Viháncok

Kláránál és Imolánál kicsit visszavettünk különórailag. Például az úszásból már nagyon elegük volt (nagy bánatomra, mert ez volt számomra az ideális alkalom némi mozgásra; illetve hát örültem volna, ha rendesen megtanulnak úszni - mindegy, jövőre a sulival is mennek, és akkor már tökélyre fejlesztik most sem rossz úszótudományukat). És mivel sokszor maradnak napköziben; hazatérvén már nem vár rájuk más, csak ami a legnagyobb jót teheti velük: szabad idő, játék. És ezt ki is használják.

Imola annyira tündér (tud lenni)! Bevackolja magát a szobájukba, elkunyerálja Emma magnóját, beteszi a kedvenc zenéit (ez most Shakira, főleg egy nem túl ismert lassú szám), és.... kipakolja a Barbiekat (nemrég egy újabb Ken érkezett a kollekcióba, mert egy másik elvesztette a fejét, hm, szó szerint), és JÁTSZIK! Elmélyülten, a maga kis világában, és meglepetten pislog, ha valaki félbeszakítja. Olyankor egy kis időbe telik neki, hogy visszatérjen a mi bolygónkra.

Klára más stílusban adja elő. Ő tanító néniset játszik (rengeteg "tájékoztató füzetet" gyárt, folyton alá kell írnunk "jegyeket"), képzeletbeli gyerekekhez beszél, jön-megy, intézkedik. Ezt a játékot is imádom.

Aztán, van, hogy összefognak. Ilyenkor előadást készítenek elő, bábokkal, vagy hangszerekkel. Belépőjegyeket gyártanak és osztanak ki, majd meginvitálják a "közönséget" a szobájukba Ahol hol jobban, hol kevésbé kiforrott "darabokat" élvezhetünk - mindenki mulatságára. No, ezektől titokban picit el is érzékenyülök: milyen jó, hogy vannak egymásnak, hogy ilyen "cinkosok" tudnak lenni. Persze néha akár mind a négyen.
(Itt jön az egyik előadás képes dokumentációja)

A bábozás szolidan, ámde rögtön vidáman indult

Komoly történet és színi előadás is kidomborodott

Itt már kezd egy kicsit "kifejlődni" a dolog

Ez már az "elfajulás" eleje

Tombolás - avagy a teljes felszabadulás!

Nemrégiben pedig Klára kiállítást is rendezett a nappaliban, az általa kitalált "Jancsa" és "Lind-Jancs" figurák rajzaiból, akiket mindenféle öltözetben elképzelt. Már a rajzok is lenyűgözőek számomra, de a tárlatvezetés meg végképp elbűvölt! Klára hihetetlenül szórakész, olyan választékosan fogalmaz és annyi spiritusszal, hogy csak pislogunk.

"Jancsa bohóc"

"Jancsa öreg"

"Jancsa boszi"

"Jancsa vámpír"

(Most veszem csak észre, hogy "Lind-Jancsról nem készítettem fotót. Bocsi.)
Szóval, másodikos nagy culák, és édes kicsi gyerekek ők. És ez mennyire jól van! Örülök! Maradjanak így minél tovább. (Persze, azért a két Nagy is gyakran fogható egy kis játékra, de abból már nem biztos, hogy mindent elmesélhetek, hiszen egy kamasz is érintett...)