Pages

2015. augusztus 18., kedd

Egy másik júliusi hét(vége) - a Balaton másik csücskében


Csak hogy tovább haladjak a visszafelé-menetben - vagy mi. :) Ráadásul ahhoz, hogy elmesélhessem, még visszább kell mennem az időben. :)

Szóval, még június legvégén, a görögországi nyaralásunk előtt (ebből kiderül az is, hogy ilyen nyaralásunk is volt, de erről majd egy másik bejegyzésben : ) ), egyszer csak kaptam egy üzenetet Emma edzőjétől, amiben arról érdeklődik, hogy Emma ráér-e július közepén. Visszaírtam, hogy tulajdonképpen az iskolai táborba menne kedvenc tornatanárnőjével, de ugyan miért is kérdezi. Hát, írta ő, lesz akkor egy válogatott röplabda tábor, és úgy gondolták, hogy az UTE részéről Emmát is javasolnák. Húúúúúú! Alig hittem a szememnek. Azért gyorsan válaszoltam, hogy persze a kedvenc tornatanárnő (aki mellesleg nagy röpis) bizonyára megértené, ha Emma inkább a válogatott táborba menne, ha van rá lehetősége. Elég könnyedén javasoltam, hogy nyugodtan ajánlja Emmát is - nem láttam nagy esélyt a beválogatására. No, nem azért, mintha nem tartottam volna méltónak rá szépséges kékszemű leánykámat, hanem azért, mert úgy véltem, hogy még nem ismerik annyira....

Az e-mail váltás után elutaztunk.... Rodoszra. A szállodában igen csak akadozó wifi volt - no meg nem is igazán internetezéssel szerettem volna tölteni az időt. De a facebookra azért néha felmentem, főleg, amikor kiderült, hogy a régen látott német barátnőm is a szigeten nyaralt. És az utolsó este jött a kérdő üzenet Emma edzőjétől: néztünk-e e-mailt mostanában?! No, ekkor már gyanút fogtam! :)Nagy nehezen sikerült az e-mailjeimig eljutni, és bár sokáig nem tudtuk megnyitni őket, már az első, olvasható mondat is sokat sejtetett egy eddig ismeretlen e-mail címről: "Kedves Gyerekek, kedves Szülők! Örömmel értesítjük, hogy meghívót kaptak az MRSZ válogatott edzőtáborába..." Elkerekedett szemmel olvastuk Zolival a szálloda halljában (csak ott volt wifi). Felszaladtam a szobákhoz, hogy közöljem Emmával a jó hírt. Madarat lehetett volna vele fogatni!!! Meg persze annyira izgatott lett, hogy alig bírt elaludni (pedig másnap indultunk vissza és hajnali 4h-kor keltünk).

Aztán persze minden részletet kellő időben megtudtunk, és Emmát (meg két klubtársát) már szállította is Zoli egy forró júliusi hétfőn Gyenesdiásra. Ahol aztán Emma strandröplabdázhatott reggel, délben és este is! :) Noha a tábornak kissé kiképzőtábor jellege is kerekedett (mivel kiderült, hogy az előző évben nem igazán viselkedtek megfelelő módon a "kiválasztott" röpisek és így az előző szálláshely többet nem fogadta őket - ezért idén még vécét is sikáltak Emmáék....), de azért nagyon jól érezte ott magát. Mondjuk miért is ne tette volna? Azt csinálhatta, amit olyan nagyon szeret! Persze nem kis hőségben tette ezt (de ekkor még nem tudta, hogy ez kismiska az augusztusi UTE-s alapozótáborhoz képest.... :) ).

És eljött a szombat, a korosztályos strandröplabda országos bajnoksággal! Erre már mi is ott voltunk persze mind! Remek környezetben, a gyenesdiási játékstrandon szervezték. Hát.... mit ne mondjak! Ilyen hangulatú versenyen még sosem voltunk! Eleve - fürdőruhában szurkoltunk, és két meccs között a Balatonban hűsöltünk! Szólt a zene, és hát nézni ezeket a kis hölgyeményeket a falatnyi (Emmáék esetében) UTE-s feliratú lila fürdőbugyijukban és a mindenki számára kiosztott "versenymezekben", amint napszemüvegben (!!!!) ütik a labdát, a hátuk mögött mutatják a "figurát", mint a profik, és időkéréskor ők is öntik magukra a vizet (mint a profik) - egyszerűen kész voltam! Tulajdonképpen oda jutottam, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most mi tetszik jobban: a teremröplabda vagy a strandröplabda?! Szerencsére, senki nem kényszerített döntésre!!! :)

Hogy egy kicsit a lányok teljesítményéről is szó essék. Nos, én persze már ott meghajoltam, hogy egyáltalán megmozdulni bírnak abban a hőségben.... De egyébként nagyon ügyes is volt Emma és nagy tehetségű párja, Berni. Nyertek is meg mérkőzéseket, fordítottak is meg mérkőzést, meg ki is kaptak. Azért látszott, hogy mások rutinosabbak (ők voltak a fiatalabb évfolyam, majd jövőre ők lesznek az idősebbek :) ) és összeszokottabbak, de így elsőre azért nagyon szépen "dolgoztak". A 18 induló csapatból 7.-ek lettek, és hát sokszor kicsin múlott ez-az. Én annak örültem, hogy Emma önbizalma kezd végre elő-előbújni. Azt láttam, hogy míg teniszező korában, hasonlóan kiélezett helyzetekben még biztos, hogy "megremegett volna" a keze; most már erőt tudott venni magán és tudta azt nyújtani, amire képes (azt mondta, hogy ezt nagyban köszönhette társának, Berninek, aki folyamatosan biztatta őt - no igen, Emma csak "szeretve", "biztatva" működik :) ).
Emlékek erről a hétről és az OB-ról

A "nagy" páros, ami még kicsi (fiatal...:))

Emma szervál


Labdabűvölés
"Fogadásra" készülve



Pacsi

Berni szépséges mozdulata :)

Pihenés "profi" módra :)


A két UTE-s páros
Összegezve a dolgot: irtó büszke vagyok Emmára, hogy elmehetett ebbe a táborba és hogy utána ilyen ügyesen szerepeltek! De főleg, annak örülök, hogy ismét láthattam: jól érzi magát ebben a sportban (és ebben a klubban), nagyon szereti és boldog.....

Gyenesdiás pedig egy nagyon klassz helynek bizonyult (mármint a Játékstrand) - ha valaki szereti a kissé mozgalmasabb és "zajosabb" nyaralást. Szívesen visszamegyünk majd oda - reméljük, a jövő évi OB-ra is! De a strandolást inkább Bogláron élvezzük majd továbbra is!

0 megjegyzés: