Pages

2015. július 30., csütörtök

Balatoni víkend

Egy életérzés....
Teljesen lemaradtam a blogos krónikámmal, de most úgy döntöttem, hogy nélkülözöm az időrendiséget - vagy visszafelé haladok esetleg, majd még meglátom - és kezdem a legutóbbi hétvégénkkel.
Amit a Balatonon töltöttünk, hatosban.
Zoli péntek este érkezett hozzánk - iszonyú hőségben. Mi éppen a Balatonban múlattuk az időt - szerintem már órák óta - ő pedig gyorsan csatlakozott.
Egy vidám vacsora után elkerekeztünk Zolival kettesben egy hűsítő ital erejéig az aznap felfedezett új boglári "jó kis helyre", a Paletta borbárba. Ide úgy jutottunk el még aznap korábban a gyerekekkel, hogy megkérdeztem Mónit, volt kolléganőmet, aki közös munkánk óta remek cukrászkarriert (is) fut be, hogy hol vehetünk hetedhét országban híres sütijeiből, és hát pont a Palettát jelölte meg Bogláron. (A sütiket legott teszteltük és csak elragadtatással beszélhetek/írhatok róluk!!!). Szóval az esti Paletta-hangulat is megtetszett, ezért foglaltunk másnapra vacsora-helyet mind a hatunknak.

Szombat reggel korán keltünk Zitával és Emmával, a két vállalkozókedvű lányommal, hogy megcélozzuk a fonyódi piacot. Mit ne mondjuk, sok vállalkozókedvű (vagy hőségkerülő?) ember lehet ezen a környéken, mert egyáltalán nem voltunk magányosak a piacon.... Amit amúgy nagyon kedvelünk. Beszereztük a már telefonon előre megrendelt, igazi, udvaron kapirgáló csirkék emberi fogyasztásra alkalmas (és erősen ajánlott) "földi maradványait", nem tudtunk és nem akartunk ellenállni némi nyálcsorgatóan gusztusos kolbász-szerűségnek, majd megvettünk egy kisebb ipari mennyiségű piros gyümölcsöt lekvárkészítési célokból, továbbá egy kilónyit az év paradicsomából (sajnos, ezt a minősítést csak kóstolás után kaphatta meg, így későn derült ki, hogy több kilónyit kellett volna még vásárolni). A piaci bagett is igazán hívogató volt - "mentünk" is és vettük is.

Hazatérve, az Ikrek már (éppen hogy) ébren voltak, Zoli csak egy kicsit később kelt fel. A reggeli a teraszon (friss bagett, étvágygerjesztő kolbász és őrületesen illatozó paradicsom, no meg a többi "kötelező" hozzávalók) egyszerűen pazar volt. Utána nem sokkal már a Balaton vizében mozogtuk le a magunkhoz szólított kalóriák egy részét (legalább). Csak akkor jöttünk ki, amikor már teljesen szétázott a bőrünk.

Szinte nem is ebédeltünk (a reggeli inkább reggebéd vagy angolosabban "brunch" volt), a hőség elveszi az étvágyat.... Kivéve talán Imoláét....:)

A legnagyobb hőségben kártyázni illik, esetleg olvasni (köszönjük, kedves Leiner Laura, a Szent Johanna Gimi sorozatot - az Ikrek függők lettek a nyári szünet során). De mi lekvárt is főztünk Zitával. Készítettünk szépséges málnát, gyönyörű ribizlit és rendelésre ringlót is (Zita rendelésére :) ). Húsz üveg várta este a dunsztban, hogy az ősszel és a télen elhozza nekünk a nyár ízeit... (ha addig kitart....). Közben Zoli és a többiek azért fürödtek is egy jót. A koraesti zuhé egészen jól esett.

Estefelé bringára pattant a család (mármint hatan hat kerékpárra... :) ) és eltekertünk a vacsoránk színhelyére, a Paletta borbárba. Ahol az elvárásainknak, reményeinknek megfelelően sikerült eltöltenünk az estét, és elköltenünk a vacsoránkat. Grillest volt, finom és hangulatos. Olyan kicsit, mintha egy családi kertipartyba kerültünk volna. A kikötő a lemenő napban pedig hát... olyan igazán balatoni és gyönyörű látvány volt kísérőnek az ínycsiklandó falatokhoz. 
Hát, ezen egy kicsit látszik, hogy letettük a fényképezőgépet egy padra...

A kedvenc hölgykoszorúm - balatoni naplementében

A távolban több vitorlás is

Paletta Borbisztró


Kikötő - ahogyan Klára látta
Kikötő - ahogy Zita látta

Már sötét volt, amikor hazabicikliztünk nagy vidáman. Meleg volt, de már nem az a fullasztó. Pihentetőbbnek ígérkező álomért hajtottuk a fejünket a párnára.

Másnap reggel későn keltünk, lassan indultunk. De végül csak összeszedtük magunkat és nekivágtunk a betervezett programunknak! Elkerekeztünk a hajóállomásra. A bicikliket a hajó elejére pakolták, mi pedig az utastérben foglaltunk helyet. Elég sokat bohóckodtunk, jó pár fotó is született belőle...
Majom-család

Majom-család 2.

Majom-család 3.

Révfülöpön szálltunk újra szárazföldre. A célunk a Káli-medence felfedezése volt, bár ez eléggé leszűkült, tekintettel arra, hogy már dél volt, amikor hajóra szálltunk. De azért feltekertünk Kővágóörsre, onnan Köveskálra. Addigra már meg is éheztünk, és miután több "felkapott" Balaton-felvidéki vendéglátóegységről "lepattantunk" (nem volt foglalásunk, és hat ember nem igazán tud csak úgy beesni ilyen helyekre, megértem), végül a Káli Kövek borozójának kertjében kötöttünk ki, egy diófa alatt. Az ebéd jól elhúzódott, kellemes volt, itt is bolondoztunk egy kicsit - megint sok fotó készült.
"Csendélet" diófával

Lányok - egy poháron át nézve
Köveskál után Kékkútra mentünk, hogy megkóstoljuk a Theodora forrás vízének igazi ízét. Onnan megint Kővágóörs és végül vissza Révfülöpre. Útközben megcsodáltuk ennek a pompás tájnak minden "kellékét": szalmabálák, napraforgók, szürke szarvasmarhák, csüngőhasú malacok, gólyák, dimbek és dombok.... Persze jó sok fotó készült. :)





Azt hiszem, a napraforgó-témát kiveséztük... :)
Készül a fotó

Íme a fotó
Szürke szarvasmarha és Zita haja.... :)
Bálák - imádom!!!!


Malacék
Imó és a kedvencei

És akkor ott, a lankás (hol emelkedő, hol pazarul lejtő) úton tekerve, a sort zárva, bevillant: itt van előttem minden, a mindenség: a legkedvesebb és egyben örökre megunhatatlan "sorozatom" =a gyerekeim), a legelején pedig az, akivel "létrehoztuk" ezt a sorozatot :) És tekerünk itt, olyan "Balatonrajólesz" bringákkal  is (némelyik kicsit nyikorog, másiknak a nyerge mozog kicsit, a harmadiknak a váltója kerepel néha, de vannak egész jó állapotúak is - és mind eléggé biztonságos azért, csak más a kihívás :) ), szép a táj, van út előttünk és mögöttünk, van honnan és van hová mennünk. Tervek és emlékek - szép emlékek és akár még megvalósítható tervek. És sütött egy kicsit a nap, meg egy finom ebéd után voltunk, a bor íze is még ott volt valahol hátul, a szájpadlásom és a lelkem között. Szóval olyan elégedett teljesség érzetem lett; nem hiányzott semmi. Talán, ez a luxus.  


A hazafelé út előtt még ittunk egy jó kávét/üdítőt a révfülöpi kikötőnél lévő bárban (amúgy a "királyi" tévé "Balatoni nyár" című műsor helyszíne is, amint később rájöttünk). A visszafelé vezető hajóúton mit is csinálhattunk volna? Naná, hogy bohóckodtunk! És persze jó sok kép őrzi ennek az emlékét is. :)




Egy pillanatnyi komolyság
A nyaralóhoz visszaérve pedig már ott vártak minket a szüleim, akik, amikor csak tudnak, csatlakoznak a balatoni napjainkhoz (és hát, a nyaraló is az övék :) ). Így aztán este egy jót bridzseltünk velük.

Szóval egyszerűen, de nagyszerűen csak jó volt ez a hétvége. Ami ismét emlékeztetett arra, amit szinte sosem felejtek el: szerencsém van. Szerencsém van abban, hogy ilyen családom van, ilyen napokat tölthetek velük, ilyen környezetben, ilyen hangulatban. Kérem az Égieket, hogy ez maradjon is így.

8 megjegyzés:

Tipitá írta...

Hűű de megnőttek a lányok! :)

Bálint Andrea írta...

<3

Németh Hanna Márta írta...

Jajj, ezek a lányok egyre gyönyörűbbek.

Szitya írta...

Igen, szépek és nagyok - Zita már magasabb nálam, Emma már túlnőtte az egyik Nagymamát, a msáikat meg majdnem, és az Ikrek is már felsősök lesznek. Hogy szépek-e? Nekem mindenképpen a legszebbek!!!!!! Ráadásul mindegyik másként gyönyörű!

MJ írta...

Szép beszámoló, szép fotókkal, szép hölgyekkel. ... Na, így szép! :)

Szitya írta...

MJ!
Te egy igazi lovag vagy!!!! :)
Köszönöm!

Catty írta...

;) mindig jó olvasni...

khase írta...

Egy Balatoni nyaralással semmi más nem veheti fel a versenyt!!!!!! Szuper fotók, csini lányok, szuper programok, de legjobban a Rólad készült kép tetszik :)) élvezzétek ki még a nyarat :)) Sok puszi