Pages

2013. október 9., szerda

Húr pattan, séta indul

Picit rosszkor, picit rossz helyen, picit túl hangosan pattant el az a húr. Fej-kiszellőztetés sürgősségel szükséges. Jó, akkor egy-két metró-megállónyit most inkább gyalog kell megtenni. Ahogy a düh (elkeseredettség? tehetetlenség? fáradtság? mindez együtt) függönye kicsit lebben, csiszolódnak a gondolatok, kevésbé sötétek már. Amiből viszont kell a (szinte) fekete, az egy kis vigasz-csoki. Meg egy kávé sem árt. Ah, igen, ez a brownie de jó lesz! És tényleg, olvad az egész, nagyon csokis és ez most nagyon jó, nagyon kell. A kávé is simogat.

Fej tovább tisztul. Lassan a szem is kilát.
Hú, de nyugisan ülnek ott azok ketten ezen a teraszon, egy-egy korsó sörrel! Nem is a sör a favorit, de ez most valahogy kedvet ad. A hangulat, leginkább. De jó dolgok vannak ebben a kirakatban! Az a kép jól mutatna a Nagylány szobájában. Ide vissza kell jönni. Bazilika! Örök szerelem!!! Olyan impozáns és mégis szerény... Micsoda üzlet! Hú, egy kicsivel több idő és pénz esetén igazán vonzó... :-) Főleg az méregzöld zakó! Nahát! Milyen jópofa ötlet és jól megdesignolt dolog ez a tésztás hely, esetleg kipróbálandó? Mennyi turista! Mennyi nyelv keveredik itt! Mennyi terasz! És azokon hányan iszogatnak, ráérősen, nyugodtan. No, itt már a vacsorához terítenek az alaposan átépített üveges verandás éttermeben. Jól megváltozott, szinte a felismerhetetlenségig. Milyen aranyos az a kisfiú, akit az apukája terelget a színház előtt. Biztos oviból hazafelé tartanak. Vajon az otthoniak már megírták a leckét? Lesz idő meghívókat írni? No, itt a metróállomás. Kávés pohár kiürült, mehet a kukába, a brownie zacskójával együtt (brownie már a végre kevésbé remegő gyomor felé tart....). A napszemüveg is lekerül, most már le is kerülhet. Levegő kifúj. Nincs is semmi baj. Fej felemel, mosoly árnyéka lassan visszakúszik. Otthonra meglesz, mert miért is ne lenne. :-) Így ni.

7 megjegyzés:

F Rita írta...

Jaj, mi történt? De ismerős a dolog, mármint hogy egy kávé és egy brownie simogatja a lelket... :) És néha kell egy kis léleksimogatás.

Anikó írta...

Legjobb lélekgyógyítót találtál! Nem elbújva tovább bőszítve a rosszat, hanem túl látni rajta, megtalálva a szépet és a jót! Ügyes vagy így kell ezt!:-)

Unknown írta...

Szitya! Min húztad így fel magad? Munkahely!!! Nem éri meg!! puszi

Szitya írta...

F Rita!
Hosszú lenne elmondani, és ráadásul úgy gondolom, hogy inkább egy idegi és testi-lelki kimerülés ez. Nem nagyon tudtam pihenni az utóbbi időben. És egyszer csak jött egy utolsó csepp a pohárban. Igen, Böbe, a munkahelyen, de talán jobb, ha inkább ott.... :-)
Anikó! Örülök, hogy egyetértesz, és igen, annak is, hogy gyorsan rájöttem, hogy mi is lesz a legbölcsebb húzás... :-)

Adibaba írta...

De édes ez a bejegyzés is! Kellenek a mélypontok, és pont így kell túllendülni is rajtuk.
És a múltkor nagyon jól esett ám amit írtál, hogy szívesen olvasnál. Bocsánat hogy még nem reagáltam, éppen a változtatás mikéntjén törtem a fejem. Hova küldhetek meghívót?

Szitya írta...

Szia Adibaba!
De jó, hogy újra írtál!
Meghívót ide küldhetsz: balogh.ficsor@gmail.com

Adibaba írta...

Köszönöm! Elküldtem.. :-)