteket lehetett hagyni a falon, meg műértékű írógépet lehetett megcsodálni.
Kissé szomorúan állapítottuk továbbá meg, hogy már későn érkeztünk ahhoz, hogy bejussunk a Nagytemplommal szemben található tudományos kis fellegvárba, ahol pár éve olyan jópofa és érdekes dolgokat láthattunk és hallhattunk, és annak sem örültünk, hogy az ugyancsak pár éve remek projektként beharangozott pincerendszeri panoptikum projekt-állapotban maradt - örökre.

Szilvásváradról természetesen elrándultunk a Szalajka-völgybe. Odafelé kisvonatra szálltunk (erre sem emlékeztek nagyon a gyereklányok, de most újra tetszett). Onnan visszafelé gyönyörű sétát tettünk. Egy másik nap felcaplattunk a Kilátóba is, ami végül nem kis túra lett. A Kilátóban úgy tettünk, mintha elláttunk volna a Kékesig, de szerintem csak képzelődtünk. A túrák után ettünk finom pisztrángos ebédeket, meg csobbantunk a hullámzó minőségű szállás apró fürdőjében, a gyerekek pedig kipróbálták magukat squash-ügyben is. De a legnagyobb élvezetet valószínűleg a bobozás okozta nekik, amit vígan működtettek december végén, hiszen olyan enyhe volt az idő. Két nap is voltunk ott velük, imádták!

Ezt a pár napos kirándulást kissé cifrázta a tény, hogy Zitának edzőtábora volt, így ő csak második nap csatlakozott, Apukám "szaladt" el érte; továbbá, hogy volt viszont egy "fiunk" is, Gergő unokaöcsém személyében.

Összeségében nagyon kellemes három napot töltöttünk el, igazán pihentető üdülés volt, ami, ránk fért.

Ágyú-tudósok

Kilátás - kilátók

Ezt muszáj volt megörökíteni

Egri kávézóban "mulatozó" pesti leányka

A kisvonat - kihagyhatatlan!!!

Gergő és az Ikrek megpihentek a túra során

Klára a békás kesztyűjében kacsás háttérrel

Mama és Imó - remek páros!

Zitának tetszett a bob - ez "talán" látszi is!

Mindenhol ez az Imola-név!!! :)

Fázós Apa és leánya a kilátóban

Távolban a Kékes (állítólag)

Még a téli szünet alatt sort kerítettünk Zolival egy kettesben eltöltött kirándulós hétvégére - a dolog úgy vált megoldhatóvá, hogy a Jézuska hozta nekünk ezt a lehetőséget. Villányba vitt ezúttal jó sorunk, a fantasztikusan hangulatos, stílusos és remek-pazar-csodálatos gasztronómiát vivő Gere Hotelbe. Hogy ott mit csináltunk a szokatlanul enyhe télben, az új év első hétvégéjén? Jókat ettünk, boroztunk, kirándultunk és beszélgettünk - vég nélkül. Annyira jól esett, hogy az csak na!

Lelkünk és testünk energiaraktárai feltöltődtek hát, mire újra munkába és iskolába kellett indulni.

Január vége felé ott tornyosult a nagy sötét felhő: Imola műtétje. Amit remekül vészelt át, mint ahogyan arról már beszámoltam. Beígértem az aprónépnek valami jó kis programot, ha már Imola is kimozdulhat. Az etyeki Korda-stúdióba mentünk el a tél talán leghidegebb hétvégéjén (ami, ugye, a mostani telet tekintve relatív azért). Roppant jól szórakoztunk, noha végig fáztunk kissé. A lányokat lenyűgözték a külső helyszínek, csakúgy, mint a "múzeumi" rész. Itt egy gyakorlatilag csak nekünk szóló idegenvezetéssel mentünk végig. Minden nagyon érdekes volt, de persze a lányok számára a prímet a kipróbálható "viccességek" vitték, úgy, mint greenbox-ban "motorozás", úgy tenni, mintha éppen egy emeletes házba kapaszkodnának fel a falon, vagy nagyobbnak tűnni, mint egy felnőtt, stb. Gondolom, Hollywoodban ennél ezerszer izgalmasabb dolgokat is meg lehet nézni egy-egy stúdióban, ahová beengedik a pór népet, de nekünk - és főleg a lányoknak - már ez is hatalmas élmény volt. Ajánlom egyébként bárkinek!

Hogy megnőtt Imó!



Kapaszkodnak (ezt még gyakorolni kell...)

Vidám fülműtött az olasz díszletben

Greenbox-poén

Csak úgy....

Végül, az igazán télies téli élményünk a február végi síelésünk volt. Ausztriába mentünk, a "jól bevált" utazótárs baráti családdal, Mingiékkel. Valami csoda folytán pont az a meghosszabított hétvége volt nekik is jó, mint nekünk. Nálunk még ráadásként szerepelt az, hogy az első ott töltött napon volt Emma szülinapja. Utólag az Ünnepelt több ízben is úgy nyilatkozott, hogy a síelés, az együtt töltött pár nap volt a legszebb ajándék számára (de a szülinaposra és annak szülinapjára majd visszatérek még egy külön bejegyzésben). Szóval Bad Kleinkirchem közelében szálltunk meg egy tündéri osztrák "Zimmer Frei-ben". A síelés is remek volt, nagyon jó terep ez (is). Zita és Emma rögtön visszazökkentek a megszokott síelős formájukba, az Ikreknek kicsit nehezebben indult a dolog. Imola végig óvatosabbra vette a figurát, de Klára eszement tempót diktált a kezdeti bizonytalankodások után.
Az időjárás - az előrejelzésekkel szöges ellentétben - az első két nap igazán kegyes volt velünk, csak a harmadik (és egyben utolsó) napra romlott el - de akkor is jót síeltünk azért! Szerda délután indultunk kifelé és vasárnap reggel visszafelé. Így aztán pihentető volt még ez is - vasárnap nem értünk túl későn haza (kb. 550-600 km az út). Már mennék újra vissza! Klasszak voltak a pályák, a hütték, a Mingiékkel elköltött étkezések, a közös tortázás (aminél csak a gyufa hiányzott, hogy meg is gyújthassuk a Budapestről odáig cipelt tortán a gyertyákat), a gyerekek utolsó esti "csúszkázása", a forralt bor, minden.

(Képünk, no az nem nagyon van: bár remek fotók készültek, sajnos Emma egy mozdulattal kitötölte őket.... Bánkódott ő is, mi is, no de ez van. Több is veszett Mohácsnál. Még egy érv, amiért vissza kell mennünk.)

Ezek voltak tehát a téli kirándulásaink csokorba gyűjtve, noha tél nagyon nem volt. Remélem, a ma reggel hallott előrejelzések holmi hózáporokkal a hétvégére nem válnak valósággá. Ha eddig nem kegyeskedett tiszteletét tenni ez az évszak nálunk, most már ne jöjjön!