Négy a lány. Négyen négyfélék, négyféle szivárvánnyal a lelkükben. Ezért oly' színes a mi életünk. Amiről itt igyekszem hát megfesteni egy-egy képet. A szavaimmal. Főleg nekik. És azoknak, akiknek ez örömet okozhat.
Tegnap volt 19 éve, hogy hozzámentem. Ma van 20 éve, hogy "összejöttünk". És a képlet továbbra is egyszerű, letisztult: csak akkor tudom igazán jól érezni magamat, ha ő is velem van; soha nem tudom teljesen jól érezni magamat, ha nincs velem. Szerintem ez szerelem. Ja igen! És mérhetetlenül nagy szerencse! (Ugyanis erősen úgy tűnik, hogy ő is pont így gondolja - már 20 éve, ugyebár.)
Egy nem szokványos ifjúkor után (tíz évet Svájcban töltöttem), itthon megtaláltam a szerelmet, a boldogságot, Zoli képében és gyorsan hozzá is mentem. Ezután nekiláttunk igen hatékony gyerekgyártásunknak. Boldog gyereknevelős évek következtek, amibe természetesen belefért némi munka is, például a számomra oly' kedves laptopkonyha. 2012 őszétől újra hivatalosan is "dolgozó nő" lettem, a köz szolgálatában. Az életünk egy örökös változás, egy izgalmas utazás, az unalmas életformát nem ismerjük. Kettő - hamarosan három - gimnazista, lassan már csak egy az általánosban, sport és zene szinte mindenkinek, kutya, színház, mozi, szülinapi bulik, családi események, versenyek, utazások, baráti vacsorák, munka, háztartás, gyereknevelés. Hogyan éljük mindezt meg/át/túl, erről szól a blog. Meg még sok minden másról: mosolyok, kételyek, történetek, fejlemények, jellemzések és töprengések. Benne van az életünk. Egy négygyerekes család élete.
5 megjegyzés:
:) Még sokszor húsz évet kívánok!
Köszönöm, Dominika! :)
Hurrrááááá! Annyira jó ilyet olvasni, tudni róla, hogy a világban léteznek még ennyire erős kapcsolatok.
Még sokszor 20 évet kívánok nektek! <3
Meg tovabbi sok boldogat!
Nalunk is pont igy van,csak mi mar Amerikaban is nagykoruak lennenk😁
Köszönjük, "Penny Lane" és neked is "Vildi"! Igyekszünk! :)
Megjegyzés küldése