Szünet

Szünetelt a blog, mert szünet volt a suliban. Ami pompás dolog. Hogy miért? Ó, hát egy csomó okból kifolyólag!

Például, lehet moziba menni a gyerekekkel. A négy sajáttal, és még többel, ha lehet. Legyen a miénk egy egész sor! Mondjuk két felnőttel és kilenc gyerekkel! Még mókásabb, ha a mozival járó "kötelező" pattogatott kukoricán és itókán kívül még a 3D-s szemüvegeket is cipelhetünk be a 9 lurkóval, illetve után. De micsoda élmény! Annyira vicces őket ezekben, a pofijukhoz mérten, óriási szemüvegekben látni! A Fel! című művet láttuk, de szerintem szinte mindegy is a cím. Azért nem biztos, hogy DVD-n is megvesszük... Tulajdonképpen úgy foglalhatnám össze, hogy Imola kissé félt néha, Klára a humoros oldalát értékelte igazán, Zita a szomorú részek miatt reagált erősen, Emmát pedig a mozi-élmény töltötte el, az öröm, hogy kis osztálytársai és családtagjai között lehet egyidejűleg, ráadásul egy filmszínházban, pop cornnal tetézve!

Azért is jó a szünet, mert nem kell az iskolás leszármazottakat holmi leckeírással nyüstölni, ennyi idő alatt az a kevés, ami azért van, könnyebben emésztődik, nem beszélve a frisseségről az ujjakban a hangszereken való napi gyakorláshoz! Hallhattunk hát sok szép zongora-és fuvolaszót, és végre megtörtént az, ami igazán szívmelengető: a két leány kedvet kapott még ahhoz is, hogy együtt zenéljen!

Azért is jó a(z) - őszi - szünet, mert lehet végre rohanás nélkül tököt faragni. Igaz, hogy nem a hivatalos iskolai felvonulásra készült el, mert az a Halloweentól még igen távol volt (okt. 21-én), hanem már a pihenő alatt, de legalább nem volt hajszolt a készítés. Nagyon jó kis, rastás, Tök Tündit (igen, még neve is lett!) alkottunk hármasban, Zitával és Emmával, csak az a gond, hogy valaki mindig meg akarta mutatni egy arra járó ismerősnek, és ilyenkor általában "lebomlott" Tök Tündi egyik, vasalható gyöngyből készült, loknija. Ezért aztán, mostanra egy igen csak megtépázott tökfigura vigyorog a járókelőkre (mondjuk abból nincsenek tömegek a mi kis, falatnyi mellékutcánkban...). És persze, nekem csak most jutott eszembe lefotózni...

A zenén és az iskolai kötelezettségeken kívül még csurrant-cseppent egy kis sport is: Zita minden hétköznap elment vívni addig, amíg meg nem gyanúsították (mint kiderült, szerencsére alaptalanul) skarláttal,a testén található kiütések miatt. Atlétikán is volt, Emma pedig élete legjobb formáját hozta a teniszpályán. A lovardában is jártunk, mindenki nagy örömére!

A művészeti és sport életen túl, nagy szerepet játszott a "szociális" élet is. Igaz, hogy nem utaztunk el a csemetékkel sehová, de hozzánk kirándult egy darabka Svájc és Olaszország egyszerre: a szünet első három napja szinte hihetetlen nemzetközi harmóniában "dübörgött", egy héttel később is úgy érzem, hogy valami olyan energiával töltött fel az a sok jó érzés, ami a házunkban akkor keletkezett, hogy most sokáig védettek vagyunk a világ csúfságai ellen!

A svájci-olasz látogatókon kívül a lánykák (legalábbis a sulisok) igen sokat barátnőztek is, főként Emma. Úgy tűnik nekem, hogy idén ő lesz zsúrkirálynő, mert csak az őszi szünet alatt három születésnapra volt hivatalos (és persze el is ment), de az ő osztálytársaival voltunk moziban is, és még meg is hívta őt egy ikerpár, továbbá egy másik kislány is. Zita is barátnőzött, de azért nem ennyit.

A szünetben még az is jó, hogy könnyebben el tudunk szökni, mi szülők, két-három napra...Mert nem kell ez idő alatt a sulis és különórás verklit tekerni az otthon maradt és helytálló nagyszülőknek. És elszökni pár napra kettesben... Nos, azt talán nem is nagyon kell ecsetelnem,hogy miért jó. Lehet pihenni, óriásakat aludni, lehet beszélgetni (teljes mondatokban, megszakítás nélkül). Három éjszaka, két és fél nap, és a gyerekek friss, ropogós, kivasalt szülőket kapnak vissza, akik mosolyogva vágnak neki az évvégi hajrának. Hát nem hasznos dolog ez az egész család számára?!?! Célpontunk egyébként ismét Sárvár volt, nem tudunk elszakadni a békének eme csábító szigetétől (számomra komoly vonzerő, hogy hihetetlenül kényelmes, pihentető alvást biztosító, ágyak vannak - Zolinak évek óta könyörgök az otthoni ágy betétjének cseréjéről, de mindig beelőz valami más beruházás.... DE EZ NEM PANASZ!!!) Hozzátenném még, hogy még a nyáron egy teljes hetes utazást terveztünk erre az időszakra, Franciaországba, ez "ment össze" három éjszakára és Sárvárra, de egy pillanatig sem sajnálkozunk ezen. Az a határozott érzésem, hogy a lányok nélkül nem tudnánk most ennél több időt eltölteni, és a nagyszülők meg nem biztos, hogy bírnának ennél többet velük.

Szóval, az iskolai szünet nagyszerű találmány, több kéne belőle....

(A képek természetesen a svájci-olasz barátnős hétvégéről szólnak.)