Közérdekű

"Ez a rovarok évezrede lesz!"- szokta mondani komoly tudományossággal és kevés rizikó-vállalással az én drága "Uram".... Hát. Valami biztos elkezdődött, és ennek a megállapításának kissé cifrán adott az imént is hangot, amikor is, nagy örömmel lépett oda a szépen letakart tálhoz, rajta Anyu isteni almás pitéjével, majd felfedezte, hogy ellepték a hangyák. A hangyák, "akikkel" már hetek óta küzdünk. Mindig felporszívózzuk őket, mindig letöröljük őket, sütőport is szórunk az általunk vélt forrás(ok)hoz, elpakolunk mindent, ami hívogathatná őket (ez alól, sajnos kivétel volt a pités tál, mea culpa...), és ők rendületlenül visszatérnek... Egyébként gyakorlatilag minden nyár végén. Aztán ősszel, az esőzések érkeztével, eltűnnek. Addig meg nap, mint nap bosszantanak. Vegyszert pedig nem nagyon merek alkalmazni, lévén, hogy konyháról van szó.

Aztán... A Balatonon minden reggel pókhálózással nyitottunk (főleg kint, de bent is), hogy estére már ismét behálózzanak minket, illetve a házat. Jótékonyak voltak ők, tulajdonképpen, hiszen az ugyancsak inváziószerűen érkező árva-szúnyogokkal laktak jól. Mondhatni "degeszre zabálták magukat" - Zoli néha hosszasan kísérte figyelemmel egy-egy ízeltlábú étkezését. Az árva-szúnyogok lárvái egyébként minden augusztus második felére kissé élvezhetetlenné teszik a fürdőzést, mert ott lebegnek a víz felszínén - tömegével. Van, akit nem zavar, van, aki viszolyog tőlük. A mi családunkban akad ilyen is, olyan is.

És végül.... Sajnos, az idén nyár végére a saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk azt az azóta feltárt tényt, hogy a jó hosszú, száraz melegnek köszönhetően, a tetvek is ellepték az országot - és a fejünket. Gondolkoztam azon, hogy most ezt rögzítsem-é avagy sem, hogy ez most szégyellnivaló, avagy sem. Arra jutottam, hogy nem szégyen. Bárki, akinek elmeséltem a kálváriánkat, azzal nyugtatott, hogy náluk is, meg a barátnál, szomszédnál, ismerősnél, rokonnál is.... Sőt! A gyógyszertárakban bizonyos készítményekből ki is fogytak, mert "úgy viszik, mint a cukrot mostanság". 

Ezért úgy döntöttem, hogy leírom a mi tapasztalatainkat, hibáinkat és próbálkozásainkat, hátha ez segíthet másoknak is. Nem vagyok egy nagyon közérdekű-beállítottságú blog, mert elsősorban emléknek szánom soraimat, de ez most két légy egy csapásra: a lányok számára ez is egy felejthetetlen élmény lett, még ha el is lettek volna nélküle. Szerencsére senki sem élte meg drámaként....

Szóval. Az első és legfőbb hibámat ott vétettem, hogy nem észleltem a problémát időben. Illetve a problémát (erős viszketés) igen, de az okát nem. Nagyjából van elképzelésünk, hogy honnan származhattak az első apró vérszívók, de mivel nincsenek felcímkézve, nem szeretnék alaptalanul "gyanúsítani" senkit. Mert nincs értelme, egyébként. Nézegettem én néha Imola fejét (ő hozta be ezt a cuccot családunkba), de nem láttam/találtam semmit; igaz, nem is nagyon néztem utána, hogy mit is kéne esetleg látnom. Pedig, most már tudom, az összecsípkedett, és ezáltal piros foltos nyak egy komoly tünet. A vakarózás is persze. Egy darabig a melegre fogtam, aztán pókra és egyéb állatkákra, aztán valami kiütésre, allergiára (a fenistilre pl. enyhült). Közben én (!) is elkezdtem vakarózni, majd Klára és végül Zita is, Emma nem. Addig, amíg egyszer csak, Klára kiszőkült hajában észre nem vettem egy-két bestiát. 

Amit ilyen esetben látni kell: apró, 0,5-3 mm-es, mászkáló, fekete bogárkák a fejbőrön, és a hajszálakon pedig hosszúkásabb alakú korpaszerűség, ami nem jön le egyszerű fejrázással, vagy vakarással. Alaposabban megnézve azért van még egy dimenziójuk, tehát, a kissé gyakorlottabb szem már nem téveszti össze a korpával. Ezek, ha fehérek, akkor a serkék, ha barnásak, akkor a bábok(?). Ha jól értettem, akkor a serkékben már nincs "élet", a bábok is legyilkohatóak a különböző irtószerekkel, de nem esnek ettől le, tehát rajtunk maradhat a frász, hogy vajon tényleg nem élnek már, vagy pár nap múlva (5-9, ez forrásonként változott) kikelnek-e.

Mit tettem azután, hogy magamhoz tértem a sokktól? Imolát is megnéztem, és most azonnal láttam a "látnivalót".... Kissé kiborulva legbelül, de azért látszólag kellő higgadtsággal mentem be az első útbaeső gyógyszertárba. A hölgy teljesen kedves volt, megerősített a gyanúmban, a leírásom alapján, és adott két szert. A Nittyfort és a Neemosan-t. A Nittyfor a régi, "klasszikus", alkoholos tetűirtószer. Volt már hozzá "szerencsénk", mert akadt pár riasztás már az oviban, amikor is ezzel a szerrel megelőző jelleggel bekentem az esetleg érintett gyerek(ek)et, és ez mindig elegendő volt. Mindazonáltal, van olyan barátnőm, aki azt állítja, hogy a tetvek már teljesen immúnisak erre a szerre, sőt, jót lakmároznak belőle.... Mások pedig azt állították, hogy ebből egy kezelés is elég, és soha többet nem lesz tetű a fejen... Hát.... Így aztán nem bíztam magunkat erre az egy szerre A Neemosan előnye, hogy nem mar annyira, és hogy adnak hozzá egy kis fésűt, amivel elvileg le lehet szedni a serkéket a hajról. Hát, haja válogatja. Imóé, amelyik vastagabb szálú tényleg megfelelő volt, Klári vékonyszálú haján viszont nem tudtam használni. Emmáén sem nagyon. Mert persze rajta is találtunk. Sőt! Zitát haza kellett hoznunk a táborból (ahol aztán mindenkinek be kellett magát kennie ezzel, de még így is úgy tűnik, hogy sikerült azért átajándékozni egyet-kettőt...), habár a tábori edzők és a szálloda is (!!!!) túlzásnak tartotta ezt az óvintézkedést! 

Itthon aztán naponta kétszer kezeltem a lányokat. Még újabb szereket is kerítettem. Például a Picksan-t is használtuk, amihez egy nagyon jó, fémfésűt is adnak, és a Paranit termékcsaládról is jó visszajelzéseket hallottam a hozzánk hasonlóan jártaktól. A Paranitból a spray a jobb, mert a "lotion" olyan olajos, hogy Zita hajából ötödjére jött ki.

A szerek közül a Nyda nevűt nem sikerült beszerezni, pedig állítólag az most a legújabb és leghatékonyabb; és nem használtam még egy másik barátnőm által ajánlott Pedex-et sem. De fogom, a következő egy hónapban, minden hajmosáskor, hogy még véletlenül se jusson eszébe egy kósza serkének sem, hogy kikeljen.

A napi két kezelésbe természetesen benne volt az is, hogy a hajukat tincsenként (néha szálanként!!!) végigbogarásztam, lehúztam a serkéket. Élő tetűt a második nap estéjétől már senkiben sem találtam. Serkéket viszont.... Naponta kb. 6-8 órát töltöttem ezzel. Kimerítő volt. Emellett naponta húztam ágyat (az első három nap), az ágyneműt nagy hőfokon kimostam, a napon szárítottam (még szerencse, hogy jó idő volt!!!), majd kivasaltam. Ugyanígy jártam el a törülközőkkel, amiket egy-egy (hajmosós) használat után már cseréltem is. Kiporszívóztam alaposan a szobákat, ágymatracokat, plüssöket, ágyneműket. Mivel a tetvek a szélsőséges hőmérsékletet nem bírják (kár, hogy a 40 fok még nem az nekik....), ezért a lányok párnáit a mélyhűtőbe tettem a biztonság kedvéért. Ahogyan a használt fésűket, hajkeféket, hajgumikat és csattokat is. Este hullafáradtan dőltem az ágyba, és álmomban is serkéket szedtem....

Mivel a tetvek nem szeretik a festett hajat (és pechemre, nekem pont hatalmas lenövésem volt a "támadás" idején), így én még egy hajfestéssel is megtoldottam a saját "kezelésemet". Drága fodrászunk, Petra, kijött hozzánk, hogy ezt megtegye. Klára már régóta tervezte haja határozott megkurtítását, így ez most remek alkalom lett erre. Hát, az ő haja lett a leghamarabb serkementes is. Ráadásul, szerintem a személyiségéhez legjobban passzoló frizurára akadt így rá. Imola is hajlandó volt engedni a hosszából, noha nem annyit, hogy számottevően segítsen az én napi szenvedéseimen... :-)

Zoli is lekezelte magát preventíven, mert érdekes módon, ő megúszta.

Amit megtudtam - ha jó forrásokat olvastam, hallgattam: a tetvek 24 óra után elpusztulnak, ha nem kapnak "friss vért". A tetű nem tud repülni, még csak nem is ugrál. Ha két hajzat összeér, át tud mászni, és "remekül" kapaszkodik. Nem okoz és terjeszt betegséget, a viszketésen és kissé égető érzésen kívül semmilyen problémát. Tévhit, hogy a koszt szereti. A serkék nem tudnak átmászni egyik hajról a másikra, csak az élő állatok. Tehát, ha biztosak vagyunk abban, hogy csak serkék - és vélhetőleg "halott" serkék, illetve "bábok", ez nem tiszta teljesen a számomra - vannak a hajon, nem veszélyezteti a környezetet. De ajánlott, hogy legyen két hajmosás között mindig "kezelt" a fejbőr, a biztonság kedvéért. Állítólag úszni tudnak a bestiák, így óvatosan! Uszodába, vízbe esetleges serkékkel azért se menjünk, mert leázik a szer és védtelenek lehetünk....

Vannak, aki totál bepánikolnak a tetű szó hallatán, mások pedig már szinte túl lazán veszik. Én ugyan pánikba nem estem, de éreztem, hogy egy kálvária-jellegű időszak vár rám. Eltaláltam.

Összegzésként még arra hívnám fel a figyelmet, hogy szégyen vagy sem, ciki vagy sem, igyekezzünk mihamarabb jelezni a tetvességet mindazoknak, akikkel valamilyen kapcsolatba keveredtünk a vélt "tetves" időszakban, mert károkat is okozhatunk, de legalább is kellemetlenségeket.

Végül. A csajok klasszak voltak. Különösebb zokszó nélkül bírták a megpróbáltatásokat, kezeléseket, állandó hajmosásokat, napi ágynemű föl-lehúzásokat (segítettek) és az órákig tartó "bogarászást". Mondjuk, egy-egy kisebbfajta DVD-maratont megejtettek ilyenkor, de ez talán nem gond....

(Kíváncsi lennék, hogy más hogyan járt ezzel a kellemetlen jelenséggel, és arra is, ha esetleg valami nem valóst állítottam a tetvekkel kapcsolatban... Nem szeretnék senkit rosszul informálni, ezek a mi tapasztalataink, a mi utánajárásunk, lehet, hogy nem teljes, nem elég alapos, vagy hagytuk magunkat félrevezetni.)