Távirati

Szégyen és gyalázat, hogy mennyire elhanyagoltam ezt a szegény internetes naplót...
Muszáj lesz távirati stílusban feljegyezni ezt-azt. A gond az, hogy a távirati stílus nekem nem annyira megy... :-)

Voltak névnapok. Emmacié és Zitáé. Kissé lóhalálában ünnepeltük eddig őket, de most már hagyományt teremtettem belőle (kényszer szülte hagyományt...), hogy a három tavaszi névnapost egy csokorba gyűjtjük, és majd Imó neve napján (ami jön, jön, jön...) tartunk egy közös családi köszöntést.

Volt a három Tanodásnak gálája is. Nem ez a kedvenc programom azok közül, amit ez a suli kínál, de remek pénzszerzési lehetőség az iskola Alapítványának (amire mostanság igazán nagyon-nagy szükség van), így mégis támogatom. Tehát: minden osztály fellép valamivel a kerület szépséges Erzsébetligeti Színházában; jobbára táncos produkcióval, hiszen abba lehet belevonni az összes gyereket könnyedén. Azt kell, hogy mondjam, hogy voltak igazán fantáziadús produkciók. Mindazonáltal, az én gyermekeim csak fékezett habzású lelkesedést mutattak a dolog iránt, pedig főként az Ikreknél látszott, hogy sok munka volt a műsorral. Szóval eltelt, jó volt, lapoztunk.

Zitának volt egy kisebb versenye, egy Budapest-bajnokság, amit pont a névnapján tartottak, és nem is nagyon akart elmenni, mondván, hogy úgysem számít bele a ranglistába. Végül csak meggyőztem, hogy gyakorlásnak mindenképpen jót tesz neki. Jó, de akkor csak az egyik korosztályba nevez be, így egyezett bele. Végül az egyik legfárasztóbb versenye lett, rengeteg asszóval, mindkét korosztályban indult: az idősebbek között 3., a korosztályában 2. lett (a döntőre már alig állt a lábán szegény). nem bánta meg, hogy elment... :-) A verseny után aztán elmentünk kettesben estebédelni az általa óhajtott belvárosi helyre; majd, ugyancsak az ő óhaját követve, elsétáltunk a Bazilikához, egy kis "városnézés végett."Fotózkodtunk, forrócsokiztunk/kávéztunk, anyalánya andalgást rendeztünk. Jó volt, kellett, ez is egy fajta névnapozás volt.

Zoli műsora, Az ének iskolája, nagy siker. Ugyan igen kevés darabkát kapok most a Férjem napjaiból, de olyankor látom, hogy mekkora lendületet ad neki ez az egész. Kiteljesedik, szárnyal és teljes erővel dolgozik. Egy-egy forgatás-részlet nekünk is jut, a Csajok élvezik, és tényleg, igazi feltöltődés élőben is megélni ezeket a pillanatokat.

Médiatizált családunk kicsit belelendült ebben a hónapban. Engem a Klub Rádió keresett meg egy blogger-interjúra egyik délelőtt. Nagyon jól esett, hogy érdemesnek tartottak erre, és bár irtóra izgultam, Bódy Gergő olyan jól "helyzetbe hozott", hogy végül is sikerült elég lazán válaszolgatnom! Azért inkább maradok az írásnál (már ha lenne időm... :-) )

Ugyancsak a médiában maradva, Zita is egy izgalmas kaland részese lehetett. Az M1 "Maradj talpon!" című műsora gyereknapi különkiadást tervezve, felhívott mindenféle sportszövetséget, kérve, hogy 12 és 15 közötti bajnokgyerekeket (minimum országos bajnok) ajánljanak nekik, akik még elég talpraesettek ahhoz is, hogy kamerák előtt is meg merjenek szólalni. Zitáék egyesületéhez is elért a felkérés, így bementek páran egy válogatásra. Zitám nagyon örült a lehetőségnek, és nagyon szeretett volna bekerülni. Volt beszélgetés, tesztírás, próbajáték - és igen, megcsörrent az adott napon a telefon, hogy beválogatták! Még nagyobb volt az öröme, hogy barátnőjét, Dórit is (így ők ketten képviselték a vívósportot a műsorban). Maga a forgatás már önmagában élmény volt: kicsit olyan érzésem támadt, mintha egy sport-témájú farsangba csöppentem volna bele. No, ennél többet nem írok vagy mondok, mert megkértek rá a szerkesztők. Csak azt javaslom, hogy május 24-én este nézzétek meg ezt a vidám kis műsort!

Színházélményeink is voltak - hatszemélyesek. Először "Az égigérő fű" című darabot néztük meg családostul. Igazán jó kis előadás volt, éppen annyira adta vissza a filmet (amit a Lányok, főleg a Nagyok, kívülről fújnak), amennyire az még jót tett, és éppen annyi modernséggel fűszerezték, amennyi meg kellett. Aztán megnéztük a 25 éve futó Padlást is, a Vígszínházban. Én ugyan nagy Kaszás Attila rajongó vagyok, de azt kell, hogy mondjam, hogy Szőcs Artúr lenyűgözött: olyan jól énekel, akkora hanggal és akkora átéléssel, hogy méltó utódja nagy elődjének! Még a darab közben is vastapsot kapott!!! A Padlást csak az Ikrek nem látták még - Zita és Emma meg nagyon örültek az ismétlésnek - és persze mi is, Zolival, a többedik alkalomnak.

Úgy tűnik, Emma nagyon beleszeretett a röplabdába. Múlt hétvégén részt vett fiatal kis csapatával egy versenyen - és csak úgy ragyogott. Noha a tenisz is még szerelem, azért a lelkem mélyén érzem, hogy ehhez a Leányzómhoz pont a röplabda illik a legjobban: nincs durva "test-test elleni" harc, labdás játék, és kell hozzá egy csapat! Persze, a tenisz gyönyörű (és lánykánk abban is ügyes továbbra is), de Emma szemét régen láttam így csillogni sport közben, mint vasárnap, anyák napján.

Igen, anyák napja is volt. A csokor, amit kaptam gyönyörű, és remélem, még sokáig lesz étkezőasztalunk dísze. Az én drága Anyukám pedig megkapta a lánayimtól a "szív párnáit", amit ők varrtak - nagyon helyesek lettek (fotót is mellékelek majd). Természetesen Zoli anyukájának is készült meglepetés.

Ismételten, ki-tudja-hanyadszor, elbúcsúztunk a Vidámparktól. Azt hittük tavaly, nyár végén, hogy idén már zárva lesz. Most, ott áll a visszaszámláló, hogy hány nap van még hátra a működésből. Zita ragaszkodott ehhez a programhoz (a Húgok meg vidáman csatlakoztak, Klárát kivéve, aki a kertészkedést választotta az Apjával), és ha már, akkor megkapta hozzá a kedvenc barátnőt, Dórit, aki ráadásul örömmel felült vele mindenféle szédítő őrületre....

Megkezdődött már az iskolai évvégi hajrá is. Zita már meg is írta az írásbeli vizsgáját magyarból. Kiszámoltuk, hogy ki kb. hogy áll.... Nos, idén nem lesz annyi színötös bizi, mint tavaly - de szerintem ettől még ugyanolyan boldog lesz a nyár. Minden poronty szorgosan gyakorol a hangszerén (van, aki azért, hogy behozzon némi lemaradást....), remélem az évvégi vizsgák jól zajlanak majd.

Az én munkahelyemen újabb és újabb fordulatok állnak be - egy szappanopera kispályás történetfolyam ehhez képest.... Munka, az van bőven azért....

Nos, hosszú egy távirat... &nbsp