Ünneplés

-Megjöttek, megjöttek! - sistergett végig az ünneplő tömegen.

Magnót bekapcsoltuk, mindenki pezsgőspoharat ragadott.

Ahogy Anyu belépett, Apu oldalán, rengeteg (ötven?!?!) mosoly viszonozta megdöbbent arckifejezését. Anyu Apunak dőlt, tele lett a szeme könnyel és szó szerint ledermedt. 

Odamentem, átöleltem, megpusziltam, és onnantól kezdve, hosszú perceken keresztül csak ölelkezett és puszit adott....

Amikor kissé magához tért, egyszerre csak csendet kért Apu, és átadta Anyunak az ajándékait. Vésettett egy ezüst tányérra egy kedves szöveget (azaz: velem intéztette... :-) ), azt felolvasta. Elkészített egy komoly összeállítást Anyuról, az ő közös életükről, nagyon kedves megjegyzésekkel. Összefűzette bőrkötésbe (azaz: Zsófi unokájával intéztette), azt is átadta. Tényleg komoly munka volt részéről, ráadásul titokban!!!!

Ezután egyszer csak olyan sor alakult ki Anyu előtt, mint az esküvőkön szokott, puszi-adás céljából.

Bátyám is odaverekedte magát. Természetesen, az ő ajándékai is saját készítésűek voltak. Az egyik, Apu 70. születésnapjára készített interjú-sorozata mintájára, "Hét évtized, hét beszélgetés" címmel egy cd volt, amit a hét különböző időpontban született (:-) ) unokával készített Misi, a nagymamájukról. Ez nagyon aranyos lett. Míg Bátyám nagyobb gyerekei, de még Gergő, a legkisebb is, elég komolyan vették a dolgot (habár Dani, a keresztfiam, azért itt is megcsillantotta utánozhatatlan és zseniális humorát), addig az enyéim eléggé viccesen kezelték ezt az egész "interjúsdit". Pláne az Ikrek... Misi is röhögve jött ki az "interjú-szobának" kinevezett dolgozószobánkból.... Mert Klárától és Imótól kiderült, hogy Mama abban volt (és van?!) a legnagyobb segítségünkre, hogy pelenkázta őket és tologatta a babakocsijukat (hiába, folyton családi videókat néznek...), továbbá a Karácsony attól olyan különleges Mamáéknál, mert akkor felkerülnek azok a cuki kis szalvétakarikák... Emma kedvence Mama borsólevese, Zillertalban (ahová síelni járunk Anyuékkal) a Papa szilveszteri tűzijátéka a legjobb buli és Mama szigorúbb a leckeírásnál, mint Anya.... Zita szerint is: "Mama a matekleckében mindig segít, akár kérem őt, akár nem".... és Párizsban "szentté avattuk Mamát, mert felmászott velünk az Eiffel-toronyra a lépcsőkön".... Misi bátyám másik ajándékára egy külön bejegyzésben térek ki, az annyira zseniális...

Végre odafértem Anyuhoz én is, családostul. A mi egyik ajándékunk már fent díszeleg a kerület pár helyén. Mi fondorlat volt, hogy Anyu végre észrevegye a neki szánt plakátokat! Pedig többször is járt azokon a helyeken! De végül rájuk lelt és nagyon tetszett neki! Apuval rögtön odavágtattak, lefotózták Anyut a plakát alatt, és az ünnepségre Apu már be is keretezte és hordozta körbe az asztaloknál, hogy mutogassa....

A másik dolog pedig az volt, hogy felhívtam mindenkit, akit Apu meghívott: Anyu testvéreit, unokahúgait (azaz: testvérei gyerekeit), unokatestvéreit, régi osztálytársait, régi kolléganőit, barátait, svájci magyar barátait, erdélyi barátait (akik, fő meglepetésként, ugyancsak megjelentek az ünnepségen), Apu megjelenő rokonait, szóval mindenkit, és arra kértem őket, hogy írjanak pár sort Anyuról, Anyuval kapcsolatos (jó) emlékről, akár fotó-melléklettel is. Nos, igazán kedves alkotások születtek. Ezeket egy dobozban gyűjtöttem össze, amire ráragasztgattam különféle méretben Anyu "plakátjának" másolatát és ráírtam kivagdosott színes betűkkel, hogy "Emlékek" . Aztán, úgy gondoltam, hogy ez a "visszaemlékezős" figura, csak így, önmagában, pont azt az öreges hangulatot nyújtaná, ami -szerencsére - egyáltalán nem jellemző az én anyukámra. Ezért aztán fogtam egy nagyobb dobozt, amire nagy színes betűket készítettem és ezekkel a "tervek" feliratot ragasztottam rá. Bele is írtam pár "tervet", mint Zsófi, Dani, Zoli, Gergő, Zita, Emma, Klára és Imola esküvőit (külön-külön), Anyu és Apu arany- illetve gyémántlakodalmát, Gergő, Zita, Emma, Klára és Imola szalagavatóit, stb.... Úgy adtam oda Anyunak, hogy a tervekhez azért nagyobb doboz kell.... :-)

A többiek is sok, szívhez szóló, személyre szabott ajándékkal érkeztek. A kedvencem az egyik unokatestvérem által elkészíttetett és megfestetett családfa. Tele van érdekességekkel... Rögtön ott van anyai nagymamám neve.... Mindenki "Bettyzte" őt is, a neki tulajdonított Erzsébet keresztnév után. Halála után derült ki, hogy Szidónia volt, csak, ahogy a saját gyerekeit és unokáit is igen "randomszerűen" máshogy szólította (Zsóka, azaz Erzsébet unokatesóm mindig Kriszti volt neki, Vicus unokatesóm az anyja után inkább Kamilla a számára, és Judit nagynénémnek sem ez az első neve, ha jól tudom....), így magának is talált egy "alkalmasabb" keresztnevet.... Nem ez volt Nagymamám egyetlen furcsasága....

A rácsodálkozás, az ajándékosztás és a felocsúdás után kezdődött a dínom-dánom! Az egészet az egyik közeli étteremben, a Koronakert különtermében tartottuk. Tulajdonképpen mindenki jól érezte magát. A gyerekeink a másod-unokatestvérekkel szórakoztak jól, az egymást rég nem látott rokonok egymással (én, pl., végre-valahára tudtam pár értelmes mondatot váltani a mostanában sajnos ritkán látott egyik kedvenc unokatestvéremmel). A tortázásra mondjuk Imó és én már eléggé kutyául voltunk, de vitt minket a lelkesedés...

Anyukám egyik asztaltól a másikig röppent, és úgy láttam: boldog és elégedett! 

Épkézláb fotóim egyelőre nincsenek. Én gondosan töltőre tettem a fényképezőgépem aksiját, hogy nehogy pont rosszkor merüljön le. Aztán gondosan a töltőn is felejtettem. Készült ugyan sok kép, de azokra még várni kell, míg a készítőik elküldik. Zita fényképezési technikája pedig még nem túl kiforrott. A dobozt azért megörökítette... :-)