Mindazonáltal.... Egyre határozottabban érzem azt legbelül, hogy megálljt kellene egy kicsit parancsolni ennek a folyamatnak. Arra a néha hangosan is kimondott érvelésemre, mely szerint nem igazán normális dolog az, hogy egy hétéves ikerpár esetében az egyik 8 (azaz nyolc!) kilóval többet nyomjon, mint a másik, anyukám rendre azzal vág vissza, hogy inkább Klátyikának kéne híznia. Az igaz, hogy Klára pedig iszonyatosan vékony, az mégsem aggaszt annyira, mert nem betegesebb, mint a többi, bírja a strapát, és itthon azért mindig bele tudok diktálni értelmes kajákat, a megfelelő (minimális) mennyiségben. Az idegeinek nem ártana egy kis kipárnázottság - bár lehet, hogy tíz kilóval súlyosabban is egy kis hisztigombóc lenne. Még alakra is :-)
Visszatérve Imolára.... Nem az a szétfolyós pufika ő. Inkább kemény húsú, ámde vastag combikkal van megáldva, amihez jön egy nagy, kerek pocak. Ami persze gyönyörű, csak azért már határeset a túlzás mentén... A helyzet az, hogy sokat eszik, és persze sok olyat szeret, ami hizlal. A rizst (ha, az ő "ferde" szemeivel, nem csoda!), a tésztát, a nutellát..... Sorolhatnám. Az is igaz, hogy ha arról van szó, elfogadja, hogy vacsorára csak egy kis sült halat és paradicsomot egyen. (De abból sokat! :-) )
Szóval, még azt is mondhatnám, hogy egészen sok mindent meg lehet vele beszélni. Abban például már régen megegyeztünk, hogy számára nincs édesség esténként (bár erről már Emmát és Zitát is határozottan visszafogom), kivéve persze a különleges alkalmakat. Na ja.... És akkor mit csináljak az egyik megszokott vacsora párosításommal: leves-palacsinta (vagy leves - muffin, vagy leves - tejben rizs)? Imola elég jól tűri, ha kimarad az esti nasikból, de néha azért próbálkozik... És rossz, mert mindig az egészségével érvelek, meg, hogy ez érte van, nem ellene.
Itt jön még egy sarkalatos pont. Mert a kissé tágabban vett családunkban már volt anorexiás eset. Így aztán már többször kaptam olyan irányú figyelmeztetést, hogy ne mondjam sokat Imónak, hogy túl husi, mert még "énkép-zavara" lesz. Jó, persze, tartok (tarthatok) ettől is, de az anorexiától való rettegés miatt hagyjam, hogy elhízott gyerek váljék belőle?
Most ott tartok a "rágódásban", hogy igyekszem olyan étrendet kialakítani, ami könnyedebb, mint eddig (bár eddig sem voltunk az a pacalos-kocsonyás-körömpörköltös típus), úgy, hogy minél kevesebb kísértésnek tegyem ki az "én kicsi Buddhámat"..... De közben figyelnem kell arra is, hogy a kis "Nyüzüge Gizi" ikre meg ne fogyjon el teljesen, és a többiek is ehetőnek tartsák az eléjük kerülő ételt.
Nem tudom, hogy túlkombinálom-e a dolgot. Lehet, hogy a munkámból adódóan kicsit túl sok olyat olvasok, ami a túlsúlyról és az elhízottságról szól. Lehet, hogy ez még mindig a "kölyökháj", és majd serdülőkorban ledobja. De mi van, ha nem? Viszont: szabad-e fogyókúráztatni egy gyereket? Nyilván nem.... De Imónak nincs szüksége ekkora súlyra. (Mondjuk pláne nem arra, hogy ezt még növelje is...)
Imola egyáltalán nem elégedetlen a külsejével. Nincs is miért, hiszen olyan gyönyörű, hogy még, és az idomai is még a nőiesen gömbölyű kategóriába eshetnek. De azért már vannak nadrágok, amik nem mennek fel rá. És talán az sem véletlen, hogy nem szereti a farmert, hanem csak a cicanadrágokat....
13 megjegyzés:
Nem tudom mennyire vigasztal, de az én ikreimnél is hasonló a helyzet: pontos és friss adatokat nem tudok de olyan 6 kg nálunk is van köztük és kb. 5 cm. Az enyémek 7 évesek, és a kisebbikre már kicsi kora óta mondom, hogy anorexiás. Ő meg is mondja, azért nem eszik, mert nem akar kövér lenni, szerinte mindenkinek nagy a feneke, kövér, stb. (Szerencsére anya mindig kivétel :-) ) . Amúgy életemben nem fogyókúráztam, egyedül a nagyapját szoktuk regulázni az evés miatt, na de ő 100 kg felett van, szóval nagyon is ráfér.
Túl vagyunk a könyörgésen, veszekedésen, mindenen, most úgy vagyok vele, hogy eszik amit eszik, aztán csak nem hal éhen... Nem akarom folyton macerálni vele, mert a tesója meg azt hiszi, hogy az a jó ha sokat eszik, akkor majd biztos örülök és megdicsérem, így aztán ő van hogy 2x ebédel, 2x vacsorázik. Mondjuk nem kövér, de nem kellene többet felszedni.
Édesség nálunk is csak elég korlátozva van, a soványkámnál is, nem szokjon rá csak azért, hogy attól lehet hízni.
Szerintem jó úton jársz, az egészséges ételek mindenkinek jót tesznek, aztán idővel majd csak alakul a helyzet mindkettőnél.
Legalábbis én most ezzel nyugtatom magam :-)
Üdv, egy eddigi zugolvasó ikres :-)
De ők kétpetéjű ikrek, nem olyan gáz ha nem egyformák :)
Szerintem a Norbi diéta nem is igazi diéta, hanem más fajta táplálkozás.
De egy-két kivétellel van benne minden, és ha az időpontos dolgokat igyekeztek betartani (a cukor-liszt tiltást nem), akkor megállhat a hízás. De így a képeket elnézve nem vészes ez a helyzet.
Üdv, Heni
Megkérdezhetem, hány kiló?
Nálunk a középső gyerekem, épp a lányom volt kis Buddha, a dokinénik hívta így. Persze ő még válogatós is, leginkább a tésztaféléket szereti.
Amellett, hogy egyetértek abban, hogy piszkálni nem szabad és hogy árgus szemekkel kell figyelni az elfogyasztott étel mennyiségét és minőségét, én a tartós megoldást inkább a rendszeres sportban látom. Ez az oka annak, hogy a most 7 éves lányom 4. éve sportol, és ez meg is látszik. így kicsit nyugodtabban eheti (mármint ő nem ideges közben, csak én vagyok némileg nyugodtabb) azt a fránya - ugyan barna, de - rizst.
szerintem ha tudod -márpedig te biztos tudod - fogd meg egészséges kajával... inkább még most, mint később. Sógornőmék ilyenkor (vagyis amikor a lányuk volt 7) még kikérték maguknak, mikor szóltam, hogy figyeljenek oda a lányukra... Merészeltem szólni - és bár nekik finoman tettem, itt nem muszály - hogy a lányuk úgy eszik, mint egy disznó. szó szerint rágás nélkül zabál... Elhessegették, mert - mint mondták - öröklődés, mert az apja is így eszik. csak épp az apja gyerekként nem evett így, hanem a főiskolán ragadt rá ez a fajta evészet - azaz egyél gyorsan, mert másnapra eltűnik minden a hűtőből...
Na mindegy, eltelt 4 év, és most ott tartanak, hogy a 11 éves gyerek 45 kiló, és nagyon kövér. mozogni alig mozog, mert nagyon hamar elfárad. És fogyókúrázik. 11 évesen. Már, amikor az anyja látja. Amikor anyósoméknál van, akkor ugyanúgy zabálja az édességet.
A leggázabb az, hogy nem magukat hibáztatják, hanem az óvodát, hogy ott hizlalták el. Hát, nem tudom. Én emlékszem az oviskajára, ott mindent lehet, csak elhízni nem.
Az én fiam négy éves. 105 centi, 17 kiló. Nem csontkollekció, az orvosunk azt mondja,pont tökéletes, ideális. Rengeteget mozog, mindig szoktuk mondani, hogy fut 5 nm-en 10 km-t naponta az tuti.
Amióta egyedül eszik, mindig rászólunk, hogy lassabban, jól rágd meg, stb. És nincs is vele gond - pedig aztán tud enni, főleg húst, krumplit, rizst és tésztát.
Remélem nem fog elhízni, de ha észreveszem rajta, inkább keresek vmi módszert, amivel úgy fogyasztom, hogy nem veszi észre, mint hogy nézzem, ahogy elhízik, aztán beleszajkózzam, hogy kövér vagy, fogyóznod kell....
Szisza.De a rengeteg étel mellet olyan aktívak és a sport a mindennapi életük része,hogy nem hiszem nagyon kéne aggódni.A másik kérdés amit annyira nem boncolgattál Klára soványsága,talán ha a kis "Nyüzüge Gizi"fel szedne pár kilót,már Imó sem tűnne olyan kis "pufinak".Talán Ő nem a Te genetikádat örökölte,hanem valamelyik erősebb húsos csontú ősötökét.Vidd el egy felmérésre őket és ki fog derülni ki hol tart a test súly terén és csak utána gyárts különböző elméleteket a gyerekek súlyáról.
Az biztos én nagyon sokat szenvedtem azért mert én is a húsosabb ember típus vagyok,és igen is az én képem sérült és sokkal nagyobb darabnak éreztem és még néha most is érzem magamat.Meg kell vele beszélni,hogy neki kicsit a nasik terén oda kell figyelni,de sportol ő eleget ahhoz,hogy a be vitt kalóriát le is dolgozza.
Én tényleg pufóka voltam,de egy idő után meg értettem mi a jó és ha nem is mindig teljes sikerrel de kis ingadozásokkal sikerül a közép szinten tartani magamat.Mióta vissza menten dolgozni elég pozitív a változás,a Niki előtti farmeremet tudom hordani,és a tőled örökölt kabát is már 1 kicsit bő.Kitartás és talán a család "cérna" alkatú felének kellene 1 kicsit felszedni,és a különbség máris nem lenne olyan óriási. Pusza :-)))))
Már tegnap este olvastalak, és azóta fogalmazgatom magamban, mit is írjak, miközben mosolyogtam is egyet, hogy hány és hány közös dilemmánk van mostanában...
Én a helyedben nem aggódnék még Imó miatt. Igaz, Te már aggódsz, úgyhogy ezzel már elkéstem. Az viszont tapasztalataim szerint a lehető legrosszabb dolog, ha csak ő nem ehet valamit, vagy csak ő ehet kevesebbet, mást, mint a többiek. Ha úgy érzed, reformálásra szorul az étrend, akkor bizony ezt úgy kell megtenni, hogy ne vegyék észre. Nálunk annak ellenére, hogy mindenkin van bőséggel plusz súly, akárhogy is próbálom, nem tudom tőlük teljesen távol tartani az egészségtelennek minősített dolgokat. Így aztán, van, de csak néha. Legalábbis csoki, nápolyi, kb. egy héten egyszer. A joghurt és a túró rudi azért nem került ki a körből, pedig azt is ki kéne iktatni, mert tele vannak cukorral. Igyekszem szép lassan kivonni a kristálycukrot az életünkből, és egyre többször eszünk olyat, amiből hiányzik a szénhidrát. De mindannyian ugyanazt esszük. Amíg nem így csináltuk, addig folyamatos duzzogás és zugevés volt a vége. És rájöttem, tök igazuk van, mert gyerekek, és ők nem is mindig értik, mitől vagyunk mi úgy kétségbeesve, amikor nekik épp úgy jó, ahogy van.
Lehet egyébként az is, hogy ha Imo sportolna valami olyat, ami igazán jól "megdolgoztatná", pl. futás, vagy ilyesmi, akkor elindulna a pocak lefelé.
Szóval... azt akartam ezzel csak mondani, hogy kitartás, nem vagy egyedül. :)
Puszi,
Dius
Hú, remélem sikerül jól megfogalmaznom a mondandómat, mert határozott véleményem van, de azért nem szeretném, hogy úgy érezd, meg se értettem a problémádat... Mert azzal teljesen egyetértek, hogy figyelj oda a táplálkozásuk egészséges mivoltára, és jó, ha minden gyerek tisztában van azzal, hogy a kenyér-cukor-tészta vonal nem a legegészségesebb- de nem is tabu, csak mértékben az érték.
De úgy gondolom, hogy ezt a szemléletet, és úgy általában az egészségtudatosságot nálatok tényleg megtanulja mindegyik lány, mert eddig is odafigyeltetek a sok mozgásra, és ha jól sejtem, eddig sem a chips-adóval sújtott termékek képezték táplálkozásotok alapját. ;-)
Viszont... megmondom őszintén, hogy nekem már múltkorában is felszaladt a szemöldököm, mikor említetted egyszer, hogy Imó vaskosabb - vagy valami ilyesmit, már nem emlékszem pontosan, de ez volt a lényeg, talán a balett kapcsán, vagy már nem tudom.
Szóval én már akkor is azt gondoltam, és most is, hogy így a képeket elnézve _semmi_ vaskos nincs ebben a kislányban. Eszembe nem jutna róla semmi ilyesmi. Egy teljesen átlagos alkatú kislány.
A testvérei vékonykák, az biztos. (És szépségesek mind, akármilyen alkattal, de ezt úgyis tudod. :-)
Imola meg nem vékonyka. De cseppet sem vastag. Legfeljebb a tesói mellett látszik annak, de nem tudom elképzelni, hogy mondjuk az osztálytársaihoz viszonyítva vaskosabb lenne az átlagnál. (Abban viszont biztos vagyok, hogy Klári vékonyabb az átlagnál.)
Szerintem semmi különös tennivaló nincs egy ilyen alkatú 7 éves kislány étkezésével, kínálj neki sokféle zöldséget, gyümölcsöt, sportoljon valamit... De ezek amúgy is jelen vannak az életetekben, tehát nem igényel extra energiát.
Témát csinálni belőle pedig szerintem tényleg "tilos".
Nekem a húgom nagyon vékony, most is az, gyereknek is az volt. Én pedig sose voltam olyan vékony, de teljesen normális testalkatú, átlagos kislány voltam. Ma már látom ezt, visszanézve a fényképeket, de gyerekként azt hittem dundi vagyok, mert engem is mindig a húgomhoz viszonyított a családunk. És bizony nagyon tudott fájni, mikor a családtagjaim hasonlítgattak, és engem kvázi pufiként említettek a "girnyó" kis húgom mellett. Persze viccből... csak egy hiú kislány az ilyesmit egyáltalán nem viccnek éli meg.
Egy szó, mint száz: Imola alkata szerintem nem indokolja extra táplálkozási szokások és óvintézkedések bevezetését, pláne egy olyan egészségtudatos családban, mint a tiétek.
NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT kívánunk:Niki,Nono,Lackó,Timi Pusza:-)))
Sziasztok!
Köszönök minden kedves hozzászólást, azokat is, amikben azt mondjátok, nincs ok aggodalomra.
Szerintem a határon vagyunk. Igyekszem odafigyelni arra, hogy ne zaklassuk túl az alanyunkat a témával, és ha valamelyik tesó tesz megjegyzést, akkor mindig hangosan állítom (amit egyébként, gondolok), hogy könnyen előfordulhat, hogy Imola lesz a legvékonyabb nagykorában.
Egyébként, hiszitek vagy sem, engem a Bátyám rendszeresen macerált 7-9 éves koromban, hogy túl husi vagyok, és én csak a vállamat rántottam. Ahogy ezt Imola is teszi, eddig. És igen, kicsit határozottabban kérleltük, hogy járjon ő is atlétikára. Szeptemberben még nem, hiszen kellett idő, hogy belelendüljön a suli ütemébe, de novembertől már ő is jár újra!
Azt pedig higgyétek el nekem, hogy de, igen méretes pocija van, ami már néha zavaró is lehetne számára. Amiért nem aggódom, az csak az, hogy tényleg "husi" van ott, nem háj...
És Klára a másik fele. Amennyire nem szabad látványosan macerálni Imót a túlkapások miatt, annyira nem szabad(na) Klárát is nyaggatni, hogy egyen már.
Ezért nehéz a dolgom, és ezért vetettem ide le kétségeimet az ügyben, hogy vajon mi is a követendő út.... :-)
Amit tegnap mégis elfelejtettem írni: hetedikes lányként pontosan annyi volt a súlyom, mint most, húsz évvel és három szüléssel később. Kezdettől fogva duci kislány voltam, aztán valahogy felnőttként megváltozott ez.
Elárulod milyen magasak és hány kilók az ikrek? Roland korban közel van hozzájuk (egy fél évvel fiatalabb azt hiszem), ő most 110 cm körül van (azt hiszem), és a sok ideje tartó betegség hatására 22,5 kg. De a "versenysúlya" ősszel 25,5 kg volt. Még teljesen babás, a pocakja igen látványosan tud gömbölyödni, pedig egyébként nem látom daginak sehol.
És ha már ma már ma van, akkor itt is Boldog Névnapot kívánok. :)
Dius!
Elárulom. FB-n.
NAGYON JÓ ÉS SZÉP AZ ÚJ STÍLUS,EZ IGAZÁN A TI EGYÉNISÉGETEKET TÜKRÖZI!!!!
Köszi, Timi!!!!
Megjegyzés küldése