Pages

2009. február 5., csütörtök

Muffin és kuglóf

"Mafin!"- mondja Klára reggel, köszönés helyett. És leül a kakaója elé, várva a csokis kis sütikét. Ha nincs muffin, hiszti van. Így hát mindig van muffin. Gyakorlatilag ipari mennyiségben és napi szinten gyártom a kis Amerikaiak kedvencét - drága magyar ikreimnek.

Szerintem télen valahogy jobban igényli mindenki a sütiket, kalácsokat, ilyesmiket. Többéves tapasztalatom az, hogy nagyjából novemberben állok rá a sorozatos keksz-kalács-muffin-kuglóf-karácsonyi sütemények gyártására és ez eltart kb. márciusig. Onnantól inkább már csak palacsintázunk meg hasonlók. Most úgy állunk, hogy bármi, amit sütök, elfogy percek alatt. Így aztán folyamatosan sütök. Muffint nagyjából minden másnap. Ráadásul csak a csokis a menő! Hiába van meg nekem Stahl muffinos szakácskönyve, az almás, diós, vagy bármi egyéb alapanyagú muffin nem jó. Csak a csokis. Ezért csak annyit tudok variálni, hogy hol Panni barátnőm receptje alapján keverem ki a tésztát, hol Stahl szerint (az első a finomabb, könnyebb).

Zita jobban kedveli a kalácsot és a kuglófot. Nos, ezekre csak hetente egyszer vetemedem, mert szerencsére anyukám is szeret sütni és örömmel kényezteti unokáit (jelen esetben Zitust). Emma az egyetlen, aki mindenből a gyárit szereti. Ő vagy gófrit eszik (gondoltam már rá, hogy azt is magam készítem, de ismerve őt, valószínűleg azt mondaná, hogy finom - és nem kérne többet), vagy zsömlét. Egy a lényeg: nutella legyen rajta! Imola kedveli a muffint. De nála meg a lekvár a lényeg. Gyakorlatilag eszik egy kis muffint a baracklekvárhoz. A kalácsot sem veti meg - de a házit igen... Bonyolult.

Eddig a reggelik. De máskor is kell a süti! Készítek néha kekszet. Dobozba csak a látszat kedvéért teszem, mert úgysem lenne ideje kiszáradni. Ha almás pitét készítek, az sem tart sokáig. Zita és Klára az élenjáró a fogyasztásban. Ha Rákóczi-túrós kerül a tepsibe, akkor csak Zoli (meg én) fogyasztja, de nagy erőkkel. Diós süti esetén szintúgy.

Mostanáig úgy gondoltam, hogy egészen "alacsony fogyasztású" gyerekeim vannak. Valahogy megnőtt az étvágyuk. Most csak az édességekről regéltem, de a főételek is komolyabb mennyiségben készülnek már. Kész szerencse, hogy nem fiúk! (Állítólag ők rengeteget esznek..)

Végül, jöjjön a két favorit egyszerű, elronthatatlan receptje.

Panni muffinja


15 dkg vaj vagy margarin
15 dkg cukor
2 tojás
15 dkg liszt
1/2 zacskó sütőpor
5 dkg apróra vágott (vagy reszelt) étcsokoládé
2 evőkanál kakaópor (lehet Nesquick is, egyébként pedig el is lehet hagyni teljesen)

A trükk pedig csak annyi, hogy abban a sorrendben kell a hozzávalókat összekeverni (jól), ahogy leírtam. Kell hozzá olyan speciális muffin-tepsi (12 lyukkal) és tanácsos beletenni egy-egy papír-kapszlit, mert úgy szebbre sül és könnyebb kivenni. Előmelegiített sütőben, 180 °C-on kb. 12-15 percig sül.


Kuglóf

Először is fel kell futtatni 4 dkg élesztőt 1 dl tejben, egy kockacukorral. Amíg az élesztő "fut", kimérünk 50 dkg lisztet egy nagy tálba. Közben felolvasztunk 37,5 dkg margarint (vagy vajat). Enyhén felverünk 4 vagy 5 tojást (mérettől függően), egy csipetnyi sóval. Összeöntjük a margarint, a tojást, hozzáreszeljük egy citrom héját és beledöntünk még 12 dkg cukrot. Ezt az egészet hozzáöntjük a liszthez, amihez hozzáadjuk az élesztős tejet is (annyi idő pont elég neki, ami alatt az előzőeket elvégezzük). Az egészet szép hólyagosra keverintjük és a kivajazott kuglóf-formába öntjük. Ha márványos kuglófot szeretnénk, akkor csak a felét öntjük ki először, majd a maradékhoz hozzákeverünk kb. 2 evőkanál (Nesquick) kakaóport és utána azt is beleöntjük a formába. Meleg helyen addig kelesztjük, amíg a tészta kezdi megközelíteni a kuglóf-forma peremét. Ekkor 180°C-os előmelegített sütőbe tesszük és egy órán át sütjük. Ha a teteje nagyon sül, akkor egy idő után rátehetünk egy alufólia-darabot. Ha készen van, megvárjuk, míg hűl egy kicsit, majd egy tálra ráborítjuk. Ha már nem gőzölög, meg lehet szórni porcukorral. Mindig szép lesz és mindig finom! (a sok vajtól elég sokáig)

Kellemes reggeliket kívánok!

5 megjegyzés:

Anett és Istvánka írta...

Szia Szilvi!

Köszönöm ezt a nagyon kívánatos képet:)))Legalább így végre megcsinálom életem első muffinját:)
Köszi a receptet!Ma kis is próbálom!
Én imádok sütni,szerencsére!A drága párom ugyanis nagyon édesszájú:)így rengeteg sütit sütök,de általában hétvégén!Almás süti,püspökkenyér/ez a specialitásom:)/,meggyeslepény stb..


Szép napot Nektek:)
Üdv Timi

sedith írta...

Hmm, már azt hittem, főzős blogot indítottál te is!...:D Ami különben tök jó ötlet lenne...
Én szoktam muffint készíteni, tavaly kaptam rá. Ahány receptet olvastam, nagyjából mind egyformák voltak, végl nem si tudom már melyik szerint készíem, de nekem mindig felpúposodik a közepe, a szélei meg lapítottabbak maradnak, úgy kb 7-8 mm-ig a belseje fele. Vajon mitől van ez?
És a vajat csak szobahőmérsékleten kell tartani vagy felolvasztani? Mert én mindenhol úgy olvastam, hoyg először összekeverjük a száraz dolgokat, utána külön a folyékonyakat és azután egybekavarjuk őket. Jaj, és én csakis vajjal készítem, emrt margarinal sosem lett olyan jó.
Most már nemsokára én is sütök egy adagot, már régen ettünk utoljára!
Puszi

3 kislány, én meg egy férj írta...

Szia,

Örülök hogy te is kedvet kaptál az elronthatatlan receptek közzétételéhez.
Guszta,

Ágnes

Bogár és Gerti írta...

A muffint lehet kipróbálom... lélekben készülök rá egy ideje :) , bár még forma sincs, de az nem lehet akadály :-D
Az viszont tuti, ha hozzátok születek, már nagyon korán elérem a 60 kilót :-D ;)
Puszi

turicsalad írta...

Nyam-nyam! Nekem ilyenekről olvasni kész öngyilkosság: egész nap csoki és sütit ennék. Ebben benne van a tél és hát a szoptatás. De látom, hogy másnak is jól esnek a sütik télen, nem vagyok teljesen egyedül. :)

A recepteket ki fogom próbálni, főleg, hogy én is muffin-szerelmes lettem. nekem is megvan Stahl "muffinbibliája", csak nem nagyon van időm sütni. (meg az alberleti sütőmön van kisláng meg nagyláng... köszi :) ) De jön az ovis farsang, lányos anyukáknak sütit kell vinni (fiúknak innivalót kell vinni, köszi, megint::)) ), lehet alkotni!

Puszi,
Vera