Már megint vonultunk

Zita és Emma iskolájában két nyelvet tanítanak - elég jól: németet és angolt. Szerencsére lelkes nyelvtanárok vannak, így a két nyelv kultúráját is megismertetik a gyerekekkel. Így történt, hogy Halloweenkor töklámpásos felvonulást szerveztek, annak minden hozzávalójával. És tegnap pedig a német hagyományok szerinti Márton-napi lámpásos felvonulásban vehettünk részt. Ez utóbbit a kerület Német Önkormányzata szervezte (aminek Zita tanárnője az egyik vezetője, történetesen) és rengeteg gyereket vonzott. Úgy zajlott a dolog, hogy a Zeneiskolánál találkozott mindenki, majd onnan "Márton" lovas (!) felvezetésével
elsétáltunk - a gyerekek a saját-készítésű lámpásaikkal világítottak -

(Emma fehér kabátban)

a közeli, Erzsébetigeti színházba. Itt műsor következett. Ennek első részében három iskola tanulói léptek fel - köztük a miénk is. Így aztán mindkét nagylányom a színpadon találta magát (mindkettő németes, bár Zitus angolt is tanul). Emma "csak" a kórusban mímelte az éneklést, Zita viszont - szereplési vágyát kiélve - fuvolázott is. Mindig elbűvöl engem ilyenkor legidősebb sarjam... Simán kiáll egy telezsúfolt színházterem elé.... Bár most azt állította, hogy izgult, ebből semmi nem látszott....

(Emma kék-fehér csíkos pulcsiban bal oldalt, első sorban)

Az iskolások műsora után volt még egy (nép)táncos produkció is; a Ludas Matyit adták elő - zseniálisan (Tébláb együttes). Végül, minden gyermek kapott Márton-napi sütit és más finomságot.

Azt kell mondanom, hogy nagyon élvezem ezeket a hagyomány-ápoló megmozdulásokat (még akkor is ha nem a mi hagyományaink...), úgy érzem, hogy gyerekeim lelke és értelme is gazdagodik ezzel, kinyitja őket más kultúrák és a hagyományok felé....

(A fényképek gyér minőségűek, mert a vakum nem túl jó, ráadásul Zita fuvolázása esetén az volt a koncepció, hogy leoltották a lámpákat és a kórus apró, kis világító rudacskákkal mozgott rá).