Pages

2018. augusztus 21., kedd

Két pici pont - és ami mögötte van :)

Elhatároztam, hogy addig nem foglalkozom ezzel a témával, amíg nincs végleges eredmény.
Az érettségiről, és még inkább, a felvételiről van szó. Zitáéról.


Azt kell, hogy mondjam, hogy küzdelmes és hosszú tanévet tudhatunk magunk mögött, és már az azt megelőző időszak sem volt egy sétagalopp.
Zita körülbelül 3 éve határozta el, hogy orvos szeretne lenni, egészen pontosan tudva azt is, hogy milyen: szülész-nőgyógyász. Alternatívaként még a szülésznői karriert vázolta fel, a lényeg a születés csodájában való részvétel. Meg egy idő után a lényeg az orvosssá válás lett. Az utóbbi évben sokszor elmondta: ő fehér köpenyben látja magát, kórházban szeretne dolgozni.
Szerintem minden szülő örül annak, ha a gyerekének határozott elképzelései vannak a jövőjét tekintve; ha van célja és azért hajlandó tenni is. Szerencsésnek éreztük hát mi is magunkat, és természetesen azonnal mögé álltunk, teljes támogatásunkról biztosítva őt.
És hát ez a támogatás az igen nagyszámú (és az érettségi közeledtével egyre csak növekvő...) különórák finanszírozásán túl egy hatalmas érzelmi hullámvasúra való felülést jelentett. Zitát rengeteg kétségen és elkeseredett pillanaton kellett átsegíteni. Volt egy pont, amikor azzal állt elő, hogy az orvosihoz szükséges két emelt szintű érettségit (háromból van választás: biológia, kémia és fizika - de az egyetemi tanulmányok megfelelő előkészítése végett érdemes inkább az első kettőt választani; mondani sem kell, bitang nehéz érettségik ezek) inkább nem tenné idén le. Hanem most csak középszinten futna nekik, biztosítva ezzel egy jó pontszámot az egyik 100 pontba beszámító résznél (ja igen! a pontszámszámítás! egy igazi idegőrlő mutatvány, számtalan kicsi csellel...). És majd ősszel bioszból emeltezik, tavasszal meg kémiából - addig csak erre a kettőre tanul, na és akkor talán majd sikerül neki. Hát.... nem örültünk annak, hogy már eleve úgy áll hozzá, hogy nem is fut neki, úgyis túl magas az a léc. Itt egy sorsdöntő beszélgetésen estünk át, lelkileg igen kimerítő volt. De a lényeg az, hogy sikerült meggyőzni őt arról, hogy próbálkozzon már meg az idén az egésszel - és ha nem sikerül, mi nem "haragszunk", hanem készülhet tovább egy évet ebből a két tantárgyból és nekifuthat újra egy év múlva. Nem siettetjük, és bátorítjuk abban, hogy ne mondjon le az álmairól.
Aztán újabb "összecsapás" várt ránk a jelentkezési lap kitöltésekor. Mert Zita, aki ugyebár tavaly nyár óta töretlenül szerelmes, illetve azért eléggé ragaszkodik hozzánk is, továbbá még mindig szeretné folytatni a vívókarrierjét (noha az utolsó tanév második félévében még ebből is komolyan visszavett a kitűzött felvételi cél érdekében), szóval a mi Zitánk nem akart vidéki egyetemet beírni. Komoly győzködés árán sikerült végül egyet a lista végére felvetetni. Így a sorrend úgy nézett ki, hogy SOTE általános orvosi kar, majd SOTE fogorvosi kar, majd mindezekből a fizetősök (ettől kicsit féltem, de érdekes módon, általában magasabb a bekerülési pontszám, mint az államira - ez idén is így lett), a Pécsi Egyetem általános orvosi kara, majd a SOTE nem doktori címet adó szülésznői képzése.
Majd, ahogy közeledtek a vizsgák, Zita hol úgy gondolta, hogy akár sikerülhet is neki a dolog, máskor meg úgy, hogy tuti nem jön össze. Ez utóbbi esetekben rengeteget beszélgettünk vele, bátorítva őt, erősítve benne, hogy mi is hiszünk benne, higgyen ő is, meg tudja csinálni!


És Zita embertelen mennyiséget tanult. Ahogy az egyik barátnője, osztálytársa mondta nagyon aranyosan: nem volt "még egy ember, aki ennyit tanul". Már az összes családtagot és a barátját is azzal üldözte, hogy nekik mondta fel az anyagokat. Így történhetett például az az aranyos eset, hogy Imola kérdezte őt ki töriből (mert Imó eszméletlen jó töriből), majd bement a sulijába, és az új anyagnál közölte a tanárnővel, hogy ő ezt már mind tudja, mert a napokban kérdezte ki ebből a nővérét. :)


Szóval, a ballagásra vidáman mentünk és jót mulattunk utána a Zita által megjelölt helyen (Vintage Garden), de tudtuk, hogy az előttünk álló szűk két hónap nagyon nehéz lesz - és az utána következő pontszámhirdetésre várakozás is.
A nagy megmérettetés előtt
Az érettségik során Zita többször jött ki sírva az írásbelik után (középszinten). Mondjuk talán azért is, mert úgy tervezte, hogy a középszinteket mind 100% közelébe hozza majd. Minden sírása után komoly "munka" volt őt megvigasztalni, rávilágítani, hogy nem biztos, hogy akkora katasztrófa történt, mint ahogy gondolta (nem akarom lelőni a poént, de itt is igazunk volt: az érettségi bizonyítványában csak jeles van.... igaz, "csak" egy tantárgy lett 100% közeli :) ), illetve motiválni is kellett őt, hogy folytassa a tanulást, semminek sincs vége, amíg "le nem fújják a meccset". És Zita ment újra, tanult, mint egy megszállott. Az emelt írásbeliken elkövette a klasszikus hibákat: kihúzta a jó megoldást a rosszra cserélve, a szóbeliken pedig túlontúl izgult. De ettől még remekelt, messze túlszárnyalva azt, amit a roppant igényes (és némileg pesszimista... vagy realista?) kémia különtanárja elvárt tőle. A középszintű szóbelikre már megnyugodott, egy vagy két pontot, ha vesztett összesen.
És kiderült a pontszáma. Hárommal több, mint amivel tavaly be lehetett jutni, kettővel kevesebb, mint tavalyelőtt. És jóval több, mint az azt megelőző években. Vidéki egyetemeken sosem kértek ennyit. Nagyon szép pontszám volt, és fantasztikusan küzdött érte. Büszkék voltunk rá, nagyon sokszor el is mondtuk neki. De tudtuk, hogy ő nem nyugodt....


Július 25-én, a pontszámhirdetés napján már mindannyian majd bediliztünk. Zita nagyon ideges volt.
Este 8-kor persze nem volt még fent az Oktatási Hivatal honlapján. De aztán pár perccel később.....
És a pontszám megegyezett a két évvel ezelőttivel. Azaz: Zita két ponttal lecsúszott a SOTE általános orvosi karáról. Zita zokogva elrohant, így már csak mi néztük meg, hogy viszont simán bekerült a fogorvosi karra, itt, Budapesten a SOTE-n. És egyébként BÁRMELYIK vidéki egyetem általános orvosi karára besétálhatott volna.
Nos, újabb kemény körök vártak ránk. Mert persze, hogy hatalmas dolog, hogy bejutott arra az egyetemre, amire talán a legnehezebb bejutni (jó, kivéve talán a pilótaképzést :) )! És ha ő másodiknak írta be a fogorvosit, annak az volt az oka, hogy az is érdekelte (egy véletlen folytán - lehet, hogy ez a karma - a fogorvosi kar nyílt napját tudta csak megnézni a SOTE-n). És az is nagy szó!
Lassan nyugodott le. Mindenféle kérvényeken törtök a fejünket. Amit egyszerűbb lett volna megírni, ha vidékről Budapestre kellett volna őt felkérni (mert akkor hivatkozhattunk volna a vívásra, a nagycsaládosságra, stb...). Végül kiderült: az első és a második év végén, megfelelő átlag mellett be lehet adni kérvényt arra, hogy az egyik karról a másikra átvegyék. Ugyanis addig gyakorlatilag ugyanazt tanulják mindkét karon.
Aztán még jött rengeteg biztatás, megerősítés, győzködés. Nem is tudom hányan mondták Zitának azt (köztük nőgyógyászok és nőgyógyász-hozzátartozók), hogy szerintük jobb, ha nő létére inkább fogorvos lesz, semmint a kevésbé családbarát szülész-nőgyógyász. A fogszabályzós fogorvosa mindennel biztatta: kérdezen tőle bármit, ha nem érti, segít neki, mehet hozzá gyakorlatra is, csak nehogy átmenjen a másik karra, mert "az lenne élete legjobb döntése, ha maradna".
És szép lassan hatott a dolog. Elkezdett mindennek alaposabban utánajárni. Tetszik neki,  hogy ezen a karon relatíve kevesen lesznek. Az összes családtag fogazatát elkezdte kritizálni. :) Továbbra is azt mondja, hogy át szeretne menni a másik karra, de már a fogorvosi szakma is vonzó számára. Mi mindenesetre továbbra is támogatjuk, hogy elérje álmait (még ha azok közben esetleg egy kicsit át is lakulnak).


És VÉGRE büszke arra, amit elért, ahová eljutott.


Van tehát egy boldog egyetemista lányunk.


Így mi is boldogok - és persze büszkék! - vagyunk!

Megérdemli az ünnepi buborékokat!

Bátran nézhet a jövőbe

Biztos, hogy jó révbe ér, bármi lesz is az!


És hát.... lássuk be, fogorvos vagy nőgyógyász, mindegy:
nagyon csinos "doktor néni" lesz <3 p="">

24 megjegyzés:

Lobelin írta...

Nagyszerű, gratulálok!-)) Vidám, sikeres egyetemi éveket Zitának!-))

Erika írta...

Gratulálok, vidám egyetemi éveket kívánok Zitának.
Valósítsa meg azt, amire igazán vágyik és kiteljesedik benne. :)

Kriszti írta...

Nagyon gratulalok! :)

Penny Lane írta...

Nagyon vártam, hogy írjál! Drukkoltam az érettségi ideje alatt. :)

Gratulálok Zitának! Hatalmas teljesítmény! :) Milyen jó, hogy így vagytok egymásnak, szülők-gyerekek és segít mindenki a másiknak. A sok munka pedig meghozta gyümölcsét.

Szitya írta...

Köszönöm szépen Zita nevében a gratulációkat! Úgy érzem, hogy nagyon megérdemli őket! <3

a mesélő írta...

NAgyon nagyon gratulálok, titkos vágyam, hogy a lányaim közül legalább egy legyen fogorvos:) !!!! És helyben fog tanulni, szuper!

Szitya írta...

Kedves Mesélő!
Köszönjük szépen. Képzeld el, amikor már megvolt mind a négy lányom, én is elkezdtem egy picit álmodozni. És azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a négyből lenne egy orvos meg egy csellista.
Zita két hangszerre jelentkezett annak idején a zeneiskolában: csellóra és fuvolára. És noha a cselló tanár már ott azt mondta neki, hogy ő csellóra született és fel is vette, ő mégis a fuvolát választotta végül. Megtanult gyönyörűen fuvolázni, de nemrégiben bevallotta, hogy egy kicsit megbánta, hogy nem csellista lett. :)
Amikor pedig ezt az orvososdit is a fejébe vette - na akkor elmeséltem neki az álmom. (Nem előtte, tehát nem miattam célozta meg ezt a pályát.) Nagyon örült, hogy miközben a saját célja felé halad, az én álmomat is megvalósítja. :)

Annamari írta...

Mennyire jo erzes lehet most Nektek, h lassan beerik az eddigi munkatok gyumolcse. 4bol 1 mar sinen van. Gratulalok! Minden szulo alma az ilyen celtudatos gyermek. Az en nagyobbikom a 2-at kezdi, a kicsi az 1-t. Meg mennyi ido, mire mi is eljutunk idaig, pedig sokszor erzem azt is, h repul az ido.

Dius írta...

Olyan gyönyörűen írtál, és én úgy átéltem mindent veletek együtt.
Szívből gratulálok Zitának, remélem, hogy mostanra sokkal inkább már csak büszke magára, és arra, amit elért. <3
Boldog egyetemista éveket kívánok neki.

Ditke írta...

Gratulálok!!
Én mint orvos mondom, jobb hogy nem szülész-nőgyógyász lesz... mondjuk attól hogy átmegy esetleg az általános orvosi karra még akármilyen szakirányt választhat, az úgyis menet közben derül ki hogy mi az ami igazán fekszik neki.
Sok sikert kívánok!

martine írta...

Gratulálok Zitának! És persze nektek is őhozzájuk :)

Szitya írta...

Szia Annamária!
Igen, rohan az idő, és egy picit irigyellek is, hogy te még csak ott tartasz. De ez csak nosztalgia, jól megéltük azt az időszakot is, és szép a mostani is.
Egyébként, pont nemrégiben, egy Emmával történt kis esemény kapcsán (majd azt is lemesélem), állapítottuk mi is meg Zolival, hogy lassan gondolhatjuk úgy, hogy - legalább is, ami a két Nagyot illeti - van, amit sikerült "jól csinálnunk". Mármint gyereknevelés kapcsán. :)
Szia Dius!
Gondoltam, hogy ha valaki, te átéled és átérzed mindazt, amit megpróbáltam leírni. Szép egyetemista éveket kívánok Patriknak is!
Szia Ditke!
Köszönöm neked is a hozzászólást - te is azok számát növeled, akik el szeretnék tántorítani a szülész-nőgyógyász vonaltól. :) Én továbbra is azt mondom, hogy kövesse az álmait. De nem baj, ha azok kicsit módosulnak az idők során. .)
Szia Martine!
Köszönjük neked is!

panka írta...

10 éves volt Zita, amikor olvasni kezdtem a blogotokat. :-) Már akkor látszott, hogy ő egy nagyon törekvő, céltudatos kis ember. Örülök, hogy tudósítasz, miként alakul az útja, ismeretlenül is nagyon gratulálok neki, hatalmasat küzdött az álmaiért! Legyen úgy, ahogy neki a legjobb, az egyetemen kézközelből biztos méginkább ráérez majd, hogy melyik az ő pályája.
Nekem csak olyan ismerősöm van, aki orvosiról ment át fogorvosira és élete legjobb döntéseként tartja számon, de persze ezek nem sémák, amik ráhúzhatók bárkire, mindenkit más tesz boldoggá. Ami biztos, hogy tényleg nagyon-nagyon büszkék lehettek rá, és ő is magára!

vargaera írta...

Hatalmas gratula Zita!

Én azt mondom, menj az álmaid után (szülészorvos)továbbra is! Ha általános orvosi kar, akkor az, amint lehet, válts!

Saját tapasztalatból mondom ezt, mert bennem, 37 évesen is ott van a nagy űr és szomorúságérzés, hogy nem azt az utat jártam végig, amire mindig is vágytam (orvosi kar, sebészet stb.) - lett végül fehérköpeny és doktori fokozat, de teljesen más irányban, állat-embriológia + állatanatómia oktatás, szeretem is csinálni, de valahogy mindig azt érzem, hogy nem vagyok a helyemen, és a hiányérzet továbbra is ott van bennem.

Én ennyi idősen, mint most Zita, sajnos nem hoztam meg a jó döntést, és nem is volt mögöttem ilyen támogató család (szerető volt, de támogatni nem tudtak sajnos, sem anyagilag, sem pedig intellektuálisan), de Zitának ott vagytok ti, az lehet, ami csak akar, menni kell az álmok után!

Hajrá Zita! Hajrá család!

Szitya írta...

Kedves Panka és Varga Era!
Nagyon köszönöm ezeket a hozzászólásokat - el is olvastattam Zitával (amúgy nem nagy blog-olvasóm). Era, a te élményed egy kicsit hasonlít az enyémre - hasonló érveket hoztam fel én is Zitának személyes tapasztalatokra alapozva.

Ditke írta...

Á, dehogy, nem akarom eltántorítani! Csak ha majd "belülről" látja akkor tud igazán dönteni. Rengetegen konkrét szakirány-elképzeléssel kezdték közülünk is, aztán kb 80% teljesen mást választott az egyetem elvégzése után. Sőt, van aki 3 totál más szakvizsgát csinált gyors egymásutánban, mert mindről a napi munka közben derült ki, hogy mégsem teljesen az, amit ő elképzelt. Az a jó az orvosiban, hogy az egyetem még csak a kezdet, a konkrét szakirányt csak utána kell kiválasztani. Ha ez előre eldöntött lenne én most baleseti sebész lennék :-)) Én azt mondom, járjon nyitott szemmel és szívvel, sokszor hoz elénk az élet olyasmit, aminek elsőre nem örülünk, aztán rájövünk, hogy ez kellett ahhoz, hogy megismerjük, megszeressük az adott dolgot.Sok ismert kívánok, nektek pedig gratulálok az okos nagylány(ok)hoz!

Szitya írta...

Kedves Ditke!
Nem is "úgy" írtam, csak hát nyilván te is rendelkezel azzal az élet-tapasztalattal (és te igazán közelebbről, mint mi, sokan mások :) ), ami reálisan láttatja azt, hogy egy szülész-nőgyógyász élete és hivatása komolyabb kihívások elé állít pl. magánéleti szempontból, mint egy fogorvosé meg még néhány szakirányé.

Viszont, ahogy Varga Era is írta, ha egy álom nagyon konkrét és kitart azok alatt az évek alatt, amik most jönnek, akkor követni kell azt. Mert sokkal jobb úgy élni, hogy azt csinálod, amit szeretsz, netán a szenvedélyed. Remélem, hogy neked is ez jut; Erának és nekem meg egy kicsit a másik oldal....

És köszönöm a gratulációt - már nagyon izgatottan várja az egészet. :) (Az egyetlen gyerekem, akit nem zavar, hogy mindjárt itt a szeptember. :) )

Zsanett írta...

Kedves ti! :) Nagyon gratulálok Zitának, csodálatos, amit véghez vitt, ez rengeteg tanulás. Még élénken él bennem is a felvételizős időszak, az ember csak a pontszámítási rendszerben gondolkodik napról napra, ilyen célok és ennyi tanulás mellett pláne. Eredménytől függetlenül is le a kalappal előtte. Én is azt a tábort erősítem, hogy a belső sugallatára hallgasson, legyen az bármi, mert azért, amit szeretne az ember, többszörösét elviselni, míg a racionális döntéseknél töredéke rosszabbul esik az esetleges nehézségeknél. Minden jót kívánok, hajrá Zita :))

Szitya írta...

Kedves Zsanett!

Neked is nagyon szépen köszönöm a gratulációkat és a bátorítást.
Természetesen, majd "leközvetítem" a blogon a folytatást is.

Idén Imola gimnáziumi felvételije lesz terítéken. :) Illetve, Klári is lehet, hogy egy kicsit (de csak kicsit) meglepő fordulatot vesz.

viagra írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
J.E.M.A.K. írta...

Hatalmas gratula ennek a pici lánynak. Akiben ennyi akarat van, az tuti eléri az álmait bármi legyen is az. És megtalálja helyét a világban. Mert az ilyen embereknek van csak igazán helye ebben a világban. Sok sikert, csak így tovább. Minden úgy lesz, ahogy a legjobb. A szülei méltán lehetnek már most is nagyon büszkék rá. Gratulálok!

Névtelen írta...

Sziasztok,régota olvasom a blogot,de eddig még sosem szoltam hozzá..fogorvos vagyok,annak idején hasonló indulassal mint Zita (vidékiként CSAK Budapest jött szóba,akkor is a legmagasabb pontszammal.akkor még SEMILYEN átjelentkezés nem jött szóba,a gyógyszerészkarra -kedvenc tantargyam a kémia tehát kézenfekvő lett volna es anyukam is gyogyszeresz)simán es biztosan felvettek volna.de én ragaszkodtam a kemény megméretteteshez!es felvettek,és nem bántam meg!nőként szerintem is nagyon jó választás,es közel 20 évvel a végzes utan azt mondom,bőven van még benne kihivás és szépség!már család mellett allítom (látva az általanos orvos nőrokonaimat)a kiégés és szétforgácsolódás veszélye joval kisebb!18 évesen az ember (én is!)nem látja ezeket a nehezségeket annyira,persze az elhivatottság es celtudatosság fontos és gyönyörű,de az élet sokszor "lerángat "a valóságba!nem győzködni akarok senkit,de ha vki ilyen fiatalon ennyire kitartó akkor meg fogja találni azt az utat ami boldoggá teszi!szivből kívánom és drukkolok!eljen a SOTE FOK!

Névtelen írta...

Gratulálok! És kitartást a vizsgadiőszakokhoz:)! (Én is régi olvasó vagyok, csak nem szoktam hozzászólni.)

Szitya írta...

Köszönöm szépen Andreának és a két "névtelen", most először kommentelőknek (mindig örülök az ilyen, "még sosem írtam, na de most" típusú hozzászólásoknak :) ) a kedves szavakat. Örülök, hogy sokan átérzik, hogy ez mekkora dolog és milyen jó erre büszkének lenni. :)