Pages

2017. szeptember 27., szerda

Mese a tegnap estémről

Érdekes dolog történt velem tegnap. Nem szoktam nagyon puffogni ilyen "felületeken", de úgy érzem, jobb, ha kiírom magamból.
Tegnap este mentem a (kardozó) lányokért a BVSC-be. Útközben telefonáltam (kihangosítóval....), és megvallom, erősen fel voltam "dúlódva". Ezért kissé automatikusan vezettem, persze azért figyelve.
A BVSC parkolója gyakran van tele, és sokszor állnak úgy az autók, hogy a sofőr bennük ül, és ott vár a sportolást befejező gyermekre. És sokszor, akkor is így állnak az autók (tehát nem egy rendes helyen, hanem merőlegesen a parkoló autókra, indulásra kész állapotban), ha van szabad parkolóhely. Hiszen nem akarnak felmenni a létesítménybe - talán néha azért is, hogy aki viszont fel akarna, annak legyen szabad helye.
Szóval, megérkeztem a BVSC-hez, és bár eredetileg nem akartam felmenni, mégis úgy hozta az élet, hogy fel kellett mennem, ezért úgy döntöttem, hogy leparkolok. Meg is láttam egy szabad helyet (lehet, hogy pont akkor mentek el onnan, nem tudom), és nagy lendülettel beálltam. Ugyanakkor be is fejeztem a telefonbeszélgetést. Érzékeltem, hogy egy "merőlegesen álló autó" előrébb jött, de még akkor is azt feltételeztem - gondolom -, hogy nyilván elindul kifelé a parkolóból; bizonyára megérkezett a várt sportoló gyermek. El is indult az autó, és - utólag rekonstruálva - egy kört téve a főúton, vissza is kanyarodott a parkolóba. Én igyekeztem át ugyanezen az úton, amikor az említett autó sofőrje  - egy 45-50 év közötti jóllakott óvodás - letekerte az ablakát és odaüvöltött nekem:
"Te álltál be oda ezzel a szarral? Mit gondolsz, én mire vártam ott?!" (És hogy még mindig ne essen le nekem teljesen a dolog, odabökött egy másik autóra.)
Erősen meglepődtem az egészen (magamban még mindig a telefonhívásomon füstölögtem), így csak annyit válaszoltam hirtelenjében, hogy:
"Én nem álltam be semmilyen szarral sehová, és nem emlékszem rá, hogy valaha is összetegeződtünk volna."
Igazából, eszembe sem jutott, hogy azt mondjam, hogy "bocsi, nem vettem észre, hogy "te" is be akartál oda állni", mert annyira felháborított a megütött hangnem, illetve csak lassan esett le, hogy mire céloz ily' "finoman". Azzal felmentem, és nem is gondoltam többet erre - annyi frusztrált ember van Budapesten, nem sajnálhatom meg mindegyiket.
Amikor visszafelé jövet beszálltunk az autóba, és már indulni készültünk, bekopogott az autó ablakán egy csinos, nagyon kellemes külsejű hölgy. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy mi van ma ebben a parkolóban, ismerkedési est? - de aztán csak megtudakoltam, hogy mit szeretne. És milyen jól tettem...
Azt kérdezte, hogy én ismertem-e azt az ürgét (úriembernek sehogy sem tudnám nevezni), aki kiordított nekem a kocsijából. Mondtam, hogy nem, és nem is értettem, hogy miért kiabált. Persze, addigra már felfogtam, hogy nyilván ő is be akart oda állni, de mint mondtam a kedves hölgynek is, olyan sokszor állnak ott csak úgy az autók, nem parkolóhelyre várva, hogy azt hittem, most is ez a helyzet (szerintem nem indexelt amúgy...). Ebben teljesen egyetértett velem - és mivel a pasi autója felé bökött a beszélgetés közben, szemlátomást hamar talált parkolóhelyet.... Erre mondta, hogy csak azért kérdezi, mert hogy ő - mármint a hölgy - ott ült az autójában (na tessék, erről beszélek!!! :) ), és arra lett figyelmes, hogy ez az ember odamegy az autómhoz, lehajol az egyik keréknél és babrál valamit. Majd, egy BVSC köntöst fogva elmegy (mondjuk, akkor azért nem volt neki sem olyan sürgős leparkolni....). Mesélte tovább a hölgy, hogy már elkezdte piszkálni a fantáziáját a dolog, ezért miután elment emberünk, ő is odament az autómhoz, hátha rájön, hogy mit csinált ott. És rájött.....
Elmondta, hogy három kisebb csavar volt egymásra téve a kerékhez (Úgy, hogy amikor kitolatok, rájuk menjek). Mondta, hogy ezen nagyon kiakadt. Persze én is - ugyanakkor, ha lehet, még jobban lenyűgözött a hölgy jófejsége, női szolidaritása és tűzrőlpattantsága.
"Hűha, mondtam, megérdemelné, hogy odategyük az ő autójához."
"Rátettem a szélvédőjére- jött a mosolygós válasz".
Hát ez nagyon tetszett! Ő kultúráltan, a másikat nem veszélyeztetve, de jelezve, hogy észrevettük a turpisságot, lépett. Nem győztem hálálkodni, és mondtam neki, hogy vagányságból ötös.


Összefoglalva. Vétettem, mert nem vettem észre, hogy az ő autója is arra a helyre áll. Mástól elvenni a helyét bunkóság. Én is bosszankodom, ha ilyesmi történik velem. Mint ahogy sok minden mást is bunkóság csinálni a közlekedésben, mégis sokan megteszik és sokakat bosszantanak ezzel. Kicsi mentség, hogy nem bunkóságból, hanem figyelmetlenségből csináltam. Ha másképpen érzékelteti velem a hibámat, biz'Isten elnézést is kérek, még akár ki is állok onnan. Mert ilyen vagyok.
Na de..... Ez komolyan elég indok arra, hogy adott esetben akár még az életemre (és utasaim életére) törjön emiatt?! Hiszen egy csavar, ha beleáll a kerékbe, lehet, hogy nem okoz azonnal gondot - de mondjuk nagyobb sebességnél, autópályán veti szét a gumit.... Szerintem ez nagyon beteg reakció. És azt is csak utólag gondoltam végig, hogy ő vajon tart egy zacskó csavart az autójában ilyen esetekre?! Az mennyire beteg....
És nem, nem írtam fel a rendszámát - kissé sokkban voltam ehhez. Meg hát, mit tudnék tenni? Mi a vád és hogyan bizonyítható? Tudom, hogy egy nagyon régi piros Golf. És a sofőrjét is felismerném.
Hát ez az én tegnap esti mesém.

Fő a vidámság.... :)

11 megjegyzés:

swatwork írta...

Nem tudok mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. Nem tudnék bárkinek is szánt szándékkal rosszat tenni és mindig sokkol, amikor az ellenkezőjével találkozom.

Pintérné Kriszta írta...

Ez nagyon ijesztő.

Penny Lane írta...

Kíváncsi lennék, hogy ha egy 120 kilós, 2 méter magas vízilabdázó áll be oda, ahova ő akart, akkor is ilyen kemény csávó lenne? Vagy csak 50 kilós családanyákkal szemben nagy a szája?



Szitya írta...

Valahogy így érzek én is....

Szitya írta...

Meglehetősen... a lányok csak lestek.

Szitya írta...

Zoli is ezen dühöngött: hogy ő ilyenkor miért nincs ott?!

Annamária Pethő írta...

En minden nap a Pillango parkban parkolok es ertem en h az ott lakoknak nagyon rossz h az ingazok az o helyeiket foglaljak el, de mar tobbszor kaptam cetlit, kopogtak ki ablakon, hogy huzzak el onnan. Minden este mielott elindulok, megnezem a kerekeket. Ilyenek az emberek. Rosszindulatuak. Rossz erzes, de meg kell tanulni egyuttelni ezekkel a szitukkal sajnos.

Dominika írta...

Jaj, Szilvi, ez rémes!
A közlekedési morál sajnos mélyrepülésben van, nekünk nem is olyan régen az M0-on volt egy kalandunk, hasonló hozzáállású emberrel.

Szitya írta...

Kicsit furcsán jelentek meg a hozzászólásaim.... Telefonon írtamőket, és ott az adott megjegyzéshez fűzte válaszként, a nagy gépen meg egymás alatt látom őket. Bocsi. Értelemszerűen sorrendben haladtam az első háromnál....

Amúgy, kedves Annamária; ezzel a jelenséggel én is találkozom: a háztulajdonosok azt hiszik, hogy övék az előttük lévő utcarész is, pedig (bizonyos kivételektől eltekintve persze) nem. Az ember nyilván próbál figyelemmel lenni, ha lehet. De azért nem kéne bosszútól tartani, ha mégis oda állunk.... Agyament dolog...

Hát, Dominika - sajnos sejtettem, hogy még csak nem is kirívó esetet mesélek el. Remélem, ti tudtatok reagálni - én szabályszerűen lefagytam.Pedig pár kedves sort csak odabiggyeszthettem volna, vagy valami....

Juli írta...

Én lehet megvártam volna a fickót...

Szitya írta...

Hát, én még a gondolattól is viszolyogtam, Juli. Anyázott volna... ha férfiember is lett volna velem, akkor talán megvártuk volna.