Volt idő

Idén is sikerült egészen hosszú időszakot eltölteni a megunhatatlan, örök szerelem Balatonon, egészen pontosan szüleim boglári nyaralójában. Azt hiszem legalább tízféle variációjú összetételben töltöttük meg a házat élettel abban az összefüggő három (!!!!) hétben, amit a szabadnapjaim száma és főnöknőm jó indulata lehetővé tett (áldottam is a nevét gyakran :) ).


A Balatonon lenni, az valami egészen speciális állapot számomra/számunkra. Aminek - kezdek egyre jobban meggyőződni erről - legfőbb magyarázata az IDŐ. Na nem a meteorológiai értelmében, hanem a másikban, abban a bizonyos végesben és sosem elégban. A Balatonon mindig van idő....


Van idő jókat aludni, kényelmesen reggelizni a teraszon (gyakran a mókust figyelve, ahogyan a kert csücskében terebélyesedő mogyoróbokor környékén sertepertél vagy a fákon ugarbugrál).
Van idő egy csomót kártyázni, főleg kanasztázni, és közben semmi mással sem törődni.
Van idő lesétálni a partra, hatalamasat úszni a Balatonban és utána csak úgy lenni, jól ellenni a parton, napozgatva, beszélgetve, olvasgatva. Vagy - egyre gyakrabban, mivel az ismeretségi kör folyton bővül - beszélgetni a szintén lent nyaraló utcabéli-környékbeli ismerősökkel.
Van idő biciklizni, van idő bobozni, van idő sakkozni, memorizni, van idő edzeni a csajokkal (a trx egy fára szerelhető konditerem, tulajdonképpen....), és van idő NAGYON SOKAT röplabdázni, összcsaládilag, nagyokat nevetve, a kertben felállított háló két oldalán elosztódva.
Van idő piacra járni, ott nézelődni, majd az onnan hazahozott portékát "feldolgozni", üvegekbe tenni, hogy a nyár zamatait télen (ha kitart addig...) is élvezhessük a szmogos fővárosban....
Van idő kávézni véletlenül megtalált blogismerőssel, egy-egy napot eltölteni arra járó barátokkal.
Van idő elmenni a kedvenc helyekre - lángosos, étterem, Légli kerámia, borudvar  és persze a kikötőben megbújó nagy kedvenc, a Paletta.


És aztán, egyszer csak, mint minden (ami jó és ami nem), ez is véget ér, és elindulunk a fővárosba. És komolyan mondom, ezt nem tudom, hogy milyen jelenségnek lehetne nevezni (de bizonyára létezik valami tudományos magyarázat...), de ÚTKÖZBEN valahogy elfogy az idő. Budapestre érve már nincs. Itt valahogy mindig rohanunk, mindig számoljuk a perceket és beszűkítjük közéjük a tevékenységeinket - amiknek sosem érünk a végére. A feladatok csak gyűlnek, az idő meg elfogy. Ez a jelenség még megmagyarázhatatlan számomra, és eléggé kellemetlen is (mivel az év legnagyobb részét - sajnos - nem a Balatonnál töltjük, hanem Budapesten.....)

Balaton - a soha el nem múló szerelem...

Itt éppen négyesben voltunk, az egyik kedvenc helyünkön, a boglári kikötőnél

Hűsítő italok, szép tálalással

Ha nyár és Balaton, akkor kanaszta!