Mozi

Túl vagyunk az első kényeztető hétvégénken, kettesben, Zolival. Hát az is volt. Mármint kényeztető. Először Graz városába rándultunk ki, mert sok szépet hallottunk róla és eddig sosem vetődtünk arra. Ezt most bepótoltuk és saját szemünkkel is láthattuk és saját bőrünkön is tapasztalhattuk: bűbájos városka. Másnap visszatértünk kicsiny országunkba, egyenesen Sárvárra, ahol egy gyönyörű, új szállodába vitt utunk - ahonnan alig jöttünk ki, csak egy-egy séta erejéig, a következő két napban. Hogy miért? Mert lenyűgöző fürdőkomplexummal bírt ez, a lélekről elnevezett, szálloda-csoda. Úszómedence, mindenhogyan bugyogó-habzó medence, "dögönyöző" medence, jacuzzi, gyógyvizes bentről-kintre medence, s ki tudja még milyen medence, vagy ötféle sauna, gőzkabin és jégkamra. Aztán squash-pálya (azt is teszteltük), tenisz-pálya (azt nem), fitness-terem (Zoli ezzel a lehetőséggel is élt). És főleg: gyönyörű szoba, valami olyan kényelmes ággyal, hogy ilyet még nem éltem. Aludtam is sokat - és aludtam volna még többet, ha nem egy fitness-edző típusú palival élnék együtt.... A kaja is isteni volt, meg a bor is. Ráadásul találkoztunk egy baráti párral - jót beszélgettünk. Ja! Láthattunk ott több politikust is: lehet, hogy mégsincs olyan nagy válság?!?! :-)

Kipihenve értünk haza - ahol négy idám csaj várt minket, köztük egy azért betegen: Imola.

Node, nem is erről akartam mesélni..... hanem családunk különböző mozizási válfajairól, amelyekkel mostanság élünk....

Kaptak ugye az Ikrek egy diavetítőt. Volt nekünk korábban, de miután kiégett az égője, sehol sem leltem belevalót. Így aztán dobhattuk ki a "kabátot", mert nem volt gombja.... Ezért az Ikrek szülinapi ajándékain törve fejem, kipattant az isteni szikra.... Amikor megkapták, nem mutattak különösebb lelkesedést, hiszen nem is igazán tudták, hogy mi az... De mióta megismerték a szerkentyű titkát!!!! Szinte nincs is olyan este, amikor nem diázunk. Ez ideális esetben úgy zajlik, hogy Apa maga köré gyűjti leányait és komoly beleéléssel és előadói tehetségét fitogtatva mesél és mesél - a szobafalról.... A csajok annak örülnek a legjobban, ha én is csatlakozom, nézőként. Ezt persze boldogan teszem, ha időm és teendőim engedik.

Az őszi szünet alatt voltunk igazi moziban is, bár csak a két Naggyal. Zita osztályában ugyanis féktelen nagy divat a High School Musical című film-sorozat. Ennek jelent meg most a harmadik része, a mozikban. Mivel Zita már így is felhánytorgatja nekem, hogy nem nézhet Jetixet, továbbá felnőtteknek való műsorokat (pl. a "korszakalkotó" minőségű Celeb vagyok-ot), ahogy azt "szinte mindenki" teszi az osztályban, egyszerűen nem tehettem meg, hogy a még trendibb HSM3-at sem nézzük meg.... Emma meg, hát ahová Zita megy, oda ő is akar... Beültünk hát a zsúfolt, hatalmas moziterembe (ez mondjuk nagyon tetszett nekem, ez az igazi mozi-érzés), pattogatott kukoricával és itókával, ahogy kell. Hogy milyen a film? Teljesen ártalmatlan, amerikai álom-világ, ahol a két 18 éves hős még a csókokat is csak szűken méri, nem hogy még mást is sugalljon... A cukormáz szinte lefolyt a képernyőről, de igazából nem bántam. Nem zavar, ha a gyerekem bízik abban, hogy lehet minden szép és jó....

Aztán..... Szüleim (egyik) házassági évfordulós ajándéka az volt, hogy átvetették DVD-re az összes videó-részt, ahol családunk látható. Ez 11 DVD! No, nem is kell más a lányoknak mostanság! Imádják nézni saját magukat! Mondjuk, ha Zita-babáról szól a film, akkor Klára és Imó gyorsan berzenkedni kezd, hogy ők mikor jönnek már, de sebaj. Zita őszinte felháborodással szidta le húgát: "Emma olyan aranyos voltál! Miért nem vagy még mindig ilyen?!?!" Mondta ezt, egy Emma-babás rész után. Ez a legjobb mozi, az tuti. Csak egy apró, "kellemetlen" mellékhatása van. Mindenki részéről felmerült, de Zita fogalmazta meg a legkonkrétabban: "Anya, én már tudom is, hogy mit kérek a Jézuskától: egy kisöcsit!"