Röviden, csak, hogy ez se maradjon le

A blogírást sikeresen elhanyagoltam az utóbi időben - és, az igazság az, hogy ez nem teljesen a véletlen műve. Rossz hangulatú írásokat nem szeretek kirakni, jó hangulatúakat meg nem nagyon tudok mostanában írni. Mert amikor jó a hangulatom, akkor éppen nyaralunk - nyaralás alatt meg bolond lennék gépezni; amikor meg nem nyaralunk, akkor meg..... na, mindegy.

Szóval, volt egyszer egy tanév, és annak a tanévnek meg volt egy vége is. Így, a négy Balogh-leányzó kapott fejenként két-két bizonyítványt! Igen, nem tévedés, nem ámítás, csak éppen zeneiskolai furfang! :) Eme zeneiskolai furfangok két igen érdekes dolgot is tartalmaztak. Az egyik az, hogy kisnagycsaládunk életében először, egyik sarjunk dicséretes ötös lett szolfézsból!!!!! Jól le is "szidtuk", micsoda szégyent hoz a családra! :) Na vajon ki volt az elkövető? Nem, nem csinálok ebből liko-olós-tippelős-kommentelős játékot, hanem rögvest elárulom: Klára! No mindegy, azért kapott aznap este vacsorát! :) A másik érdekesség pedig Zita bizijében lapult: az szerepel benne, hogy alapfokú művészeti vizsgát tett, kiváló minősítéssel, fuvolából. Kérem szépen, ez nagyon nem semmi, taps!

A sima sulis bizonyítványokról meg annyit, hogy lett köztük kitűnő is (eh, már megint Klára!!!! :) ), meg lett olyan is, akinek van azért ötöse is! :) És van egy kisgimnazistánk is, aki idén volt utoljára az, és kitűnő-közeli eredménnyel int búcúst ennek a sorozatnak. Zita jövőre már "nagygimnazista" lesz, kell neki matrózblúz (na ja! de hol vegyek olyat, ami nem 200% műszál?!). Nagy-nagy dicséret illeti őt, ebben a tanévben annyira szorgalmas volt a suliban, és, ahogy már említettem, fuvolából is, nem elfelejtve a fő "szerelmét", a vívást. Ezért a példamutató szorgalmáért pillanatokon belül (na jó, napokon belül :) ) elnyeri méltó jutalmát. Hogy mi is az, majd igyekszem beszámolni róla.

Emma és Imó vidáman zárta a tanévet, négyesnél rosszabbat senki sem kapott, nem elégedetlenkedtek, és mindketten letették a nagyesküt, hogy jövőre kicsit jobban megfeszülnek. Ezt az ígéretet nem mi kényszerítettük ki; már régen rájöttünk Zolival, hogy manapság kemény élet ám az iskolás élet!
Emmáéknál a bizonyítványosztás kissé drámaira sikeredett. Hatodikosok voltak, jó páran elmentek gimnáziumba. Nagyon szép búcsúztatás rendeztek a maradók, és nagyon szép búcsúfilmet készített az egyik távozó. Volt sírás-rívás, nem kevés; az én szemem sem maradt száraz, bevallom. Ez előrevetít majd még pár ilyen könnyezést, de inkább ebbe bele sem gondolok nagyon...
Szóval, volt pár (nem túl izgi) évzárónk, és mostanra már jó mélyre elástuk azt a rengeteg bizit. Szeptemberben majd leporoljuk őket. És, ahogy így most erről írtam, ismételten rájöttem, hogy a vakáció a világ egyik legjobb találmánya!!!!

Az évzáró előtt, a forró iskolaudvaron, barátnők
között, a kis "zsenipalántánk" 

Mimike az ő baráti körével, szerényen vigyorogva