Pages

2016. január 18., hétfő

Az év utolsó hónapja, 2. rész: Karácsony és téli szünet

Azt kell, hogy mondjam (vagy írjam?), hogy nagyon kellemes téli szünetet töltöttünk el. Igazán. Így utólag, egy csillagos ötöst adok rá! Hogy miért? Jutott benne mindenből: nyugis otthonlétekből (vérremenő társascsatákkal.... :), filmnézéssel, olvasgatással), és kellőszámú programból is.


Nos, most, hogy így az elején már összefoglaltam, jöhet pár részlet.


A karácsony szokás szerint úgy kezdődött, hogy kissé álmosak voltunk. Hiszen nálunk 23-án este folyik a fa-díszítés (és mivel 23-án voltunk ebédelni, Bazilikánál lévő adventi vásárban ÉS fodrásznál, így elég későn kezdtünk neki az otthoni készületeknek - igaz, Zoli kihagyta a nem túl rövid fodrászos részt, és azért előkészítette az otthoni terepet).


A 2015-ös karácsonyfánk - ezúttal boák nélkül
Szóval, békés karácsonyfa-díszítés és fegyelmezett ágybavonulás után (a gyerekek részéről), mi még azért elvégeztük az utolsó simításokat Zolival (pl. mindig megterítek szépen már előre a reggelihez, meg persze megsütöm a kalácsot, a muffint, és előkészítem a kakaós csigát is a reggeli sütésre). Így lett már kb. éjjel 2, mire mi is nyugovóra tértünk - és hát, 8 óra volt kiadva, mint leghamarabbi ébresztési/ébredési lehetőség. Nyolc óra nulla-nullakor csörgött a telefonom (mert ugye, a gyerekek és köztünk van a nappali, a fával.... :) ), hogy hát akkor ők rajtra készek (ja! ilyenkor többé-kevésbé együtt is alszanak a csajok). És nekivágtunk az évben mindenki által legjobban várt napnak!
Az ajándékok gyorsan kibontódtak, voltak hű-k, meg há-k, és alapvetően mindenki igen elégedettnek tűnt. Közben kisült a kakaós csiga is, és nekiláthattunk a nem túl télies lépet nyújtó kertre néző étkezőnkben az év legkedvencebb reggelijének.
Karácsonyi reggeli asztal
A nap többek között azzal telt, hogy felfedeztük az Emma által kért társasunkat. Bevallom, kicsit meglepődtem, hogy Emma Monopolyt kért, de utólag csak hálásak lehetünk. Ez egy ilyen "világ" verzió, ahol pl. az Eiffel-torony az egyik bábu és városokat lehet "megvásárolni". Nagyon bejött nekünk! Szerintem nem telt el nap a szünet alatt, hogy ne játszottunk volna legalább egy menetet! Egyébként pedig néztünk filmet is, meg alaposabban átvizsgálgattuk az ajándékokat, meg persze ebédeltünk is (ismét a szigorú hagyományok szerint gyakorlatilag "hideget", na de milyet! A legextrább mindenképpen az volt, hogy a saját készítésű pizzatésztából apró zsömleformákat képeztem és azokat sütöttem meg kísérőnek.). A nap folyamán sokat fotózkodtak a lányok.... imádják a karácsony-témát! :)
Négyen jókedvűen a fa előtt

Négyen - a "selfiezz a fa előtt" stílusban

Négy karácsonyi zoknis lábfej-pár a karácsonyánál

Gyönyörű nagylányom a karácsonyfa előtt

Gyönyörű Emmám a karácsonyfa előtt

Gyönyörű Imolám a karácsonyfa előtt ücsörögve

Gyönyörű Klárám az egyik ajándékával
Délután aztán felkerekedtünk, hogy a nap végét a tágabb családdal töltsük, szüleimnél.


Szüleimnél a karácsony ugyancsak bevett szokások között zajlik - elvileg. Idén ezt kissé megbolygatta az a "klasszikus baki", hogy.... hm, kicsit kigyulladt a fa, pontosabban rajta egy boa. Amit Apu próbált a kezével (!!!!) eloltani, így jól megégette magát. Égett még egy kicsit a szőnyeg is és egy papucs is, de végül túl nagy katasztrófa nélkül megúsztuk - Az biztos, hogy úgy fogunk visszaemlékezni erre a karácsonyra, hogy "amikor Papa felgyújtotta a fát". Mivel nem történt túl nagy baj, ezért igen vidáman indult az este.... És úgy is folytatódott, amiben nagy segítséget nyújtott Anyu szokás szerinti pazar vacsorája.
25-én még egy kicsit "fárasztottam" magamat, mivel nálunk volt a "nagy ebéd", nagyszülőkkel. Sütöttem-főztem, kitettem magamért, Zoli szülei is eljöttek, az én szüleim is; jót ettünk, bontogattunk még egy kicsit ajándékokat, majd elment minden "vendég", én ledőltem a kanapéra és kb. este fél 8-kor ébredtem. Utána egy kis vacsi, filmnézés (Kevin!!!!!! - második rész), és ismét alvás. Megkezdtem/megkezdtük a PIHENÉST. :)


26-án családi programokat "bonyolítottunk" - a vívók reggeli edzésétől eltekintve (oda nem mentünk el csapatostul azért): voltunk korcsolyázni a pompás Műjégpályán, majd elmentünk moziba (Káosz karácsonyra - legnagyobb meglepetésemre jó volt, mindenkinek tetszett nálunk), végül a szüleimnél fondüztünk egy igazán jót.
Négyen jégen

Imó és a szülők :)

Klárinak tetszik a korcsolyázás

Emmával a szürkeségbe vesző Vajdahunyadvár előtt




27-től 30-ig pedig jött a kirándulás szakasz: Lillafüredre mentünk a mitikus Palota szállóba, szüleim jóvoltából, szüleimmel. No, ott aztán sétáltunk, fürdőztünk, ettünk, túráztunk, ettünk, (Miskolctapolcán) barlangfürdőztünk, ettünk, kisvonatoztunk és túráztunk, ettünk, társasoztunk, filmet néztünk, bridzseltünk (az ilyen alkalmakat mindig kihasználjuk a szüleimmel), ettünk, meg ettünk, és ettünk. Jó volt, vidám volt, pihentető (és laktató....) volt.


A vonat csak naponta egyszer járt - azzal mentünk mi,
így szabad volt a sínen-járás

Drága nyolcadikosom

A nagyszülők gyöngyei

Klára a leglelkesebb kirándulónk

A Hámori-tó

Gyönyörű visszatükröződés a Palota-szállóval

A szálló közelebbről

"Anya" az alig csordogáló lillafüredi vízesésnél
30-án délelőtt jöttünk vissza, akkor kicsit szétszéledt a család: voltak edzések, Zoli meg áldozott még egy kicsit a munka oltárán. Mi, Klárával, bevásároltunk - mert estére szerveztünk hirtelenjében egy elő-szilveszteri bulit! Ami - ahogy általában az ilyen spontán megmozdulások szoktak - nagyon jól sikerült. Alaposan belehajoltunk Szilveszter napjába a már jól megszokott kis társaságunkkal, akik Emma néhány osztálytársának szüleiből kovácsolódott össze az évek során.


Szilveszterre nem volt különösebb programunk - ezt Klára fájlalta is. (De az előző este azért kárpótolta ebben kicsit.) Tudtuk ugyanis, hogy Zita már nem tart velünk - eljött ez a kor is.... De a nap még a miénk volt - ezért elmentünk egyet fürdőzni az Aquaworldbe. Persze, nem csak nekünk támadt ez az ötletünk (sokan voltak...), de attól még jó volt! Kicsúzdázták magukat a csajok (Zoli nem tartott velünk, ő a hagyományosnak számító szilveszteri focin vett részt), úszkáltunk, áztattuk magunkat, aztán kissé kifáradva hazatértünk.
A szilveszteri vacsorát nem bonyolítottam túl: volt malacsült (Klára nagy felháborodására.... nem is evett belőle), volt lencse, volt szerencsesüti üzenetekkel benne, és szerencsehozó malac-marcipán is.
Vacsora után kissé kiütközött rajtunk az uszodázás okozta fáradtság, de aztán újra erőre kaptunk éjfél előtt, amikor is a kölyökkutya-tartástól még jobban megfiatalodott szüleim beállítottak - hát pont a kölyökkutyájukkal! Betyárral, a golden retrieverrel, aki a nyár vége óta színezi ki szüleim mindennapjait, elsétáltak hozzánk éjfél előtt. Beengedtük Betyárt az előszobába (a mi kutyánk, Scotty, a házában próbálta átvészelni a szilveszteri zűrzavart, így semmit nem vett észre ebből a látogatásból), megvártuk az éjfélt, és koccintottunk. Utána szüleim visszasétáltak (ami elég kalandos lett, mert ennyi hangoskodást, durranást már Betyár sem viselt túl jól), minket pedig felhívtak az előző este nálunk látogatást tevő barátok, hogy indítják a tűzijátékot a parkban - csatlakozzunk mi is. Nos, én nem szeretem a tűzijátékot. Meg az összes többi zajkeltő izét sem, amit ilyenkor Szilveszterkor bevetnek. Meg úgy sajnálom a kutyákat is emiatt. Node, a lányaim viszont szeretik a tűzijátékot ilyenkor, és azt gondolom, hogy a park még sokkal jobb hely erre, mint az utcák maguk. Tehát, saját magamat is meglepve, felöltöztem jó alaposan, családtagjaimmal együtt, és kivándoroltunk a parkba. Ahol már ott volt egy egész nagy csapat - persze a sima tűzijátékon kívül mindenfélével felszerelve (pl. pezsgővel is... :) ), és tulajdonképpen nagyon jót szórakoztunk egy jó órán át - no meg majd megfagytunk. És mindez még nem volt elég, ha már ott voltunk, mentünk is át Jenőékhez - akiknél folytattuk még egy kicsit a bulit. Tehát, volt vagy hajnali 3, mire nyugovóra tértünk - és Klára sem panaszkodhatott: mégis volt programunk.... :)


Újévre is vannak hagyományaink - illetve teremtettünk újabbat. Ebédre Anyu korhely-levesét esszük mindig - ami most is, mint mindig, nagyon finom volt. Délután - ez nem hagyomány, ez csak jól esett - elmentünk moziba, megnéztük a Star Wars sorozat legújabb epizódját. Nagyon élveztük!


Újév estéjén pedig megejtettük évértékelő és évtervező "rituálénkat", amely során mindenkinek le kellett írni többek között a 2015-ös év legszebb pillanatait, meg a legviccesebbet, stb. - nem részletezem. No meg persze a 2016-ra vonatkozó terveket, vágyakat, célkitűzéseket. Saját maga és a család szemszögéből is. Ezeket utána felolvastuk. Nem akarom persze kipletykálni családtagjaim legtitkosabb vágyait, de nyilván szerepeltek köztük holmi "sikeres felvételik" (Emma), meg fantasztikus sporteredmények (szinte mindenkinél), de egyet azért idéznék. Ez Imola kívánsága volt, a jövőre nézve, családi szinten: "Apa nyerje már meg a lottót, olyan régen játszik szegény." Na, volt vigadalom az asztalnál, amikor ez felolvasásra került! :)


A megszokott után jött az, ami még nem: kibontottuk azt a befőttesüveget, amiben - a rajta szereplő felirat szerint - a Balogh-család szép pillanatait rögzítettük a 2015-ös év során, apró kis cetliken. Még tavaly év elején kértem meg mindenkit, hogy ha volt egy jó napja, élménye, pillanata, eredménye az év során, akkor szánjon rá két percet, és rögzítse egy papírkára, majd azt dobja bele ebbe az üvegbe. Meg kell hagyni, volt aki gyakrabban, volt aki alig élt ezzel a lehetőséggel, de azért végül mindenkitől kerültek be szép számmal cetlik az üvegbe. No, ezeket is felolvastuk - jókat szórakoztunk, meg volt sok olyan felkiáltás, hogy "Tényleg!!! Az milyen jó volt!" Tehát érdemes ilyet készíteni, mert akármennyire is szép egy pillanat; előfordulhat, hogy még az emléke is elszáll - így viszont nem fog, és milyen jó is rá emlékezni!!!!
Sok szép emlékünk van 2015-ből
Végül, a szünet utolsó előtti napján, ellátogattunk Zita egyik kedvenc éttermébe - ahová a szülinapján sajnos mégsem jutottunk el - és ezzel lezártuk a szünetet.


Nos, összefoglalva, ahogy az elején is írtam; nagyon jó szünetünk volt. És noha általában tele vagyok nosztalgiával az iránt a kor iránt, amikor még legfeljebb csak ovis gyerekeim voltak - meg kell állapítanom, hogy nagyon jól lehet szórakozni és élni (kis)kamasz(odó) gyerekekkel is! (Micsoda felfedezés, ugye?) Ez idő alatt nem volt sok összezördülés, viszont volt sok vidám közös program - nagyon kikapcsolt, feltöltött. És utána hétfőn nagyon nehéz volt munkába menni..... Úgy hiányzott az egész.....

5 megjegyzés:

Mini Mom írta...

Lennék nálatok gyerek! :)

Adibaba írta...

Boldog Új Évet Nektek! Annyira jó érzés volt olvasni (így pláne, hogy napok kérdése és háromlányos család leszünk).
A lányaitok egytől egyig gyönyörűek!
A reggelizőasztal pedig nagyon hangulatos volt..

Szitya írta...

Mini Mom!
Én magam is! :)

Adibaba!
Jaj, micsoda jó hír!!!! Boldog anyaságot kívánok neked az új jövevénnyel!!! Majd gyere, és mesélj! Mi lesz a neve?
A reggelizőasztalt én is imádtam - már magát az asztalt is nagyon szeretem (kb fél éve a miénk, mert az előzőt szabályzserűen szétstrapálták a lányok), karácsonyi díszekkel meg külön hangulatos :)

Szóval még egyszer: csupa boldogságot nektek!!!!!
Üdv,
Szilvi

vargaera írta...

Olyan jo latni,hogy egyben van a csalad,szeretve vannak a gyerekek,a szülők,a nagyszülők!Olyan szepen kerek az egesz!Szuper szülők vagytok,példaértékű!
Sok örömet es szépet kívánok nektek idenre is!
Era,egy szinten 4gyermekes anyuka

Szitya írta...

Kedves Era!

Köszönöm soraidat! Igen, minden nap hálát adok a sorsnak, hogy ilyen családban élhetek! Remélem, a tiétek is hasonlóan boldog!

Szeretettel,
Szilvi