Pages

2009. január 15., csütörtök

Ovisok

Még talán a babaszobás naplóban írtam kétségeimről, hogy az ikrecskék jó helyre kerültek-e abban a csoportban, ahová végül is járni kezdtek. Kétségeim, hullámzó mértékben ugyan, de azóta is megmaradtak.

Az előző "nevelési évben" beszéltem is már egyszer a vezető óvónővel erről. Elmondtam, hogy nem érzem, hogy volna bármilyen igazi kommunikáció a gyerekek és az óvónők között és a szülők felé sem. Nekem nagyon hiányzott a visszajelzés napi szinten. Ezalatt nem félórás pletykálkodásokat értek, hanem egy-két olyan mondatot, ami által megnyugodhatok: kezdik megismerni (megismerték) a gyerekeimet és értik őket. A lányok pedig... Hát lelkesedni sosem lelkesedtek az oviért. Nem mesélték, hogy miket csináltak (kivéve egyszer, amikor a dadus néni vitte őket le az udvarra és az nagyon teteszett nekik - tudniillik a dadus néni tornázott és játszott velük...). Nem tűnt nekem úgy, hogy különösebben bővült volna a dalos vagy verses táruk, sőt, azt sem tapasztaltam, hogy a közös játékokban újabb ismeretekre tettek volna szert. Kézműves munkáik alig voltak és semmi újdonság nem volt számukra - az elvileg vegyes csoportban. Programokra nem nagyon mentek, mert "sok a kicsi". És főleg... Érzelmi kötődés nem alakult ki egyik irányban sem az óvónők és Klára és Imola között. Ha sírtak reggel, mert nem akartak bemenni (ez sűrűn előfordult), nem jöttek oda, nem vették őket fel, hogy segítsék a búcsúzást. Az egyik óvónő kifejezetten keveset mosolygott, a másik többet, de valahogy felvett maszknak tűnt. Ez utóbbi óvónő annyira bizonytalan és tétova (ideges?) volt, hogy láttam, hogy az én kissé bizonytalankodó természetű, félénk Imómnak kifejezetten rossz.

Persze ezek nem BORZASZTÓ dolgok, amiket leírok. Csak valahogy úgy éreztem, hogy nem hagyhatom, hogy még két és fél éven keresztül "langyos vízben" ázzanak, hogy az óvodát egy "szükséges rossz"-nak tekintsék. Meg van bennem egy nagy törekvés az egyenlőségre a gyermekeim között. És a két Nagynak sokkal jobb jutott. Ezért aztán kötelességemnek éreztem legalább megpróbálni javítani a helyzetem.

Így a hét elején ismét leültem beszélgetni a vezető óvónővel. Pont jókor. Az óvoda "tagépületében" (ami ráadásul pont a Nagyok sulijának utcájában van) éppen "ürülés" volt, egy autista kisgyermeket "kivettek", és ő három helyet ér. Mindezt, a vezető óvónő szerint, a legjobb csoportban....

Ma elmentem oda. Az egyik óvónőt ismerem is (a lánya Zitával járt egy óvodai csoportba), a másikról csak jót hallottam (mert érdeklődtem ám!!!). Ezért hát úgy döntöttünk, belevágunk. A jövő héten elmegyünk síelni (elvileg....) és utána már az új helyre megyünk vissza....

A lányok még nem tudják. Túl mély barátságokat még nem kötöttek. És ott lesznek egymásnak. Szerintem nem lesz gond, mivel az óvónők hozzáállása merőben más.

De azért szorongok.

A rajz Klára műve. Szerintem egyszerűen zseniális. Ezt minden külső be- vagy ráhatás nélkül készítette, "csak úgy". Ez egy négyéves részéről fantasztikus. Hm, vagy csak elfogult lennék????

3 megjegyzés:

turicsalad írta...

Szilvi, szerintem nagyon jól döntöttél, hogy nem hagyod a lányokat olyan helyen, ami ugyan nem rossz, de nem is jó! Én is úgy gondolom, hogy az ovi szép emlék es hasznos legyen a gyereknek. És a szülő se érezze magát minden reggel rosszul, hogy a gyerek nem érzi jól magát egész nap. Mi most, ugye, a költözés miatt a 2. ovinkba járunk, de eddig egyik ovi sem volt rossz élmény. PEsten is mindig ölben vitte be az ovónő Kingát, mert állandóan pityergett, megvolt a kommunikáció minden tekintetben, alkottak a gyerekek, és lévén vegyes csoport, a nagyoktól is tanultak, és az óvónők kiválóan megoldották a vegyes korú gyerekek fejlesztését. Itt, Szendehelyen, az óvónők pár hónapig fizetést sem a kaptak nyáron, de ők profibban bánnak a gyerekekkel, mint amit most te leírtál, hogy milyenek az óvónőitek.
Egy szó mint száz, én is ezt tettem volna,és ha most nehezebb lesz is az eleje, hosszú távon megéri. Szorítok, hogy jól fogadják a lányok! :)
A mű tényleg szuper! Nekem is jó érzés látni, ahogy Kinga hasonlókat rajzol, és különösebb támogatás nélkül. ÉS már most örülök, hogy ezt a fajta fejlődési folyamatot még két másik manónál is végignézhetem.

Sok puszi, és kellemes síelést, ha addig nem írnék!

Vera

Bogár és Gerti írta...

Hát... :-S Nemjellemezném a pedagógus iránti érzéseimet :-S ... az ilyen menjen bankba vagy bárhova...
Mi is most készülünk ovi nézőbe, bár válogatni nem tudok, hiszen csak egy jöhet szóba... sok jót nem hallottam róluk, de ez van... Már csak a nevelőt kellene kiválasztanom, de nem tudom melyik milyen. Nem ismerem őket... a vezető óvónő legalább rokon, remélem tud tanácsolni, hogy Bogár temperamentumának megfelelő egyént találjunk.
Remélem nektek beválik majd ez az új hely beválik!
Puszi

sedith írta...

Szilvi, ne aggódj, szerintem biztos jól döntöttél! Igenis, az óvodában jól kell éreznie magát a gyereknek és játszania kell. Tanulnia meg úgy, hoyg észre se vegye. Az a jó pedagógus, aki ezt meg is tudja így oldani.
Mi is hamarosan ovikeresésbe fogunk. Sajnos, az ilyen problémákat, amik nálatok is felmerültek, nem lehet elő perctől tudni. De ha volna egy kis időd, szívesen venném, ha megosztanád tapasztalataidat, hoyg mit kell nézni, mire kell figyelmesnek lenni a teremben, illetve mit kell megkérdezni az intézményvezetőtől.
Köszi előre is.

JA, és ismét játék, de ha nem akarod, ne vedd figyelembe. Tudod, már én is unom kissé őket, de hiába, egy közösség tagjai vagyunk és ezekkel a dolgokkal is szembe kell néznünk!
Puszi: Edith