Pages

2017. január 23., hétfő

Évnyitó

Amíg az ebédemért sétáltam és vissza a minap, azon merengtem, hogy milyen bejegyzést kellene írnom a 2016-os évről, annak végéről. Nyilván nem valami panaszkodósat, mert azt igazán nem kéne, nincs is igazából rá nyomós ok. De nem is olyan "nálunkmindigmindenolyanszépplánekarácsonykor" típusút sem, mert hát.... nem, na.
Mielőtt rátérnék az adventi időszakra - elmesélem még, hogy próbáltam egy összefogó képet alkotni 2016-ról. És ahogy végigondoltam az év menetét, hát, ráleltem némi ciklikusságra. Valahogy, mintha az év elején tele lennénk még lendülettel, utána a nyár, hát az nyár és ez önmagában jó, aztán valahogy az iskola-újrakezdéssel indulva kissé lejtmenetbe helyezi magát az esztendő - kifulladni látszik. Kipróbáltam az elméletemet, végigvéve párat az elmúlt évekből - és működik! Tulajdonképpen az ideire is áll - csak talán a legvégére újra nekidurálta magát egy picit.
Mert hogy az Advent ugyan kissé döcögősen indult (a hangulat sem volt a tetőfokon, sok vita volt a leánygyermekek között, meg aztán egészségügyileg sem voltunk a topon - Zita a fél decembert végig antibiotikumozta nem akárhogy, én elkaptam a jó kis gyomros vírust - meg zakatolt a szokásos évvégi rohanás, amit oly' nehéz megállítani), de aztán a végére valahogy kisimultak a dolgok.


Például - évek óta először újra, Zoli is részt vett a karácsonyi készülődésben elég intenzíven. Eljött velem egy teljes napra vásárolni. Ez csoda kategória. Egy decemberi hétvégi napon. S míg a tömeg hömpölygött mellettem/velem és sokan nyűgösködtek, én egy átszellemült mosollyal éltem meg ezt a napot, és Zoli is végig türelmes és lelkes (vagy annak tűnő.... :) ) volt. Sőt - a girlandot is hamar kirakta a bejárati ajtó köré (jó, a fények viszont nem kerültek köré egyáltalán, na de kicsire nem adunk... :) ). A karácsonyfát nagyon vidám körülmények közepette szereztük be - végül hármasban: Klára, Zoli és én (meg egy "gyerekbarát" forralt bor-utánzat termoszban). Zoli foglalt a szokásos családi előkarácsonyi ebédünkre a kedvenc olasz éttermünkbe. Ami ebéd szokás szerint pazar volt - és kiscsaládom összes többi tagja teljes egyetértésben vihorászott rajtam, ahogy szóba elegyedtem (és mindenki szerint igen sok információt osztottam meg....) a minket kikísérő pincérrel.... Dehát olyan érdeklődőnek tűnt!
A karácsonyi vásárok közül mindenképpen a Bazilikánál lévő vitte el a pálmát nálunk! Nagyon hangulatos, szép és remek ételeket és italokat kínálnak körülöttük. Ebbe a vásárba eljutottunk kettecskén is Zolival, két nappal karácsony előtt, amíg a lányaink a hőn áhított Diótörő előadást nézték és hallgatták az Operában....  Aztán voltunk hatosban is - a már említett előkarácsonyi ebéd után.
A fadíszítést már-már szinte "hagyomásan" kísérő testvérháborút is jól viselte Zoli, habár kissé nehéz volt utána "hangulatba" kerülni. De az éjszaka leple alatt érkező havazás segített benne!!!!
Mert igen - az is gyönyörű volt, hogy 24-én reggel hóesésre ébredtünk!!! Külön örültünk, hogy nálunk már reggel kezdődik Karácsony, mert így igazán jól kezdődött!!!
A karácsonyunk egy picit másképpen zajlott, mint eddig. Először is, idén a lányok vettek és készítettek ajándékokat egymásnak (és nekünk is). Ehhez úgy sikerült tapintatosan hozzájárulni, hogy az adventi naptár egyik napjára egy kis anyagi segítség jutott (mondjuk a két Nagynak már van saját számlája és Imola pl. nem zavartatta magát, hogy Emmát "ki is használja" e tekintetben....). A másik újítás az volt, hogy egyesével bontottuk az ajándékokat és hagytunk a reggeli utánra is. A reggelinél ezúttal került a kalács-muffin-kakaós csiga hármas mellé túrós kuglóf is, amit Zita sütött előző nap.
A karácsony "többi része" már inkább a megszokott módon zajlott. Néztünk filmet - azt mindig kell. Most a legnagyobb sikert (ahogy vártuk) azok a DVD-k aratták, amikre átmásoltattuk az utóbbi kb 8 év családi videóit. Elég sok sportos momentum van rajta, nem kevés iskolai (és zeneiskolai) esemény, több nyaralás és néhány itthoni, "spontán" őrjöngés.... na, ezek talán a leszórakoztatóbbak. Így visszanézve az elmúlt 8 év videós emlékeit és felelevenítve mellé az utóbbi idők családi vacsoráit, rá kellett jönnöm, hogy Imola kissé a család mókamestere. Nem a bohóca, mert nem feltétlenül bohóckodik. Csak roppant vicces tud lenni a megnyilvánulásaiban, annak módjában, valahogy az egész bájos lényében. És ezt élvezi is....
A két ünnep között nem utaztunk el - edzések és edzések követték egymást (sportmániás család, nincs ezen mit meglepődni...), de azért voltak nagyon jó családi és baráti találkozóink, annyira jól esett. Végül, 30-án leutaztunk Balatonfüredre és ott Vera barátnőméknél voltunk Újév napjáig. Már csak öten, hiszen szerelmes szívű nagylányunk már mással és máshol töltötte a Szilvesztert - de ez már csak a dolgok természetes rendje. Balatonon lenni mindig szuper, Veráéknál pláne, így természetesen nagyon jól éreztük magunkat (és Zita is :) ).
Az újévi "játékunkat" kis késéssel, de eljátszottuk idén is. Abból áll, hogy számot vetünk az évvel és leírjuk a kívánságainkat az új évre is. És persze elolvassuk a tavalyit is (meg az azelőttieket). Ez utóbbi mindig derültséget okoz; illetve mutatja, hogy mi minden megvalósult (és mi nem). Ami nagyon kitűnt, az Emma állatimádata és az, hogy annyira szeretne valamilyen kisállatot már évek óta.... És az is látszik, hogy a sportnak ugyan kitüntetett szerepe van nálunk, de azért nem homályosít el mindent. :)
Az iskolai szünet gyalázatosan rövid volt, lássuk be, így hamar fel kellett venni a fonalat mindenkinek. Ez Emmának nem nagyon ment - szinte azonnal beteg lett és jól "kielemezte" ezt az influenzát, több, mint egy hetet hiányzott a suliból.
Az első hétvégénken már versenyen voltunk, tehát pörgött minden tovább. De az már egy másik történet.


0 megjegyzés: