Pedig rengeteg minden történt ebben a hónapban. Névnapok, húsvét, versenyek, programok, bulik, vizsgák. Lehet, hogy túlpörögtük magunkat, lehet, hogy szusszanni kellene. Pedig alapvetően tetszik ez a sűrű menetrend. De lehet, hogy a család egységének lenne szüksége egy kis lassításra. Vagy nem tudom. Hiszen végül is a húsvéti szünetet egészen nyugisan töltöttük, mégsem volt felhőtlen móka és kacagás, hanem összezördülés összezördülést követett.
Azért kiemelnék egy-két dolgot ebből a hónapból.
Emmának megvolt az első nyelvi vizsgája. Németből. Amire rengeteget készült, és amiben rengeteget segítette Vivi, aki régen baby-sittelt nálunk, mielőtt ő maga is az anyaság rögös útjára lépett volna. Vivi "amúgy" német tanár, és volt olyan drága, hogy rááldozta Emmára a kedd délutánjait egy jó darabig, a siker érdekében. Megjegyzem, Emma nem állt túl jól németből, volt mit dolgoznia Vivinek vele. Akinek végtelen hálámat nem is tudom, hogy hogyan fejezhetném ki. Az eredmény az lett, hogy a szóbeli pazar volt, külön kiemelték Emmát, viszont az írásbelin még hiányzot 1-2 pont, összesítésben négyes lett a Drágám, amit ő zokogva vett tudomásul. Hiába, no, Emmával még van mit küzdeni a tekintetben, hogy tanulni nemcsak kampányszerűen kell, hanem folyamatában is.
Jó-jó, dehát annyi minden elvonja a figyelmét. A 6. a-ban annyi szerelmes leány és fiú van....
Emmának névnapja is volt. Pont Húsvét szombatján, de azért külön is megünnepeltük.
Emmánál egyre komolyabb méreteket ölt a röplabda-imádat is. Több versenyen is részt vett, illetve elment megnézni felnőtt rangadókat is. Nagyon lelkes. A legutóbbi versenyüket végre végignéztem (eddig vagy nem tudtam elmenni, vagy csak egy-egy meccset tudtam megnézni; most viszont az elejétől a végéig ott szurkoltam). Lenyűgözött az a lendület, ügyesség, kitartás és akarat, amit ő és csapattársai (ebben a korosztályban csak hárman vannak a pályán, és nekik most nem volt cseréjük sem) mutattak végig. Kiszámoltam, hogy bő négy órát meccseztek aznap, reggel 9 és délután fél 2 között. Megnyerték -nagyon megérdemelten- a tornát, de olyan fáradtak voltak, hogy már örülni is alig tudtak. :) (Később aztán igen). Szeretném itt megjegyezni, hogy Emmának fantasztikus edzői vannak. Kedvesek, lelkesek és profik.
Zoli és Zita futottak a Vivicittán. Ketten, mert Emmának akkor is versenye volt, én meg a Kicsikkel színházban voltam (pazar előadást néztünk meg a gyönyörűen felújított Erkel Színházban, a címe Parázsfuvolácska). Nagyon élvezték ismételten - mármint Zita és Zoli a Vivicittát. Ezúttal a 7km-es távot választották. Ugyan főként az élmény kedvéért mentek el, a korszerű versenyszám-kialakításnak köszönhetően meg tudták utána nézni az idejüket is a a neten. És ott egészen lenyűgöző eredményeket találhattak! Kb. 2800 induló volt (többségben a nők, érdekes módon). Zoli az abszolút 140. lett (120. férfi), a korosztályából 56 férfi induló közül a 2.! Zita az abszolút 496. lett (140. nő kb.), és a korosztályából a 86 női induló közül a 4.! Szerintem ez ragyogó. Én már annak örültem volna, ha VALHOGYAN le tudom futni a távot.
 |
| Zita a célban, elég fáradtan |
 |
| Zoli a célban - elég lazán :) |
Zitának is volt névnapja. Pont versenye is volt, ami most nem sikerült olyan pazarul, mint legutóbb. Érdekes, és nem a beképzeltség mondatja (íratja) velem, hogy mennyit számít, hogy ott vagyok-e a versenyén, vagy sem... Most az elejéről lemaradtam, hiszen Emmának szurkoltam (ld. fentebb), és milyen érdekes, Zita haloványan kezdett (még a röpinél kunyerált, hogy inkább én vigyem őt tovább, de most kitartottam Emmának tett ígéretem mellett, mely szerint VÉGIGNÉZEM a versenyt). Miután megérkeztem Zita versenyére, került sor egy igazán nem túl jól sikerült asszójára. Bátortalan, védtelen madárkaként ment fel a pástra - sajnos néha ilyen is tud lenni. Ezen a versenyen ott volt a blogvilágból megismert Márti is (akinek négy fia van: két "egyedül" érkezett fiú után jött egy fiú-ikerpár, komoly sorsközösséget érzünk egymás iránt, vajon miért), akinek Nagyfia nemrégiben ragadott kardot. Márti lefotózta amolyan lesifotós stílusban azt, ahogyan Zitát ezután az asszó után vigasztalom. Annyira kedves képsorozat ez, hogy ezt tekintem most anyák napi ajándéknak! Köszi Márti, még egyszer. Szóval, ezután Zita nyert is, majd végül egy peches tussal maradt alul, sajnos így lemaradt a dobogóról ezúttal.
Zitának volt edzőtábora is, amit nagyon élvezett, még akkor is, ha leharapta a tavaszi szünete nagyját. Zita vizsgákra készül. A szokásos gimnazista vizsgája ezúttal töri és matek lesz - a töritől nagyon tart; matekból az idén megtáltosodott! Persze töriből is jó, csak ott annyi a magolnivaló! Még a tanár is belátja, hogy felér egy érettségi vizsgával az elvárt tananyag.
Zita továbbá zeneiskolai hangszeres alapvizsgára is készül, ami ugyancsak komoly feladat. Így, ha nem kardot forgat, vagy nem tanul (éjszakába nyúlóan, elég gyakran), akkor fuvolázik. :) Ő, akiről az osztályfőnök a fogadóórán már-már pirulást okozóan csak és kizárólag jót mondott. :)
A Kicsik sem unatkoztak. Egy részről, továbbra is ők a család legnagyobb "party-arcai". Buliról bulira járnak, jobbnál jobbakba. Ebben a hónapban voltak "Harry Potteres bulin" a Budavári Labirintusban - az elmondás alapján zseniális volt, voltak sütős-főzős bulin a Kuktanodában, illetve "ottalvós bulin is".
Voltak versenyeken is. Klári ezúttal aranyérmet tarolt egy kis judoversenyen. Nekem továbbra is szokni kell ezt a sportot - fura, hogy azt nézem, hogy a gyerekemet "fojtogatják" és a földhöz akarják csapni. :) De be kell látnom: ez remek sport Klára számára. Arról nem beszélve, hogy olyan szuper edzői vannak, hogy szinte mindegy is, hogy milyen sportra tanítják őt. :) Klára továbbra is Harry Potter-őrült, már az ötödik részt falja. És Klárával mostanában NAGYON nehéz. Néha (sőt mostanában gyakran) eléggé elkeseredek. Mi okozhatja nála ezt az ingerlékenységet? Vannak elméleteim, tesztelgetem is őket. Eltökéltem, hoy megtalálom a megoldást, mert ez senkinek sem jó a családban. Folyton veszekszik, folyton megsértődik, visít és tudatosan bánt. No, mindegy, ennél többet egyelőre nem - nem ezzel akarom megtölteni a bejegyzést.
És Imókánknak is volt versenye, háziversenye. Ami -ugyan végül valami tuasrány miatt lemaradt a dobogóról, nagy bánatára -számomra mégis egy reveláció volt. Ő úgy lubickol ebben a sportban, ebben a közegben!!! Az én félénk kis madárkám kihúzott derékkal, magabiztosan lépdel a páston, elszántan küzd (meg még olyan "lassan", tök jó ilyen piciket nézni, mert még én is értem és látom, hogy mi történik... :) ). Remélem, hogylesznek sikerei a későbbiekben, na nem azért, hogy feltétlenül olimpikont neveljünk belőle, hanem azért, mert látszik, hogy imádja!!!!
És elkezdődött újra az Ének iskolája, Zoli dédelgetett műsora. A lelkesedése ugyanakkora, reméljük a siker sem marad majd el. Már voltunk műsor-felvételen, imádtuk.
És voltunk kirándulni is, libegőztünk, ami nagyon tetszett mindenkienk. Meg voltunk a Tanoda "Szülők estjén" is, ahol Zoli a Magyarország, szeretlek! című műsor mintájára rendezett Tanoda, szeretlek! vetélkedőn a páros osztályok csapatát erősítette. Voltak választások is az országban. Kit érdekel, mondhatnánk, dehát én az államigazgatásban dolgozom, így azért okoz ez némi izgalmakat. Most van az idegőrlő várakozás és találgatások időszaka.
Meg történt még ezer apró dolog. És véget ér az április ma. De mi még előtte elrepülünk Emmával, Vera-barátnőmmel és lányával, Sárival Londonba!!!!!
Remélem a május felhőtlenebb lesz, nyugisabb és mosolygósabb. Ezt kívánom, mindenesetre! Magunknak, és mindenkinek, aki olvas!!!!!
Jön még több kép is, csak most hepciáskodik a blogger....
