Fő a fejem

Adott egy kisgimnazista leányzó. Nagyon aranyos, egészen jól tanul, sportol, zenél, vigyorog folyton ki a fejéből, és úgy egyáltalán, lubickol kamasz gyermek mivoltában. Egyik kedvenc tantárgya az angol, tanárnénistől, amúgy pedig imád kommunikálni, emberek közt lenni, megismerni másokat, más tájakat, más országokat.
Nem véletlen tehát, hogy amikor az iskolában (gimnáziumban) meghirdetnek egy olyan utazási lehetőséget, hogy Anglia, családoknál egy hét, nyáron, Cornwall legszebb részén, repülővel és osztálytársakkal és utazásssal és kalanddal, és juj!; fent nevezett kisgimnazista leányzó, aki akár a Zita nevet is viselheti repül haza az infóval és a lelkesedésével és e kettővel letör minden szülői ellenállást, hezitálást, töprengést. Ráadásul, a témában tartott szülői csak megerősíti a szülőket abban, hogy ez tényleg egy remek lehetőség. Az utaztató tanárnők fennhangon állítják, hogy nem, busszal nem akarnak menni; csak fapados légitársaság jöhet szóba, amire majd valószínűleg karácsony előtt beszedik a repjegy-pénzt. És igen, lesz egy jó kis hétvégéje a gyereknek a befogadó angol családdal, amikor azt csinálja, amit a család amúgy is tervezett (ha esküvőre mennek, oda is viszik, ha lovasversenyre, akkor oda is). És igen, ettől eddig tart majd ez a csodautazás. És igen, már több mint tíz éve járnak oda, remek hely, remek családok, remek nyelviskola, remek élmény, remek dolog, no.

Kisgimnazista leányzó boldog, hogy a szülők is boldogan engedik el őt erre a fantasztikus túrára; még a költségeknél sem szisszennek akkorát, mint amekkorát igazából kéne...

Telnek múlnak a hetek és hónapok, Kisgimnazista leányzó szorgalmasan hordozgatja be a befizetendő részleteket, ezerrel tervezi a kintlétét, álmodozik, kérdez, csacsog a témáról. És elkezdenek fura hírek szivárogni a suliból (bocsi: gimnáziumból). Hogy lehet, hogy mégis busszal mennek? Á nem, nem is. Hogy nagyon drága lenne a repülő? Mert a fapados is komolyan megemeli az összegeket, ha csoportról van szó? Á, azért még belefér majd.

És végül, egy szép téli estén, összegyűjtik az utazó gyermekek szülői gárdáját, hogy közöljék: mégis busszal mennének, két-két éjszakát utazásra szánva (ide-oda egy-egy éjszakát a buszban), nem abban az időpontban, családi hétvége nélkül, mert a légitársaságok csúnyák, sok-sok pénzt akarnak szegény diákokról leakasztani, és most döntsön gyorsan mindenki, hogy így vállalja-e a természetesen továbbra is remeknek titulált utazást, vagy sem, mert a buszt is le kell ám foglalni, mert különben az sem lesz, az sem annyiért, az sem akkorra. Ja, és a 15 000 Ft foglalót természetesen bukja az, aki a megváltozott körülmények miatt visszalép...

Remek. A szülő most mit tehet: Adva van az abszolút belelkesült diáklány. És adva van rengeteg eltántorító körülmény...

A szülő feje fő. Az idő szorít. Dönteni kell. Hogyan?!<!-