Ismerd meg Budapestet! avagy: Edzések szerte a városban

Már előre hallom lelki füleimmel (ah, micsoda költői kifejezés! :) ), ahogy többen is felhördülnek, ezt a bejegyzést olvasva: "Ezek nem normálisak!" Félő, hogy valahol mélyen igazuk is van. De mi így szeretjük, így csináljuk, mert nekünk így jó! :)

Az van, hogy sportbolond család vagyunk. És ezt bonthatjuk mindenhogy: van, aki sportol, van, aki bolond, van, aki bolond módon sportol, és van, aki sportosan bolond. Persze, fejétől bűzlik a hal, mondhatnánk.... Tulajdonképpen simán Zolira kenhetném az egészet, meg az ő mozgásmániájára, illetve a nála tapasztalt elképesztő összefüggésre a mozgás és a boldogsághormonok termelődése között. De nem lennék igazságos. Szerintem a sport és a mozgás szeretetének írmagját nyilván ő plántálta a palántáinkba, de aztán ők nevelték és növelték ezt tovább magukban és maguknak.

Ennyi bevezető után akár a tárgyra is térhetünk. Szóval, az a helyzet, hogy hála a gyerekek sportjainak, edzéseik helyszíneinek, elmondhatjuk, hogy hétről hétre bejárjuk az egész várost. De legalább is a felét. A pesti részt. Nem is nagyon marad ki kerület.... :)

Zita és Imola vívnak, egy klubban, és ettől olyan egyszerűnek tűnhet a dolog. Attól eltekintve, hogy a heti öt edzésből háromszor különböző időpontban kezdenek, egyszer meg még különböző helyszínen is. Ezek mind a XIV. kerületben vannak, a Szőnyi út (BVSC) és a Sportcsarnok, vívóterem.

Emma nagyot váltott nemrégiben. Eddig ő volt "az egyszerű eset" logisztikai szempontból, mivel simán eljutott a saját lábán, rövid idő alatt a röplabda edzései színhelyére, a közelünkben lévő Piac melleti szépséges Közösségi terembe, a saját "kis" XVI. kerületünkben. Na de ez így "túl egyszerű" volt nekünk.... Jó, igazából nem ez motivált minket (bár nálunk néha már nem is lehet tudni...), hanem az, hogy Emma több okból kifolyólag váltani szeretett volna. Mármint klubot. Így, hosszas mérlegelés után, az UTE-ra esett a választásunk. Igen, a IV. kerületet céloztuk meg, annak is a túlsó végét, Káposztásmegyert. Ezért aztán Emmácska heti 4 alkalommal megy oda. Kitanultunk egy rövid útvonalat.... Ha Emma tömegközlekedne, úgy több, mint egy órát bolyongana számunkra nem túl megnyugtató útvonalon, így meg legfeljebb 20 perc az út.

És akkor van Klára, aki az ő egy sportját (judo) egy egyesületnél (KSI) négy különböző helyszínen űzi. Hétfőn a XVI. kerületben van futóedzés. Kedden a Megyeri úton, a IV. kerületben (igen, "közel" Emmához, láss csodát!!!) úgynevezett "keretedzés", csütörtökön a XV. kerület és a XVI. kerület találkozásánál (Colosseum) van edzés, majd péntek este magában a KSI-ben, a Sportcsarnoknál (de Zita keretedzése viszont szerdán van ugyanott....).

Most azt inkább nem részletezem, hogy ki mikor kit visz és hoz, meg hogy ez hogy néz ki napra lebontva, mert tovább már nem zsibbasztanám a kedves olvasót. Elég legyen az, hogy minden este végig kell gondolni, hogy mi lesz a másnapi menetrend. Mert ugye nem "csak" sportolnak.... Mellesleg suliba is járnak, meg Imola kivételével zenélnek, stb....

És nem kényszerítünk senkit. Persze, előfordul (bár igazán nem gyakran!), hogy egyik-másik nem akar menni. Ilyenkor vagy rábeszéljük, hogy mégis, ha meg nyomós,érthető és elfogadható indokai vannak, akkor nem is megy. Hogy esetleg nem váltják valóra álmaikat, és nem lesznek olimpiai bajnokok? Majd túléljük valahogy.... :) Pont ez a jó ebben az egész sportolásban és a hozzá kapcsolódó versenyzésben (mert mind a négyen versenyeznek is, vagy a közeljövőben kezdik el), hogy annyi mindenre megtanít az adott sport technikáján kívül is. Megtanítja beosztani az időt, de tényleg. Megtanít küzdeni, néha még szenvedni. Megtanít sikert és kudarcot megélni. Megtanít újra felállni és újra dolgozni. Megtanít arra, hogy azért, amit szeretünk, érdemes tenni, harcolni és nem feladni. Megtanít, tanít.

Hát, ezért nem zavar minket, hogy körbe-karikába járjuk a várost hétközben és még akár egész Európát is hétvégén, a versenyek miatt. Hajrá Lányok!!!!