Első felvonás: Legoland, München

Kora tavasz lehetett. Nyilván hétvége, hiszen Zolira nappali fényben emlékszem. Kávézhattunk, meglepő módon némi nyugalomban. Imola akkor már körülbelül a harmadik órát töltötte elmélyült legózással, szokásához híven. Tulajdonképpen az utóbbi kb. fél évben (talán több is,) minden szabad percében a nappali nagy szőnyegén hevert és legózott. Ha meg tudott győzni valakit, akkor társaságban, ha nem, akkor egyedül. Gyakorlatilag egy fél "város" (HeartLake City) épült már fel a nappalinkban, nem kis kihívás elé állítva a porszívózni szándékozót. Tehát, akkor ott, kávézás közben bólintottunk rá a dologra: idén nyáron kell elvinni az Ikreket Legolandbe, most élveznék igazán.

Mert egyszer már jártunk ott, ugyebár, anno 2006-ban. Akkor csak a Nagyokkal, mintegy bátorító útként: azon a késő tavaszon mertük először kicsit otthon hagyni az akkor bő másfél éves Ikreket, és nyújtani valamit a két Nagynak, akiknek nyilván nem volt egyszerű időszak két testvér szimultán érkezése és annak megemésztése. Nagyon jó kis túra volt ám az is, élvezte Emma és Zita is, ahogyan a kiegészítő programnak beillesztett müncheni állatkerti sétát is. Már ekkor tudtuk: ide Klárával és Imóval is el szeretnénk majd jutni, "ha eljön az ideje". Nos, azon a tavaszi hétvégi kávézáson állapítottuk meg az evidenciát: ennél ideálisabb időpont nem lehet!

Tehát, beharangoztuk a lányoknak: irány Legoland, jelezve, hogy ez egyfajta előszülinapi ajándékuk is, hiszen kerek évfordulót ülnek majd idén! Persze, ezúttal eszünk ágában sem volt itthon hagyni gyerekeink másik felét, hiszen tudtuk, hogy várja őket ott elég olyan móka, ami az ő korosztályuknak való; továbbá sejtettük, hogy most még inkább értékelni fogják a mini legovárosokat.

Egy szerda délután vágtunk neki a vakáció elején, még júniusban. Szeretünk gyorsan elindulni a suli után, mintegy gyorsan kilazítva a tanévtől teljesen kitikkadt gyerkőcöket és mihamarabb vakáció-üzemmódba helyezve őket. Mondjuk, nem pont úgy, akkor és annyi időre indultunk, mint ahogyan eredetileg terveztük, de ez a nyár már csak ilyen volt - ahogyan arra később rájöttünk.

Mingi barátnőmék ajánlották a szállásunkat egy München melletti kisvárosban (simán élnék ott...) - és jól tették, remek volt!

Első reggel azonnal a Legoland felé vettük az irányt a neten előre megvásárolt jegyeinkkel. Ez Münchentől még egy órás út - mit ne mondjak, tűkön ült az egész lánycsapat. A Legolandbe érve, pár perc alatt megállapíthattuk Zolival, hogy igen, jó ötlet volt idejönni! Klára és Imó elképedve rohangált a sok óriási lego-figura között, az életre kelő minivárosoknál, és izgatottan fotóztak és videóztak a gépeikkel. Egy idő után, mi már azon szórakoztunk, hogy Imola mennyire elvarázsolódott. Szinte eksztázisba esett, egyszerűen imádnivaló volt!!!! Mosolyogtató.

A sokat ígérő bejárat

Imola, Imola öröme és egy figura

Klári is élvezte!

Bohóckodás....

Zita fotója arról, ahogy Imola fotóz(za saját magát...)

 

Beckham - legóból, és egy másik sportoló :)

Beckham igazán jó társaságban!

Anya és az Ikrek

Allianz Aréna - itt még "csak" legóból

"A svájci hegyek"

"Velence"

Női csapat

Hú, ez jó volt!!!! (Meg vizes)

A "kockagyár" előtt

Kilátás az egész parkra

Sárga-szatyros búcsú Legolantől

Amikor az első "sokk" elmúlt, nekiálltunk kicsit módszeresebben is felfedezni a parkot. Miután megcsodáltuk kicsiben a nagy német városokat (ott is főként az tetszett nekik, ahogyan minden mozgásba hozható, és ahogy "él" az egész), a holland szélmalmokat, a svájci hegyeket, stb., továbblendültünk a vidámpark-jellegűbb részre és ott aztán szinte zárásig folyamatosan szédítették magukat a különböző jópofa szerkentyűkön. Mi Zolival többnyire csak csodáltuk őket: én némelyik hullámvasút-típusú dolog látványától is szédültem - hát ők a használatuktól sem. Persze azért bementünk a "legogyárba" is, ahol egy aranyos film mutatja be az építőkockák gyártását, és utána meg is lehet csodálni a gépeket. Meg felmentünk egy toronyszerűségbe, hogy az egész parkot fentről megcsodáljuk, sőt ettünk az ott kapható igazán elfogadható minőségű és tálalású ételekből is.

A nap végén még nyilván betértünk a gigantikus méretű "shopba", és valahogy nem üres kézzel jöttünk onnan ki. Kényeztetés a köbön.

A helyzet az, hogy mi is szeretjük a legot. Talán a legjobb gyerekjátéknak tartom - egészen kicsi kortól a nagykamaszokig. Mindenkinek "ad" valamit. Az építés örömét, a fantázia működtetését, vagy a rajz pontos követésével a képen látható épület ügyes felépítését. A duplo igazán jó a kisebbeknek, később a házak pontos felépítése egy új élményt a nagyobbaknak, a különböző tematikájú (filmes, vagy híres épületes) komolyabb épületek, figurák, járgányok türelmes összerakása pedig szerintem az egész nagyoknak is (megkockáztatom: a felnőtteknek is) remek szórakozás. Tehát tudtuk, hogy a nappalink szőnyege újabb "épületekkel" bővül majd, de ezt egyáltalán nem bántuk....

Ezek után az este, a szálloda teraszán, bajor specialitásokat kóstolgatva (úgy, mint pl. obadza, mmmmm...), igazán vidáman telt, habár kissé mintha el is fáradtak volna a lányaink...

Másnap München belvárosát fedeztük fel, némi shoppingolással kiegészítve. Harmadnapra pedig a felajánlott lehetőségek közül - nagy meglepetésünkre - megszavazták az Allianz Aréna meglátogatását. Ami, hát nem kifejezetten lányos program, lássuk be. Nos, egy darabig élvezték, de nem addig, amíg mondjuk Zoli. Azért eléggé lenyűgöző létesítmény és minden olyan "profi-szagú", ideértve a vezetett túrákat és az egész körítést. A focis kaland után még elkirándultunk a híres müncheni Angolkertbe (ami egy park, tulajdonképpen), ahol egy felejthető - habár nagyon "bajoros", sörös, és árnyas fák alatti - ebéd után, eljutottunk egy olyan részhez, ahol úgy van kialakítva egy zúgó (???? lehet, hogy nem ez a megfelelő kifejezés), hogy bátor és rutinos hullámlovasok remekül tudnak ott, hát nem meglepő: hullámlovagolni. Ügyesen kialakították maguknak azt a részt és a teljes udvariasság és tisztelet jegyében, egymás után eredtek neki a haboknak. Ha valaki nem esett le egy bizonyos idő után, akkor kötelességtudóan "kiszállt", hogy senkinek se kelljen sokat várni. Sokan csodálták őket, mások meg fürdőruhára vetkőzve belevetették magukat a sodró vízbe és vitették magukat az árral jóval messzebbre.
Az egész park élt, vidáman használták a müncheniek. Olyan szimpatikus volt az egész.

Hogy hol is voltunk....

Allianz Aréna - ezúttal nem legóból :)

Tetszett a szélerőmű a stadion mögött

Nem a legcsúcsabb kép, de legalább mind a hatan rajta vagyunk

A helyiek büszkesége...

Lányok az az arénában

Sörözés az árnyas fák alatt, amolyan bajor módra :)

Apa és az ő lánycsokra

Testvérpár Münchenben....

A Városháza
(az ügyesebbek minket is megtalálnak a képen :) )

Na, ez nagyon tetszett Klárának!!!

Angolkerti idill

Vasárnap jöttünk haza, kissé sajnálva, hogy ilyen hamar véget ért ez a túra, de vidáman az élményektől feltöltődve, és azzal a megnyugtató gondolattal, hogy a nyár java még hátravan.