Múlt hét csütörtökön Emma már könyörgött, hogy menjek, mert már egy ideje nem voltam. Jó.
Ahogy ott szárítgatjuk a hajakat, kicsit szóba elegyedtem Réka nénivel, Emma osztályfőnökével. Ha már így, akkor megkérdeztem tőle, hogy ugyan nem vigyorintotta-e el magát Emma legutóbbi környezet-dolgozatát olvasva.
Hát de, vallotta be vidáman a tanító "néni" (jó, ha velem egykorú, de lehet, hogy fiatalabb), sőt "idézte" is itt-ott (gondolom pl. a férjének, vagy másik tanítónak). Végül még azt is mondta, hogy gondolkozik, hogy beküldje valami diák aranyköpéseket gyűjtő honlapra.
Nos, ha ő így, akkor én is leírom drága Középsőnk két bűbáj szösszenetét. Eddig hezitáltam, mert nem szeretném, hogy ha valaha elolvassa ezt itt, úgy érezze, hogy kicsúfoltam. Mert nem. Ugyanis ez úgy vicces, hogy közben tökéletesen tükrözi Emma tündérien gyermeki, naiv és boldogságosan egyszerű nézetét a világról. Ebben helye van jónak, rossznak, embereknek, növényeknek és állatoknak, de még kevésbé az "elvont dolgoknak". Emma imádja a környezetismeretet, nagyon jó is belőle. De ő olyan még egy kicsit, mint a kisbabák: szeret mindent tapasztalati úton megismerni; a számára kissé érthetetlen fogalmak bemagolása még nem része lényének.
Szóval, mivel a dolgozatot már vissza kellett adnia, így emlékezetből idézek majd. Amit Emma írt, azt teljes biztonsággal, a körülötte lévő mondatot pedig a célnak és értelemnek megfelelő pontossággal.
Tehát Emmáék hazánkról és a fővárosról tanultak mostanában; ennek a témakörnek a lezárásaként írták ezt a felmérőt. És ezalatt "pöttyintett" két gyöngyszemet...
1. A kérdés lényege az volt, hogy fel kellett ismerni Budapest egyik nevezetességét, a leírás alapján. Itt nyilvánvalóan az Országházról volt szó, amit leánykánk el is talált. De így:
"Ez az Országház vagy Parlament, ahol a kijelöltek dolgoznak, és úgymond irányítják az országot."
Réka néni, fájó szívvel ugyan, de kijavította a "kijelöltek"-et a roppant "unalmas" képviselőkre, és zárójelbe tette az "úgymond" szócskát...
2. A másodiknál a mondatokba kellett beírni a hiányzó kifejezéseket a pontozott részre. Én most dőlten és vastagon írom Emma szavait.
"Budapest pályaudvarait az út végének nevezték el."
A helyes megfejtés természetesen "az égtájak szerint" lett volna, de ez mennyivel aranyosabb.
Emma felmérője most így csak négyes lett. Sajnos, a mókás leírásokra és az aranyos megfogalmazásokra nem jár pont. Ami egyáltalán nem Réka néni kritikája, félreértés ne essék....
Nekem ez tanulsággal is szolgált. Egy részről, a szívet melengető az, hogy Emma még mindig egy picit "baba". Bár ezt tudtam, és bár ez némi nehézséget jelent bizonyos dolgozatok helyes megoldása során, azért ez még jó. Más részről, haragszom magamra, hogy a nemrég egy barátnőm által szervezett és általunk sajnos ki nem használható parlamenti sétát még nem pótoltuk. Na de majd most! Végül pedig, "köteleztem" magamat, hogy komolyan beváltsam záros határidőn belül azt a minap Klárának tett ígértemet, hogy egyszer felszállunk egy olyan emeletes, londoni buszra hajazó turistabuszra és körbeutazzuk fővárosunk nevezetességeit.
És ha már szó esett Emma-lány tanító nénijéről, mindenképpen nyomát szeretném itt hagyni egyik legutóbbi kedveskedésének.
Április utolsó péntekén minden gyereknek piros pólóban kellett mennie iskolába. Gondoltam, esetleg a Gálára próbálnak valamit, bár kissé fura volt a szín, hiszen az európai himnuszra inkább kékben kellene ropni (ahogy azt tették is, végül). Amikor Emmáért mentem, kérdeztem is, hogy "na, kiderült, hogy miért kell piros póló"? (Mert előtte azt állította, hogy nem tudja...) Még hozzátettem: "abban próbáltatok"? "Hát igen, próbáltunk..." - jött a mismásoló válasz.
Végül aztán, május első vasárnapján, anyák napján, lelebbent a fátyol a rejtélyről.... Érkezett ugyanis Réka nénitől egy anyák napi üzenet, két képpel.
Ezekkel:
Szerintem ez végtelenül kedves volt Réka nénitől... Emmával már előre kesergünk, hogy csak egy évig van még Réka nénink....
8 megjegyzés:
Már most irigyelem az új elsősöket,mert ha lehetne és felajánlanák,hogy legyen osztályfőnökünk végig,akkor azt hiszem mindenki lelkesen igent mondana.Csak jót lehet róla mondani,tényleg mindenkinek ilyen oföre lenne szüksége.Az ilyen szösszeneteket össze lehet gyűjteni egy füzetbe,és ha néha elolvassuk akkor nagyon jókat lehet derülni rajtuk,és aki írt az sem sértődik meg,mert rájön milyen vicces is amit írt.Az anyák napi meglepi teljesen megható,és ötletes,imádom ahogy beállította a gyerkőcöket!!!!:-)))))
Ja és a Nono is alkotott ezen a bizonyos környezet dolgozaton!
A kérdés az volt írjál a Duna mellet lévő városokat.Válasza: FELLEGVÁR és nem Visegrád.Tehát mi is tudunk okosokat írni.De előbb utóbb majd csak sikerül egy kicsit jobban önállóan és lényeget pontosan megtanulva megmutatni hogy,mit is tudnak.
:))
De jók ezek a mondások! A pályaudvarok elnevezését egyébként én még mindig nem értem, oké, hogy égtájak, de melyik miért pont keletinyugatidéli?
és a kép meg egészen tündéri dolog volt Réka nénitől! Nagyon aranyosak! És milyen jó, hogy Emma tud titkot tartani :)
hihetetlen kreatív a tanárnő, szerintem csodálatosak a képek - hát még a vers....
Nálunk most a favorit az "aklimációs gyógyszer", ami megszünteti a lábfájását, illetve beindítja a lábait; ja, és mikor legutóbb beteg volt, akkor közölte a doktornénivel, hogy neki fejgyulladása van :-) De ezek még csak egy 4 éves szösszenetei, kíváncsi vagyok, mi lesz később...:-) (Gergő már most is lukat beszél a hasunkba, és fél órán keresztül képes megmagyarázni bármit, hogy az neki miért jó - ha én nemet mondtam rá. )
Háááát.. sikeresen könnyekig hatódtam Réka néni kedvességén. :) Tényleg kár, hogy előbb-utóbb kinövitek őt. :(
A kijelöltek-en jót mosolyogtam. :))
Nagyon ötletes ajándék, le a kalappal! :)
Van kis időd? Kukkants be hozzám, van számodra valami. :)
Kikocs, amint ebből a cikkből http://www.trainz.hu/modules/xfsection/article.php?articleid=54
látszik, nem egyszerű ez az égtáj-dolog :)
Nagyon ötletes a szíves fotó!
Megjegyzés küldése