Karácsonyunk

A karácsonyfánk felállítása eléggé kalandosra sikeredett. Ugye, a fa kiválasztásánál mindig kialakul egy "frontvonal" családon belül: egyik oldalon állnak azok, akik csak és kizárólag HATALMAS fát tudnak karácsonyfaként elképzelni, és van a másik "csapat", akik a "kicsi olyan cuki" nézetet képviselik. Mivel nálunk "demokrácia" van, ezért végül mindig az lesz, amit Zita akar.... :) Vagyis NAGY fa! Ez most konkrétan óriásira sikeredett. Bár tény és való, ebbe a fába kollektíven beleszerettünk! Hazacipelése során már támadtak kétségeink. Amikor beráncigáltuk a nappaliba, és megpróbáltuk felállítani (még hálóval bevonva), kiderült: sikerült még túl is lőni a célon. Így le kellett vágni egy jelentős darabot a tetejéből (amit Emma és Imó elmésen beleállított egy vázába,és feldíszítették külön :) ), és csúcsot meg nem tudtunk rátenni.
Zoli ugyan előrelátóan még az árussal lefaragtatott jócskán a fa törzséből, hogy beleállíthassa a talpba, de nem eleget. Így aztán kb. másfél óra állítgatás, farigcsálás után sikerült a még mindig kissé dőlő fát, véglegesen a talpba és a helyére tenni. És akkor leszedtük róla a hálót..... Ahogy kirúgta magát az összes ága, nos, akkor tulajdonképpen beköltözött az erdő a nappalinkba! Olyan széles ágú, dús, pazar fánk lett, hogy szinte már sajnáltam is feldíszíteni! A nappalival szomszédos hálószobánkban leheveredtem az ágyunkra, és a nappaliba átnézve, olyan volt, mintha valami erdei szálláson lennénk!
Végül persze feldíszítették a Csajok, és csak egyszer verekedtek közben össze, úgyhogy relatíve "békésen" zajlott a dolog, de hiába a rengeteg dísz, "elvesztek" a sűrű, terebélyes és nagyszámú ág között. Én a fadíszítés közben még az utolsó simításokat végeztem a konyhában a másnapi étkezésekre felkészülve.

Még "munka" (azaz díszítés) közben

A fa nem fér rá rendesen a képre (sem) :)

Szépség a fa alatt :)

Későn került mindenki az ágyba, de szerencsére elég fáradtan. Azért jócskán belenyúlt az éjszakába az, mire végeztünk Zolival az utolsó simításokkal is a "fa környékén", no meg a reggeliző-asztal előkészítésével, a zenék és a csillagszórók előkeresésével.
Másnap (azaz 24-én reggel) fél 8 volt a végső határidő a lányok részéről. És nem is volt kímélet részükről.... Ezért aztán kissé álmosan, de beindítottuk a Csendes éjt, meggyújtottuk a csillagszórókat - és eljött a várva várt pillanat. Amivel kapcsolatban az az érdekes, hogy a huszonvalahanyadikákon már azon kezdtek szomorkodni, hogy hamarosan véget ér ez a jó izgalmas, várakozási szakasz... Kivéve persze Klárát, akit ugyan ez bánt, de hát azért ő bevallottan "nagyon szeret ajándékot kapni", így ő ujjongott a sok kicsi-nagyobb-hatalmas csomag láttán... Igaz, ő volt az is, aki ígérgette magának, hogy el fogja húzni egész napon át a bontogatást, egy-két óránként derítve csak ki, hogy mit rejthet egy-egy neki szóló ajándék..... de nem bírta ki :)

Öröm a köbön, illetve a négyzeten, vagy még
inkább a kockán - a LEGO-kockán

Amíg az ajándékokat nézegettük és lelkesedtünk értük, megsültek az előző este már előkészített, csak sütésre váró kakaós csigák és nutellás croissant-ok, így azokat is odatettem a már várakozó karácsonyi kalács-koszorú és muffinok mellé. Ott "feszített" természetesen az ünnepi asztalon Klára szépséges asztaldísze is!
Imádjuk ezeket a karácsonyi reggeliket! Jókedvben, ráérősen telnek, az ébredező fényekben. Én inkább ezek miatt a reggelik miatt kívánnám, hogy legyen mindig karácsony!!!! (Persze, máskor is süthetnék ennyi mindent, és teríthetnénk ilyen gyönyörűen, de ahhoz hiányozna azért ugyanaz a hangulat.... bár lehet, hogy egyszer megpróbálom, hátha jó lesz, csak másként! :)

Karácsonyi reggeli erős napfényben

A kényelmes reggeli után alaposabban szemügyre vettük az ajándékokat, egy társast ki is próbáltunk, majd jött a "kötelező" gyakorlat karácsony napján: Közösen megnéztük az "Igazából szerelem" című filmet (továbbra is át-átugorva egy-két pikáns részt :) ). Megunhatatlan!!!!!

A kutyasétáltatás is hagyományos, bár most nem csatlakozott mindenki.... :) Annyi minden volt; Emma a keresztanyukájától kapott "elmés" kis szerkezetet próbálgatta (egy bluetooth-szal működő kütyü, aminek segítségével akár még a zuhany alatt is hallgathatsz zenét - kiderült, hogy ez a tippem megnyerte a "legnagyobb királyság" díjat a Nagylányaim körében :) ), elkezdődött a LEGO-építkezés (hiszen azt kértek most is az Ikrek), felavatásra került a tatami, ami Klára óhaja volt, én pedig elkezdtem hosszan tartó hezitálásomat, hogy az Örkény Színházba kapott páros bérlet keretei között melyik darabra menjünk.... És persze, Zolival végignéztük mindazokat a saját készítésű ajándékokat, amivel a lányok leptek meg minket. A "majdnem-scrapbook" kórság rajtuk is eluralkodott; talán az, hogy az Ikrek is ilyet kaptak, és hasonlókat készítettünk Anyukámnak a névnapjára (novemberben) és Zolinak a születésnapjára, kellő löketet adott nekik. Remek művek születtek :)

Az ebédünk is már hagyományszerűen hasonlított az előző évekére, egy kicsi újítással persze. Ilyenkor füstölt lazac, pármai sonka és ún. foccacia (sima, feltét nélkül sütött pizza, amin csak só, pár csepp olívaolaj és nálunk a kertben termő rozmaringból pár levél) kerül az ünnepi asztalra. Most még "pizza-labdácskákat" is készítettem elő - ilyesmit ettünk nemrégiben egy pizzériában, és el is határoztam, hogy otthon is megpróbálkozom vele - ennek a családtagok nagyon örültek. Finom is lett. Csak már kezdtünk aggódni a vacsora miatt. Mármint, hogy annak hogy szorítunk majd helyet. (A kutyasétáltatás segített ebben. :) )

Bohóckodás a fa előtt, mielőtt Mamákhoz indulnánk

Mondom: bohóckodás (Mert Anya azt kérte, hogy legyen legalább
EGY normális fénykép róluk Karácsonykor...)

Hát nem lett.... Itt még a fényképezőgép is belszólt a dologba.... :)

Anyukáméknál nagyon kellemesen telt a nagycsaládi karácsonyest. Külön jó volt, hogy a szünidő első napjaiban azzal szórakoztatták magukat sarjaink, hogy régi családi videókat nézegettek - többek között régi karácsonyokat is. Vidáman állapították meg pl., hogy Apukám nemigen variálta túl az elmúlt tíz évben a karácsonyfa-díszítést, és ezt ez alkalommal is kijelenthették :) Jó volt az este, no, még enni is sikerült Anyukám hagyományosan pazar vacsorájából, és valahogy úgy általános volt a jó hangulat.

25-én végre későn keltünk. :) És olyan kellemesen elvoltunk, habár még előttem állt a Nagyszülők (ideértve Zoli szüleit is) tiszteletére rendezett otthoni karácsonyi menü elkészítése. Hát.... eléggé kitettem magamért, az a helyzet :) Volt ott kacsa, pulyka, ilyen és olyan hal, köret nagyszámban - süti csak az, amiket már előzőleg megsütögettem.... :) Újabb ünneplés, újabb kellemes este következett, a karácsony folyt a tőle elvárt mederben, és van ebben valami igazán megnyugtató és ideg-kisimító.

Összefoglalva, a karácsonyi időszak alatt igen sokat ettünk, igen finom dolgokat, rengeteget kirakóztunk (mert sokat kaptak a lányok..... :) ), még több filmet is megnéztünk (hiszen ilyenkor olyan jókat adnak a tévécsatornák is, élén a kikerülhetetlen, a kihagyhatatlan Resszkessetek betörőkkel), moziban is jártunk, néha sétáltunk, sőt Zita persze még edzésen is járt, Zoli pedig nyilván futott is meg focizott is (úgy rémlik, még én is sportoltam egy keveset).

Szerintem mindannyian erre vágytunk egy igen összevissza, bosszúságokkal is teli év, és főleg, egy ilyen sűrű decemberi hónap után.