Pages

2012. július 27., péntek

Tehát: Bol, Brac, Horvátország

A nyaralásunk beszámolójával még tartozom - ahogy ezer más dologgal is, na de hagyjuk.
Szóval, a szüleim minden évben meghatároznak egy (vagy néha kettő) hetet, amikor sziklaszilárd szándékuk, hogy megnyaraltassák népes famíliánkat, azaz minket hatunkat és (egy időben, vagy heti turnusokban) a bátyámékat (ugyancsak hat fő). Tudom, és nem győzöm ismételni, hogy iszonyat szerencsések vagyunk. Hogy ilyen szüleink vannak, és hogy ilyen helyzetben vannak, hogy megengedhetnek ilyesmit maguknak. Hozzátartozik a dologhoz, hogy Apu még mindig nagyon aktívan dolgozik. És az a helyzet, hogy élvezi. Ő nagyon nagy nemzetközi tekintélynek örvend szerte a világban, és mindenhová hívják, konferenciákra, tanácsadásra, nemzeti (szerzői jogi) törvények megalkotására, jogi képviseletekre. És ő megy. Persze, egyik oldalról őrület, hogy mindezt 70 felett teszi, de ugyanakkor be kellett látnunk családilag, hogy ő tipikusan olyan, aki élete végéig fog dolgozni (vagy, csúnyábban mondva: addig él majd, amíg dolgozhat). Nem az a kertben kapálgatós típus, vagy aki a tévé előtt töltené a napot. És számára, a sok munka egyik értelme és célja az, hogy Anyut és a "leszármazottjait" kényeztethesse. Főként utazásokkal. Ezek közé tartozik a Nagy Családi Nyaralás. Amit általában már februárban szeret megbeszélni, lefoglalni. Általában mindig a Garda-tó győz, a család nagy kedvence, de idén Anyu fellázadt: a tengerre szeretne menni!!! Kissé "zúgolódott" az aprónép, de persze ez csak azért volt, mert imádják a megszokott jót.
Így céloztuk meg idén Horvátországot, ott is, nosztalgiától vezérelve, Brac szigetét. A "c"-ről hiányzik a kis "sapka", de nem tudom, hogy hol kell odatenni. Nosztalgia, mert 1977-ben már egyszer jártunk ott (még "kis" családként....). Hát, sokat változott a sziget...
Apuéknak jött még az az ötletük, hogy induljunk egy nappal korábban, és nézzük meg a Plitvicei tavakat. Hát nem tudok eléggé hálás lenni nekik ezért. Bár váltig állítják, hogy a múlt évezredi látogatásunk alkalmával is megálltunk ott; igazi élményt mégis most jelentett! Annyira, de annyira lenyűgöző ez a tó- és vízesésrendszer, hogy tényleg az volt az érzésem, hogy a földi paradicsom képződött ott le. Ráadásul, jópofán lehet végiglátogatni az egészet: kis elektromos vonatok visznek el egy-egy pontra, és onnan lehet túrázgatni a patakok, tavak és vízesések mentén, mindezt fapallókból készült utakon. Lehet még hajókázni is (elektromos hajókkal, vagy mikkel). Nem lehet fürödni, nincs szemét sehol, sem felesleges árusok, nagyon óvják. Ha jól tudom, ez is a Világörökség része, ami nyilvánvalónak tűnik.



 Szóval itt kezdtük a nyaralást. Misi bátyám a három fiával jött, sógornőm és unokahúgom nem tudtak jönni (ki ezért, ki azért). Ezt mondjuk már a kezdetektől tudtuk. Zoli szinte-nem-részvétele viszont nem volt betervezve. Ugyanis pont az adott héten volt a televíziós felvétele egy olyan műsornak, aminek ő a producere, és azt nem lehetett sehová sem tolni. Ő meg nem merte magára hagyni a produkciót. Így aztán eljött velünk Plitvicére, majd másnap levezetett Splitig, ott én átvettem a kormányt, ő meg felszállt egy repülőre és hazajött. Ez volt vasárnap. Aztán csütörtökön visszarepült, buszozott, kompozott és Apu várta őt Brac-sziget egyik végén, majd estére már Bolban is volt, a sziget másik végén, ahol mi nyaraltunk. Így aztán a nyaralás nagy részében úgy is tűnhettünk Misivel, a tesómmal, mint egy hétgyerekes házaspár: az ő három fiával és az én négy lányommal.... Meg ugye a nagyszülőkkel.... Egyébként jó volt ez így, csak persze azért a lányok nagyon kiborultak az Apa-hiánytól, főleg Emma. De az unokatesók viszont jól elvoltak azért. Bátyámnak már két felnőtt fia van, akik olyan jófej módon törődtek a lányokkal, főleg az Ikrekkel, hogy csak!

Szőke kékszeműek vigyorognak a kompon
Zita a kompon, a háttérben Split
Ikrek a kompon, szélben, fejük felett a hajót végig követő sirályok
Evezős a tengeren
Jégkérm-királylányok a trónon és körülötte
Nagyon tiszta tenger, nagyon aranyos kiscsajokkal
Medence is volt
 Bol és Brac persze gyönyörű, ahogy a horvát tengerpart általában. Iszonyatosan meleg volt, így szinte állandóan a vízben voltunk. Ha meg az apartmanban, akkor éltünk a légkondi lehetőségével... A hely, ahol voltunk gyakorlatilag a "Zlatny rat" szomszédságában volt - a híres két, összeérő öbölből képződött földnyelv mellett. Sok Horvátország-reklámon látható. Az ember azt hinné, hogy homokos, de nem: kisebb-nagyobb kavicsok alkotják a strandot.
Szépség-verseny: Balogh-lányok vs. kilátás
A híres Zlatny Rat
A hőségtől bágyadt bicajosok Bolban
Kacsázók I.
Kacsázók II.
Anya és Imolája
Családegyesítés: végre itt van Apa is
Imola retro
Anya-profil tengeres háttérrel
Emma kalapban - a medencében
Imola specialitása: háromágú szökőkút (kell hozzá egy foghíj és két lassan növekvő fog)
Az ép fülű lányok (tehát Imola kivételével) az első napokban annyit búvárkodtak (jó sok halat, rákot meg egyebeket láttak a sziklák közt), hogy a hét második felében szinte mindegyiknek megfájdult a füle.... Szerintem az empátia is benne volt, Imola irányában, akit ugye az utána való héten műtöttek. Eveztek is kenukban, meg ugrabugráltak ilyen hevederes megoldásokban, biciklit is béreltünk, hogy bekerekezzünk a faluba. Meg.... Zita kiszúrta, hogy van "banán": felülnek egy felfújt, banán-alakú valamire egymás mögé az emberek, egy motorcsónak húzza őket, ide-oda kanyarog, aztán vagy bedőlnek a vízbe a banánon ülők, vagy sem. No, ilyen típusú, de különböző alkalmatosságokból volt vagy tízféle ott: voltak nagy szófára emlékeztetők, meg "fánkok", meg karosszékek, stb. Zita mindenképpen ki akarta ezt próbálni, és "emberére" is akadt Zoli nevű nagy "ló" unokabátyjában... Zolival (Apával) leegyeztettem, hogy ugye elengedhetem a lyányt erre az őrültségre, de mivel a legutóbbi közös vidámparkozásunkkor (nyár elején) kiderült, hogy Zita sokkal jobban bírja, mint bármelyikünk a pörgőforgó akármiket, és még élvezi is, Zolinak sem volt kifogása ellene. Így aztán befizettem őket - és nagyon élvezték. Aztán, mivel a pasas, akinél befizettünk rá, azt állította, hogy nyugodtan mehetnek kisebb gyerekek is; Zoli megérkeztével az összes lány kikönyörögte az apjánál, hogy menjenek egy valamin így együtt. Hát mentek! És nagyon lelkesek voltak! Én meg örültem, hogy kihagyhattam....
"Crazy UFO crazy Baloghokkal...
Szóval: szombaton mentünk a tavakhoz, vasárnap a szigetre, Zoli csütörtökön jött vissza, és aztán vasárnap tértünk haza. Így Zoli autózott és repült egy csomót, és nyaralt 1+2 napot.... Biztos jól kipihente magát az egész éves hajtásból... De, talán, majd még Bogláron.... Amiben én nem hiszek, dehát a remény hal meg utoljára....
A nyaralás során ünnepeltük -ahogy szinte mindig- a szüleim 49. (leírom: negyvenkilencedik!!!!!) házassági évfordulóját!!!! Annyira jó! Azt ígérték, hogy jövőre, az 50.-re, visszatérünk a Garda-tóhoz. Nekem mindegy, lehet az ünnepség a saját kertünkben is, csak maradjanak még sokáig ilyen fittek és jókedvűek!!!!

Köszönjük nagyon ezt a nyaralást (ami ráadásul az egyetlen ilyen "igazi elutazós" számunkra az idén, bár persze Balatonboglár nagy adu-ász nálunk, de az ritkán zajlik hatosban), és nagy szeretettel fogunk visszagondolni a hihetetlen színű tengerre, arra a csak ott fújó meleg fuvallatra, a tengerparti étteremben elköltött remek ebédekre, a sok fürdésre, a melegre, a napsütésre, a sok viháncolásra, az egészre!!!!

2 megjegyzés:

khase írta...

Szuper nyaralás lehetett, nagyon jók a képek! Emlékszem, mikor tavaly a Garda tónál volt a családi nyaralásotok, a blog oldalán lévő füben fekvő fotók ott készültek, mintha csak tegnap lett volna :)
Sajnálom, hogy Zoli nem tudott végig Veletek lenni.
A lányok megint sokat nőttek, most nekem úgy tűnik, hogy Zita változott a legtöbbet, tényleg kész hölgy lassan :)))) Klárának meg az a kavicsdobálós beállása se semmi:)))
És aranyos az is, ahol Imóval vagytok ketten :)
Az a Crazy ufo nem lehetett semmi, szivesen kipróbálnám én is :))

Remélem, még lesz pár szép hetetek a nyáron és ki tudjátok pihenni Magatokat a hajtás előtt!! (kiváncsi vagyok ám, hogy hova fogsz minden reggel villamoson zötykölődni :)))

Soksok puszi Orsi

Dius írta...

Nagyon jó nyaralás volt ez, tényleg szuper szüleid vannak. :)
Boldog évfordulót kívánok Nekik én is (úgy szeretném én is megérni azt, amikor az ennyiediket ünnepeljük)

Zolinak meg azért remélem jut még augusztusban egy kis pihenés is. :)

A képek szuperek... mind...