Utoljára gyerek

Sűrű decemberünk egyik fénypontja immáron 17 éve a tizenhatodika.
17 éve váltunk "kézzelfogható" módon is szülőkké.

Idén mondhatjuk rá utoljára "hivatalosan", hogy "gyerek". De tulajdonképpen már most sem az. Ránézésre biztos nem... Amúgy azért.... Néha mégis. De legalább is kamasz. Helyenként hisztis. Határozott elképzelésekkel, mondhatni akarattal. Az őszinteség bajnoka. De tele célokkal. Vágyakkal, ambíciókkal. És kitartással. Tökéletesen körvonalazott ízléssel. Elvárásokkal önmagával szemben. És másokkal szemben is....

Amiben nem változott kicsi kora óta, csak egyre erősödni látszik, az a kisugárzása. Lassan már a Nap is irigykedni fog rá. ("Fogása" már most sincs rajta - akármennyire süti, Zita bőrén az nem látszik. :) ) Ő olyan, hogy mellette halványabb minden és mindenki. Ha ott van, tele lesz élettel a tér. És ő uralja azt a teret. Erről ő nem tehet - ezt kapta érkezéskor. De úgy látom, jól gazdálkodik vele.

Isten éltessen, drága Nagylányunk!!!! Boldog születésnapot, Zita!

Anyai "csók"

Különleges "torta": 17 féle gyümölcs 17 teamécsessel körülvéve

El tudta fújni!