Pages

2015. június 3., szerda

A kreativitás maga

Azt szoktam rá mondani - természetesen viccelődve -, hogy Őt kihívásnak küldte számunkra a Sors. És ebben van valami - az elmúlt egy évtized komoly tanulási folyamat volt számunkra a "Szülők iskolájában". Nehéz döntéseket hoztunk: kitartsunk-e az általunk megfogalmazatlanul is követett nevelési elvek mellett, vagy dobjunk félre mindent és foglaljunk el egy olyan álláspontot, amit egyébként leginkább ő írt körül a számunkra? Mivel teszünk jót és mivel teszünk rosszat?

Hogy ki az, aki miatt közel tíz éve törjük a szülői fejünket többé-kevésbé folyamatosan? Hát persze, hogy Klára!

Igen, de ő az, aki több, mint tíz éve egy olyan színkavalkádot, egy olyan ötletgazdagságot, egy olyan sajátságos és csillogóan értelmes látásmódot - és humort! - hozott a családunkba, hogy az természetesen mindig is feledteti a vele járó nehézségeket (persze, ha nem lenne ilyen sziporkázóan okos és kreatív, akkor is imádnánk őt, az általa támasztott kihívás ellenére is :) ).

Nos, Klára az, akinél nem kell azon aggódnom, hogy mit csinálna, ha nem járna annyit edzeni vagy ha nem kötném őt le kellő mennyiségű dologgal. Mert ő kitalál magának sokkal pazarabb ötleteket, mint amik nekünk, egyszerű halandóknak, valaha támadhatnának. És főleg, kivitelezi őket. És egyébként pedig, akkora szíve és lelke van ám ennek a még mindig nádszálvékony, ámde egyre izmosabb kis leányzónak, hogy a fél világ belefér és még marad benne hely. :) Így aztán, kreativitásának egy része arra irányul, hogy az egész családot bevonja az ő ötleteinek megvalósításába.

Így vettünk például részt, a Klára által kitalált és levezényelt "Húsvétváró" programsorozaton. Volt itt rajzos feladat, színes ismeret-terjesztő a Húsvétról, kinyomtatva; volt szaladgálos-keresős móka a kertben, volt hungarocell-tojások szervezett festése (igen, még Zoli is festett tojást! saját bevallása szerint, életében először). A foglalkozásokra "fel kellett iratkozni" (ki volt téve pár napig az étkezőasztalra egy jelentkezési ív :) ), aztán pedig megfelelő "igazolás" hiányában kötelezően részt is kellett venni. De szívesen tettük! (Bár egyik-másik tesó néha morgott :) ).



Klára másik nagyon jófej kreatív tevékenysége arra irányult, hogy Imolának "korrepetálásokat" tart. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kitalál egy témakört (Karácsony, tavasz, sport, stb.), arról interneten rákeresve készít egy összeállítást (fotók, szövegek). Azt odaadja Imónak, majd megtanulja vele, végül felmérőt is írat vele.... Van neki tanári mappája, Imolának meg tanulói. Készül értékelés, sőt bizonyítvány is! Mi több, szülőire is kellett mennem!!!! Hát nem zseniális? Mondjuk, Imó néha próbált ellenállni. No de Klárának azért sokáig nem lehet! (ld. bevezető rész....) És szerintem tényleg segített is ezzel Imónak (aki azért túl komolyan nem szorul ám korrepetálásra).









Elég jó a bizi! :)

Aztán Klára készített "szórólapokat" is, pl. ilyet:

Ezen konkrétan meghatódtam.

A rímfaragó készsége továbbra is pazar, legutóbb az anyák napi verse sikerült igazán remekre:

És persze, prózában vagy színdarabírásban is remekel, ahogyan azt már elmeséltem a karácsonyi történet kapcsán, amit az osztálytársaival együtt adtak elő.

A kézügyessége is lenyűgöző: rajzolni is úgy rajzol, ahogyan azt a burjánzó képzelőereje diktálja neki. Mindig olyan eredeti dolgok kerülnek ki a kezei közül, hogy nem győzök ámuldozni. Tulajdonképpen az ő sajátságos megközelítése bármi felé jelenik meg minden "művében".

És amit még imádok nála: azt, ahogyan játszik! Sokszor elvonul a szobájukba, ahol aztán vagy tanárnőset játszik egymaga - dolgozatokat oszt ki és szed össze, "rossz" tanulókat kér számon, magyaráz és táblára ír -, hol pedig "főnöknőset". Ez utóbbinál használja valamelyiket a régi, nem működő mobiljaink közül, fel-alá járkál mindenféle "fontos" iratokat (még inkább: mappákat!) szorítva magához és pattogósan osztja ki a már említett telefonon a beosztottjait. Különösen egy bizonyos Frank jár rendszeresen pórul. Őt elég sokszor ki is rúgja.... :)

Szerintem nem sikerülne összegezni mindazt a sok apró mozzanatot és vonást, amitől ő nap mint nap lenyűgöz minket a kreativitásával, csak gondoltam, rögzítek pár részletet - nehogy bármennyire is feledésbe merüljön az utóbbi idők "termése".

Szóval Klára egy igazi kincs, illetve egy kincsesbánya. Hamarosan - ahogyan Imola is - befejezi az alsó tagozatot. Jaj. Leírni is fáj. Most éppen úgy tűnik, hogy a felső tagozatot külön utakon járják majd. De erről majd később. A kívánságomat azért leírom: remélem, hogy azok a pedagógusok, akik Klárit tanítják majd, megérzik benne ezt a burjánzó kreativitást és kellőképpen kiaknázzák - ami egyértelműen szolgálná az ő, a mi és Klára örömét (és épülését).

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Szilvi!

Én is hasonló típus voltam, de ennek töredéke, mind a megvalósítás igényessége, mind a kreativitás területén. Tök jó látni, hogy ő ma a számítógép és a nyomtató segítségével még "ruhát is adhat" ötleteinek, nekem ez anno nem adatott meg.
Szédületes egy csaj lehet, a "Ne szeleskedj a tűzhely körül!" soron konkrétan besírtam a nevetéstől:-):-):-)
Most költöztünk egy új településre, néztem a májusi rendezvényeket itt, komolyan mondom Klára rendezvénySOROZATA totálisan kenterbe veri az itt fizetést kapó művelődési ház és iskola- dolgozókat.
Egyszerűen fantasztikus az a részletekbe menő, és jó ízlésű kidolgozás, amit látok.
És igen, a személyiségem is hasonló, talán picit csendesebb folyó vagyok, és mivel én is jártam iskolába, totál értettem az utolsó soraidat. Szívből, tényleg szívből kívánom, hogy olyan tanára legyen, aki, szereti őt, és nem akarja bezárni egy kockába. Nekem szerencsém volt, igaz, hogy a táblán a bekiabálásért és padtárssal való nevetgélésért mindig tele voltam fekete ponttal, de a tanárok zöme nagyon szeretett, és azt is, hogy rám bízhatta az xy rendezvény, osztálypénz, tanárnéni ajándék intézését. Ezt most csak azért írtam le, mert azért van erre nagy esély, hogy Klára lesz az egyik "kedvenc".
Gratulálok ehhez a lányotokhoz is, teljesen értem a csodálatodat és büszkeségedet!!!!

Osváth Nóra
Normio

Szitya írta...

Köszönöm, Normio, ezt a kedves és részletes hozzászólást! Balzsamozza lelkemet - és erőt is ad!
A rendezvénysorozattal való összevetés jól megmosolyogtatott! (És ráadásul biztos igazad is van. :))
Köszi, hogy leírtad a saját példádat is; én is hiszem, hogy csak a pedagóguson múlik, hogy észreveszi-e a "lényeget" egy ilyen gyerekben (aki, amúgy, négy éve folyamatosan és erőfeszítsektől mentesen kitűnő).
A szeleskedés nekem is a kedvencem - pont Zoli kérdezte, amikor látta/olvasta, hogy ugyan hol hallotta vagy olvasta Klára ezt a kifejezést és hogyhogy megragadt így benne.

Amúgy egyébként már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mennyi maradt meg ebből a kreativitásodból felnőtt korodra és használod-e a mindennapokban, a munkádban?

Dominika írta...

Csúcs ez a lány!!! :)
És tényleg mennyire jó, hogy ők ki tudják használni a mai technikai adottságokat. Múltkor Réku készített valami mozgó grafikát a számítógépen, el voltam alélva, én ennyi idősen még számítógépet sem láttam, amikor meg igen, alig mertem bekapcsolni.
Szuper Klára, meg gondolom, a többiek is. És szuperek vagytok ti is, szülők! :)

Névtelen írta...

Hát ez jó kérdés, és tanulságos is. A kulcs a lehetségesnél rosszabb végeredményhez nálam is ott volt, hogy nagyon jó tanuló voltam. Mikor nekem kellett iskolákat választanom, a 90-es évek végén, valahogy azt gondolták a szüleim, hogy a mérnökön, közgazdászon, orvoson, jogászon kívül nem tud nagyon senki megélni. És az iskolaválasztás sokat kiölt a kreativitásomból. Azért tanulságos a történetem, mert az iskolaválasztáson nagyon sok múlik szerintem, bár nem minden. Mindig elit iskolára esett a választás, "száraz anyag" tartalommal:-) Lett is ilyen szakmám (közgáz) de már nem volt színjátszóm, stb. Aztán persze a tehetség szerintem nem vész el, csak átalakul, végül is azt hiszem az átlag feletti kreativitásomat talán bizonyítja, hogy mikor a posztot írtad, én pedig kommenteltem, épp egy új vállalkozásomhoz készítgettem a közvélemény kutatás eredményeit. (és egyébként is van évek óta működő vállalk.-om)
Szerintem arra is érdemes odafigyelni, hogy Klára Franket utasítgatja:-) mert pl. én tanárosat, naplóval, ellenőrzővel mindig játszottam, komplett számlatömbbel, pecséttel, szállítólevéllel irodistát, de főnököset én soha:-) És a való életben is kellett, meg kellene főnöknem lennem, és nem és nem megy, és útálom. De a tanári pályától csak egy hajszál választott el végül, mindig újra és újra visszaköszönt az ötlet, fel is vettek a magyar tanár szakra, de inkább mást választottam:-)
A vállalkozásban a marketingben totálisan ki tudom élni ezt a fajta kreativitást egyébként, és ha már a gyerekeim nagyobbak lesznek, biztos, hogy ez csak újra még jobban ki fog tudni jönni belőlem. Végezetül: egy rabbi bácsi tanított nekünk az egyetemen filozófiát, mert filozófus is volt), és azt mondta, hogy a tehetség az olyan, mint a búvó patak, lehet, hogy néha akár évekre is le van nyomva, de amint teret talál magának felszínre tör, látszik, nem lehet elrejteni:-)
Normio

martine írta...

Elképesztően bájos és tényleg sziporkázó! Frank többszöri kirúgásán pedig (bocs, Frank!) könnyesre röhögtem magam!

Az új sulihoz drukk, az a tapasztalatom, hogy a nekik való iskolákban tovább táltosodnak a táltosgyerekek :)gyerekek a

Szitya írta...

Dominika!
Köszönöm az elismerést! De azért - mint említettem, kihívásokat is rejt magában Klári személyisége. :)
Normio!
A teljesen száraz, versenyistállótól én is óvnám Klárát, de azért azt is látom, hogy jobb, ha terhelve van, jobb, ha kihívások elé állítják. A főnökösködő énjén pedig nála inkább faragni kéne... (Ugye, Imola?! :) A búvó patak hasonlat pedig nagyon tetszik! :)
Martine!
Köszi a hozzászólást, Frank képzeletbeli léte minket is szokott szórakoztatni!

Szeretettel mindenkinek:
Szilvi