Nagycsaládos hétvégi esték - képekkel

A múlt hétvégét egy kis előleggel kezdtem - már csütörtök este. Ugyanis a három általános iskolásnak pénteken farsangja volt (igen, már! kissé fura, hogy február elsején már a telet szeretnénk temetni, na de mindegy...); közülük a két alsósnak egyenesen reggel, illetve délelőtt. És hát, a jelmezükben is szerettem volna segíteni (bár nem voltak túl bonyolultak), no meg ilyenkor a szülők is megnézhetik a felvonulást (milyen vicces, véletlenül azt pötyögtem be először, hogy a "felfordulást"...). Tehát, erről nem szerettem volna lemaradni! Aztán a hajam is már azonnali segítségért kiáltott, így a farsangolós reggel után a fodrászatot is beütemeztem. Szabit vettem ki péntekre, röviden.

Tehát, a hétvégi estéink számomra már csütörtökön kezdődtek (és vajon miért van az, hogy sosem sikerül elsőre jól leírni azt, hogy cs-ü-t-ö-r-t-ö-k, miért gondolja azt az "r" betű, hogy ő átvándorolhat az "ö" másik oldalára?!) És egészen változatosan alakultak...

Csütörtök

Az utolsó tanítási nap előtt már a lányok is kissé ellazultabbak, ha lehet még többet pörögnek és beszélnek. Most már kb. úgy van, hogy vacsoránál mi szóhoz sem jutunk Zolival, vagy maximum a moderátor szerepét kapjuk... De eljött egy pont, vacsora után, amikor az apraja már a fürdőben volt vagy oda igyekezett, Zita meg visszavonult a rezidenciájára tanulni. És akkor lerogytunk a kanapéra, vállt vállnak vetve, egy-egy félig elkortyolt pohár rozéval a kezünkben, és halkan próbáltunk beszélgetni. Én igyekeztem magamhoz térni abból a sokkból, amit kicsivel azelőtt kaptam, az e-mailjeimet nézve: az aznap délelőtt meglátogatott doktornő a vizsgálati eredményeket elküldte, és erős gyanúnk Klára gluténérzékenységével kapcsolatban beigazolódni látszik. (De erről majd később, máskor, részletesebben.) Szóval, én a sokktól és az egész heti fáradtságtól, illetve munkahelyi történésektől kissé kábán üldögéltem, Zoli pedig duruzsolta az induló műsorával kapcsolatos legújabb fejleményeket. Amikor is... hatalmas robaj, majd üvöltés, és Emma ezer közül is felismerhető hangos zokogása.... Tyű.... Az idill szétrombolva, rohantunk a fürdőszobába. Hát mit csinált ez a serdülés szélén álldigáló kismacska? Felmászott vizes lábbal a kád szélére (nyilván ennek köze lehetett a tükör elhelyezkedéséhez) és hát.... lezúgott onnan. Csúnya, lila-kék-zöld lett az oldala, és hát sírt, vigasztalhatatlanul.... Gyorsan hoztam rá jeget, és próbáltam csitítani. Gondoltam, leszidni ráérek később is. Mert azért leszidtam. Nyilván nem meglepő egy ilyen fejlemény, ha valaki vizes lábbal balettozik a kád szélén. Nyilván felhívtuk már a figyelmüket párszor az ilyen típusú veszélyekre... No de Emma nem lenne Emma, ha nem vele történik ez. Valahogy kicsit vonzza az apró baleseteket. Kisebb korában csak így hívtam: "Az én ütött-kopott Emmám".

Péntek

Vidám farsangolós reggelünk volt. Klára elszánt volt: szakács lesz és kész! Hát akkor legyen. Kaptunk kölcsön séf-sapkát, felöltözött tetőtől talpig fehérbe, került rá egy kötény, kezébe habverő, nagy tál, fakanál, zsebébe, arcára, kötényre, mindenhová pedig liszt. Imola is nagyon határozott volt. Pedig nála próbálkoztunk -szerintem - jobbnál jobb ötletekkel. Például javasoltuk neki, hogy legyen Miss Nutella... Csináltunk volna neki szép szalagot, csillogó Miss Nutella felirattal, szépnek úgyis szép, valami csiniben lett volna, kezében egy üveg Nutella, smink-gyanánt egy pici a pofiján is... Tuti siker lett volna. De nem. Ő márpedig fotós akar(t) lenni és kész. Így aztán az lett. Magára aggatott pár régi fotómasinát, felvett egy láthatósági mellényt, aminek a hátára Zoli rávéste nagy betűkkel, hogy "PRESS"; került a nyakába névtábla is, aztán kb. ennyi. Mondjuk, hatalmas előnye volt ennek a két jelmeznek; mégpedig az, hogy mindenki rájött, hogy miknek is öltöztek be. Ez nem volt elmondható a számos ún. "Monster High" babákról, amikről szerencsére halvány lila gőzöm sincs, hogy micsodák, de legalább hat kislány öltözött be egy kissé lepusztult barbiebaba-szerűségnek... Nos, kevés tanító néninek ugrott be rögtön, hogy kikkel is áll szemben...

A fodrászat. Ah, hogy az milyen felüdülés tud lenni!!!! Törődnek az ember lányával, és ha akarna sem tudna valami hasznosat csinálni közben...

Délután Emmával készültünk egy kicsit az ő farsangjára. Felsős farsang. Naná. Dalmatának készült, de nem volt hozzá semmink. Végül aztán egy bigyóboltban találtunk egy valamilyen vadmacska (leopárd?...) kellék-együttest: helyes kis fülecskék, egy farok, és egy kis csokornyakkendőcske (mert minden vadcica olyat visel, nemdebár...). Tetőtől talpig feketében, ezekkel a kellékekkel: cuki lett! Ja! És gyönyörű! És ha eddig nem látott a világ szemüveges cicust, hát most már igen!

Emma este 8-ra esett haza. "Részletesen" beszámolt a farsangról: "Na, milyen volt?" "Jó." "Táncoltatok?" "Aha."
Mindenki elfáradt, mire eljött az este. A Kicsik hamar pizsibe bújtak, a Nagyok sem késlekedtek. Jöhetett a péntek esti családi mozi (azaz DVD-nézés, most, hogy nincs Voice)!!! Amiből nekem egy "körbealvás" emléke maradt meg.... Először odabújtam Imóhoz - ő a szőnyegen szeret hasalni. Elaludtunk mind a ketten... A vége főcímnél feltápászkodtam, Imót Emma bekísérte (na, azt egyszer le kéne filmezni, ahogyan az alvó Imót talpra állítjuk, és a hóna alá nyúlva belépegettetjük a szobájukba - fel sem ébred...), majd Emma berántott az ő fekhelyére. Hopp! Megint elaludtunk mind a ketten.... Éjszaka volt bőven, mire eszméltem. Átcuccoltam a hivatalos fekhelyemre - Zoli már régen ott szuszogott...

Szombat

Szombaton kisebb fajta zsúrozós ámokfutást rendeztünk. Habár ebben az Ikrek éppen nem vettek részt (az ő aktuális zsúr-meghívásuk vasárnapra szólt), ezért velük egy nagyot játszottunk délután. Vonatoztunk. Igen, a lányok is szeretnek vonatozni....
Estére színházjegyünk volt - Zitának, nekem - és csatlakozott hozzánk Mingi barátőm és a fia. Bűbáj darabot láttunk: "Úr és kutya" a címe, amiben komoly szerep jut... egy labradornak!
Mire hazaértünk, a Kicsik már ágyban voltak (még ébren), Emma pedig barátnőnél aludt.

Vasárnap reggel...
.... olyan aranyos dologra ébredtünk!!! A két Kicsi kilopózott a konyhába,és reggelit készített a szülőknek!!!! Csak úgy, spontán. Annyira jól esett!!!! Ők meg először elbújtak egy-egy pokrócba, majd mikor "rájuk találtam", büszkén vigyorogtak rám! Megszeretgettem őket nagyon. Aztán adtam Klárának egy ragtapaszt. Kicsit elvágta a kezét....

Vasárnap este...
.... Klára és Imola hullafáradtan érkeztek haza a zsúrból, így vacsora nélkül bedőltek az ágyba. Nyugodt este volt. Még tévét is néztünk Zolival.

Na, hát így. Ilyesmi egy nagycsaládos hétvége.

És igen. Majd utólag teszek fel képeket is.