Képek és hírek Zamárdiból

Igen, első este Zita kicsit nehezen aludt el. Nem gond, almát rágcsáltak Lacival közösen, úgy éjféltájt.

Másnap este, fél 10 körül, már ezt az sms-t küldte Laci: "Már mindenki mélyen alszik. Sokat kivett belőlük a mai nap."

Következő este is kaptunk sms-t: "14 csirkecomb, 6 db tarja, nem kicsi, 2 kg ubi, rengeteg játék, és már alszanak is. Elfelejtettem még a rácsos sütit, meg a túró rudit." - ekkor volt kinti sütögetés.

És tegnap este is, arra az érdeklődésemre, hogy alszanak-e már: "Igen, mind, mélyen. 3 km séta és egy ugráló cucc megtette a hatást."

Napközben nem nagyon zargattam őket. Mert azért, nem csak aludtak ám.... :-) 

Laci küldött pár fotót. Mondanom sem kell: iszonyúan élvezik, mindannyian...

Ma este hazajönnek. Én alig várom. Ők, valószínűleg nem, habár, amikor kérdeztem Lacit, hogy szomorkodnak-e, hogy vége lesz, azt válaszolta: "Nem tudom, nem beszélünk róla, csak élünk bele a világba!"

 Lovardánál. Ők már ültek pacin - visszaöltöztek.

 Zita egy tapodtat sem mozdul az aktuális olvasmánya nélkül.

 Klára és Damien nagyon egymásra találtak a rendszeretetükben, pakolási stílusukban.

 Éhes gyerekek várják, hogy a tűz jó legyen a fentebb felsorolt "kicsinke" adag megsütése végett.

 Zita a gokartozást is kipróbálhatta. Saját bevallása szerint is meglehetősen óvatosan...

 Majomkodás.

Majomkodás még mindig... És pihegés kaja előtt vagy után, nem tudom.

A kalandparkos képeket nem tudom feltenni, sajna. Fürdőzőst pedig még nem kaptam.

Bár hiányoznak nagyon, sajnálom őket hazahozni a legnagyobb kánikula közepette. No de Zita ragaszkodik az első balassis évzárójához (szerintem jövőre már nem fog...), és az ma este van.