Elmesélem nektek, hogy például azért olyan színes az én életem, mert amikor a fürdőszobánkba lépek, azonnal egy csomó szép és különböző színű lufival találkozom. Hogy miért a fürdőszobában? Ennek teljesen racionális magyarázata van ám! Azért, mert Emmának zsúrja volt a hétvégén, és a zsúrra több lufit fújtunk fel, mint amennyit a "lufi-durrogtató" játékban elhasználtak a gyerekek. Jó, jó, de miért a fürdőszobában?! Azért, mert van a házunkban egy riasztórendszer, amit minden alkalommal beélesítek, amikor elhagyom a házat. Jó, jó, de miért a fürdőszobában? Pedig egyszerű! Mert a mi fürdőszobánkban nincs a riasztórendszernek "érzékelő szeme", mivel oda nem lehet kívülről bejutni. Jó, jó, de miért a fürdőszobában? Hát azért, mert a lufi, a meleg levegő hatására, mozgolódni kezd(het). Jó, jó, de miért a fürdőszobában? Hát azért, mert ha a lufi, a meleg levegő hatására, mozgolódni kezd, akkor bizony azt érzékeli a riasztórendszer és beriaszt a ház!!! Ezért aztán, indulás előtt végignézem a házat: vannak-e lufik másutt, mint a fürdőszobában, és ha igen, beterelgetem őket oda!!! És aztán, visszaérkezéskor nem mindig az az első dolgom, hogy kiebrudaljam a lufikat onnan. Így aztán, Zoli szerint, olyan a fürdőszobánk, mint ha valami show-műsor díszlete lenne. Na, hát ezért (is) színes az én életem (mostanság).
Aztán elmesélem azt is, hogy azért is olyan nagyon színes az én életem mostanság, mert tegnap forgattunk a laptopkonyhával. Méghozzá szendvicskrémeket. Rengeteg szendvicskrémet. Mint számomra is kiderült, kedvenc szakácsunk, OZ, egy időben ezzel kereste meg a kenyérrevalót. Mármint, hogy olyan kencéket készített és árult, amiket kenyérre lehet kenni. Sok-sok szendvicskrém receptet kidolgozott. Mi abból most tizennégyet készítettünk el. Volt közöttük rózsaszínes (lazacos), zöldes (fetás-tökmagolajos), barnás (gombás), sárgás (tojásos), narancssárgás-pirosas (debrecenis), stb. Ha nem is a szivárvány összes színében, de rengeteg (egészen pontosan 14...) színben pompáztak. Ja! És finomak is voltak. Na, ezért is színes az én életem.
No meg elmesélem azt is, hogy azért is színes az én életem mostanság, mert ezeket a szendvicskrémeket most kivételesen nem fogyasztotta el nyakló nélkül a stáb, hanem eltette mára, amikor is a mi kis vállalkozásunk megtette első lépéseit az országos ismertség felé, egy sajtótájékoztató által. Igen, a színes kis kencéinket feltálaltuk a média igen színes képviselői előtt és tettük mindezt a mi kis színes laptopkonyhás pólóinkban. Nos, hát ezért is színes az én életem.
Aztán elmesélem nektek azt is, hogy azért is színes nagyon az én életem mostanság, mert fenséges ízeket kóstolhattam ma is. Mégpedig, kezdtem rögtön Móni beígért és valóban káprázatos házi készítésű, eredeti francia recept alapján készült, croissant-jaival (a recept beszerzésében és fordításában némileg hozzájárultam, csak hogy elmondhassam: én is tettem valamit az ügy érdekében...). Móni kolléganőm is szerencsére, a mi kis színes csapatunkban, a laptopkonyhában, és volt olyan drága, hogy felzötykölődtette a lefagyasztott croissant-jait Keszthelyről, hogy nálunk, a laptopkonyha konyhájában, frissen kisüsse nekünk őket, még a sajtótájékoztató előtt.... Hát, nem csoda, hogy a sajtótájékoztató is ilyen sikeres lett!!! Móni croissant-jain kívül egy gasztronómiai csodával is találkozhatott az, aki tegnap vagy ma a Max Cityben található stúdiónkba tévedt.... Egy sonkamesterről és hihetetlen termékeiről van szó, de erről részletesen majd egy másik bejegyzésben. Hogy ezektől az íz-gyönyöröktől is színesebb lett az életem, az biztos.
És aztán még azt is elmesélem, hogy hazatérvén, négy édes-drága, sokszínű, különböző és lenyűgöző leánykámmal találkozhattam ismét, bő másfél nap szünet után, és hát.... ezért is színes az én életem, no!
