Nem tudom még pontosan, hogy milyen formában, de tervezem újra lejegyezni ide életünk fontos vagy éppen érdekes, vicces, színes, valamiért emlékezetes pillanatait, négy kamaszlány minden létező, jogos és teljességgel figyelembe veendő személyiségi jogait - no meg kéréseit -szem előtt tartva. Mert rohan az idő, az a fránya, és olyan sok mindenre szeretnék emlékezni. Persze, van, amire nem, de azt hagyom is majd veszni a feledés jótékony homályába.
Ma búcsút mondunk egy tanintézménynek, ahová 13 egymást követő tanéven át jártak a gyerekeink. Hol egy, hol kettő, hol három.
Imola, a ballagó-búcsúzó diákunk már egy ideje szomorkodik amiatt, hogy közelít (illetve már ideért) ez a nap, de nekem is olyan jelzés ez, ami arra késztet, hogy megálljak egy picit, végiggondoljam az utóbbi időszakot, és szembesüljek dolgokkal.
Szóval, hamarosan jövök, mert a krónika nem szakadhat meg, max. átalakulhat.
Akik kiszínezik napjainkat
Az "elkövetőről"
- Szitya
- Budapest, Hungary
- Egy nem szokványos ifjúkor után (tíz évet Svájcban töltöttem), itthon megtaláltam a szerelmet, a boldogságot, Zoli képében és gyorsan hozzá is mentem. Ezután nekiláttunk igen hatékony gyerekgyártásunknak. Boldog gyereknevelős évek következtek, amibe természetesen belefért némi munka is, például a számomra oly' kedves laptopkonyha. 2012 őszétől újra hivatalosan is "dolgozó nő" lettem, a köz szolgálatában. Az életünk egy örökös változás, egy izgalmas utazás, az unalmas életformát nem ismerjük. Kettő - hamarosan három - gimnazista, lassan már csak egy az általánosban, sport és zene szinte mindenkinek, kutya, színház, mozi, szülinapi bulik, családi események, versenyek, utazások, baráti vacsorák, munka, háztartás, gyereknevelés. Hogyan éljük mindezt meg/át/túl, erről szól a blog. Meg még sok minden másról: mosolyok, kételyek, történetek, fejlemények, jellemzések és töprengések. Benne van az életünk. Egy négygyerekes család élete.
Bátran ajánlom őket:
-
-
-
-
-
-
-
Starbucks...3 éve
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
9 megjegyzés:
De jó! :) Rendszeresen benézek ide. Kisgyerekes anyukaként a te blogod számomra egy jó kis útmutató. Sokszor mikor már túl feszülnek bennem a húrok, elolvasok tőled egy régi posztot és megnyugszom. :)
Már nem is tudom mióta olvaslak, de valamikor akkor kezdtem, amikor az ikrek ovisok voltak. Most meg? Nagyon megy az idő! Jó ballagást a lányoknak és izgalmas középiskolai éveket kívánok! :)
VÉGRE! Már nagyon vártalak!
Kedves Szitya! Nagyon hiányoztatok!
Szép nyarat és időt kívánok az új írásaidhoz!
Szeretettel:Ági
Hát ennek a hírnek nagyon örülök. :)
De jóóóóóó! :)
Mar nem is remeltem...vagyis de...csak feltem,hogy azzal jossz,hogy nem szeretnek a lanyok,hogy roluk irj tobbe.Orulok,hogy meg nem jott el az az ido
Ezer bocsanat,3x javitottam ,de csak helytelenul maradt....mentsegemre szoljon,hogy lazas,4 eves ikrek tolonganak mellettem.Azert remelem ertheto amit mondani szerettem volna :)
Örülök, hogy örültök! Való igaz, a gyerekek nincsenek annyira oda néha, de most talán már abban a korban vannak (újra), amikor azért értékelik, hogy születnek ilyen bejegyzések. Igyekszem majd nagyon óvatos lenni.
Én is nagyon várom! :) Néha-néha visszanézek, és mindig várom, hogy írtál-e azóta, számomra olyan álomcsalád vagytok, amire mindenki vágyik titokban. :) Nem tökéletes, hiszen mindenki szokott veszekedni, mindenhol vannak nehézségek, de az a hatalmas szeretet és összetartás, egymás tisztelete és megbecsülése átjön a posztokon.
(Soha nem szoktam kommentelni, de gondoltam, hátha örülsz még egy kommentnek, biztos sokan vagyunk még, akik nem kommentelünk, de szeretjük a blogodat olvasni.)
Kedves Ági!
Hát hogy ne örülnék! Köszönöm a nagyon kedves szavakat! Remélem, sikerül úgy folytatnom, hogy ki is érdemlem. :)
Megjegyzés küldése