Visegrádon jártunk

Kérdés: nevezz meg egy települést a Duna-kanyarban!

Válasz: Libegő.

Zita környezet-felmérőjében olvashattam ezt a vicces dolgot. Először persze röhöghetnékem támadt, de azért el is szégyelltem magamat: biztos a mi hibánk, hogy harmadikos leányunk még nincs ezekkel a dolgokkal tisztában (mondjuk, az is sokat segítette volna, ha elárulja, hogy környezet dolgozatra készülnek és együtt átvettünk volna vele mindent - bár ezt amúgy is megtesszük nagyjából hétvégenként, de az mégsem ugyanaz). Ezért aztán meghirdettük az "Ismerd meg hazánkat!" családi mozgalmat.

Budapestről már rengeteget beszélgettünk Zitával és ha járjuk a várost, mindig megnevezzük a főbb épületeket, helyszíneket. Ideje volt elhagyni a fővárost. A szünet első két napja pompás alkalom volt erre. Visegrádot céloztuk meg, több okból is. Közel van. A fellegvár és a királyi palota is kellően meseszerű ahhoz, hogy fiatalabb családtagjaink is tudják élvezni a kirándulást. No és, persze, nem elhanyagolandó tény az, hogy Anna és Peti-s olvasmányainkban is megjelenik Visegrád.

Csütörtökön korán útnak indultunk és hamarosan már ott találtuk magunkat a Fellegvár bejáratánál. A lányok nagy lendülettel vágtak neki a kapaszkodónak, még "hegymászhatnékjuk" is támadt.
A vár falain belül végigböngésztünk minden kiállítást (főként a panoptikum tetszett nekik), rácsodálkoztunk a sokféle fegyverre és még inkább a rengeteg madárra. A lányok próbálták ismételgetni Zsigmond, Béla és Mátyás király neveit - ez utóbbiról azért már jó sokat tudtak, a Holdvilág Színház darabjának és Zita kötelező olvasmányának hála. Mindannyian kipróbáltuk persze a kalodát is - szerintem Zoliról sikerült a legbájosabb fotó....

Végül, vidáman, de némileg kifáradva, betértünk ebédelni a Patak fogadóba, aminek legfőbb vonzereje a fekvésében rejlik: a Visegrádba visszavezető út szélén, a patak partján bújik meg, igazán vadregényes helyen.

Ebéd után megcéloztuk a szállásunkat....