Grábóc és Gemenc

Nos,Verának teljesen igaza van: a Mecseknek nincs "csúnya" része. Bár Pécs belvárosába nem mentünk be (a lakóautók ezt nagyon megnehezítették volna), így a "fővárosát" nem láttuk, a vidékét viszont keresztül-kasul jól bejártuk!

Első reggel egy Grábóc nevű kis zsákfaluban ébredtünk. Gyöngyi már fél 9-re szervezett egy kísérőt, aki bemutatta nekünk az ott található Szerb Orthodox templomot és a mellette található kolostort. Nagyon érdekes volt minden, amit mesélt (köztük számomra pl. az a tény, hogy ennél a vallásnál is igen elutasítóak a nőkkel szemben, hiszen külön terembe mehettek csak be és az is, hogy bár bő kétórás minden egyes szertartásuk, azt illik állva végigbírni!!!!), de ami igazán meghökkentő volt, az, hogy mostanra már egy Szerb sem lakja a falut, ahogy a kolostort is csupán csak két apáca (ők is csak a nyári időszakban) - a képen az egyik, aki a gyomlálgatás előtt egy telefonnal szaladt be a templomba....
A gyerekek egészen türelmesen viselték a hosszas magyarázatokat, de nem kellett kétszer mondani, hogy menjünk vissza a lakóautóhoz, mert sietnünk kell a számukra izgalmasabbnak tűnő következő célpontunkhoz: a gemenci erdőhöz!

Hogy miért kellett sietni, mikor az erdő ott volt és - reméljük - ott is lesz még sokáig? Azért, mert várt minket Balázs, a túra-vezetőnk (akit ugyancsak Gyöngyi áldásos szervező-tevékenységének köszönhettünk), aki körbevezetett minket az erdő egy részén és közben folyamatosan mesélt, magyarázott, mutogatott érdekes dolgokat. Ugyan nehéz rangsorolni, de nekem talán ez volt a leglenyűgözőbb része az egész kirándulásunknak. A gemenci erdő buja növényzete, a vaddisznó-dagonyák és a szarvas-csapások felfedezése, a vadszeder mámorító íze, a holt Duna-ág pompás és nyugtató látványa, tele békalencsével és tavirózsával (és milyen jó, hogy most már a gyerekeim is tudják, hogy miket is takar ez a két mókás név!), a szajkók és más madarak rikkantása és látványa, a zöld és a természet ilyen kézzelfoghatósága felért egy masszázzsal, egy nagy alvással és egy pihentető, olvasós délutánnal együttesen!
De egyszer csak visszaértünk a kiindulóponthoz és elbúcsúztunk vidám túravezetőnktől. Mindez Pörbölyön történt, ahonnan a Gemenci kisvasút indul. Természetesen a vonatozás is a terveink között szerepelt, de mielőtt még felszálltunk volna a gyakorlatilag csak miattunk indított nyitott vasútra, még volt időnk sétálni egyet a vadleső körül, ahol aztán egy igencsak felháborodott vaddisznó-család kísérgetett minket, alig hagyva lehetőséget arra, hogy az őzikékben is gyönyörködhessünk.

Végül aztán felszálltunk a kisvasútra, ahol elköltöttük jól megérdemelt, és előre becsomagolt, ebédünket! Pár megállóval arrább leszálltunk, aholis egy játszótéren múlattuk az időt addig, amíg visszafelé is elindult velünk a vidám kis vonatocska!