Fáradtak

Már egy bő hónapja tart a tanév... Az első héten szinte az összes leány megfázott - szerintem ez egy igen nyilvánvaló pszichés reakció volt a sulikezdésre, mégpedig nem örömük kifejezése.
Kemény év áll előttünk, és bár ezt kb. szinte minden eddigire mondhattam volna valamiért, a mostani azért nagyon az. Zita érettségizik.... Ezt leírni is botrányos, és már ettől szörnyen összeugrott a gyomrom - illetve elkezdtem intenzíven öregnek érezni magamat. Igen, eljött a 12. év, hamarosan itt a nagykorúság is, azelőtt még egy jó kis szalagavató; minden, amiről hall az ember, de úgy gondolja, hogy az ő gyerekei még "úgyis sokára tartanak majd itt", hiszen olyan kicsik még. Aztán alszik az ember lánya kettőt, pislog hármat és már ott is van.
Szóval Zitára visszatérve, már túl is vagyunk az első "krízisen", ami kb. a "nekemeznemfogmenni" típusú volt. Nem árt tudni, hogy az orvosi egyetemet célozza meg, és ennek érdekében már 10. óta jár külön kémia tanárhoz, beleértve a teljes elmúlt nyarat is. És azt sem árt tudni, hogy nem buta gyerek. Tehát? Miért ne menne neki? Amúgy pedig, az már most rögzített tény, hogy amennyiben rossz napot fog ki, és meglepően magas lesz a felvételi pontszám és összedől a világ, akkor is ott leszünk neki - és ha felállt és leveregette magáról a port, akkor azt fogja hallani, hogy "nyugodtan próbáld meg jövőre újra!". Nem mi találtuk ki az orvosi egyetemet, nem is erőltetjük. Mi a gyerekeink (ez esetben Zita) álmait támogatjuk.
Mindenesetre Zita nem viszi túlzásba az alvást, ellenben sokat tanul, késő estig - kávé- és étcsoki fogyasztása igen csak megnőtt. Tehát: elég fáradt már most. Iskola, tanulás, külön kémia, edzések, szerelem (...), versenyek, szalagavatópróbák, mindez Budapest különböző pontjain - hát, nem egy wellness program. Nagyon remélem, hogy bírni fogja. (És vele együtt én is, mi is....)
Emmus.... No, ő is hajt, teper, irgalmatlanul - csakhogy ezt nem egyeztette az alvásigényével. Ennek következtében volt már jó beteg is, na meg folyamatosan álmos, fáradt. Neki a suli idén nagyon kemény, hiszen két tanítási nyelvű gimibe jár, és egy év (totál kezdő szintről indult) orosz tanulás után, most tanulhatja oroszul a matekot (hát az még csak-csak, a számok oroszul is ugyanazok) és a törit. Na, ez utóbbi finoman szólva is kihívás. (Számomra meg valamelyest frusztráció: három nyelven írok és beszélek, erre ő választ egy negyediket - illetve tulajdonképpen egy ötödiket, mert eddig németet tanult, és úgy sem tudok....). Azért segítünk neki, ahogy tudunk, ülünk a cirill betűs őskor felett és némi nyelvészi logikával és egy jó szótárral felvértezve próbáljuk kihámozni a mondanivalót - amit aztán ő bebifláz. Ez nem kérdés, rengeteget kell magolni ahhoz, hogy idővel menjen anélkül is.... És Emma tisztességgel gyűri a dolgot, meg mellé az összes többi tantárgyat. És nem, edzésről nem mond le; azaz heti ötször bő két óra a röplabdáé (plusz az oda- és visszajutás; hiszen Emma is három, egymástól elég távol lévő, kerület között ingázik). Plusz a meccsek, versenyek, tornák, az ország különböző pontjain és külföldön is. Annyi, hogy ő a szerelem fejezetet az iskolai évkezdettel lezárta.... Egyelőre, legalább is. :)
Imola azzal nyitotta a hetedik évét az általános iskolában, hogy szó szerint kiborult, hogy ő majd nem akar nyolcadikos lenni, ő fél a felvételitől, mi lesz, ha nem sikerül, mi lesz, ha bevezetik a minimum pontszám-rendszert a gimiknél és mi lesz, ha ezt ő majd nem éri el?! REMEK. Mindenesetre hatalmas energiákat fektet a tanulásba, hihetetlen szorgalmas lett. És ami még jobb? Nekiállt tervezni a hetét, a napjait, hogy mit mikor és mennyit tanul ahhoz, hogy a kitűzött megmérettetésen jól szerepel. Ez hatalmas lépés - talán a leghasznosabb. De aztán este 9 után neki megszűnik az idő, a tér és hát, úgy minden. Menthetetlenül elalszik. :)
Klári - nos, őt annyira nem érintette meg a tanévkezdés. Noha már (ő is) hetedikes, továbbra sem tanulja agyon magát (amit méltányolok, amúgy, hiszen szerintem elég az a harmincvalahány óra, amit a suliban tölt olyan ínyencségekkel pl. péntek hetedik órűban, hogy erkölcstan....), és bár persze továbbra is a kitűnő bizit célozza meg (és szerintem megint el is "találja" majd...), ezen még nem stresszel. Ő a sportkarrierjét keresi továbbra is - úgy tűnik, hogy a judót lecserélte a triatlonra (vagy csak simán az atlétikára? nem tudjuk, nem tudja még.... bizonytalan, vagy mégsem?), a lényeg az, hogy sokat szeretne mozogni, fárasztó edzésekkel, és érmeket szeretne nyerni. A korán kelés miatt viszont ő is elég álmos a hét második felére - és ez nem feltétlenül tesz jót a hangulatának.


Október van, várjuk az őszi szünetet. Onnantól a télit fogjuk.... Fáradtak, mi is fáradtak vagyunk.

Emma a kocsiban, suli után, hazafelé alszik -
egy olyan ritka napon, amikor együtt jövünk haza