Pages

2009. február 7., szombat

Szöszi, de eszes

I.

Tegnap késő délután áthívtuk Zitus egyik barátnőjét, Annát. Zita már előre leszögezte, hogy egyedül szeretne majd játszani az Ő barátnőjével. Imola ebbe könnyedén beletörődött, a tornától kellemesen kifáradva, üldögélt a kanapén és a mostanság tőle elválaszthatatlan Barbie-jaival (ennek majd külön bejegyzést tervezek) játszott. Emma is elfogadta nagyjából a tényt, korai vacsoráját fogyasztotta, kedvenc különórájára készülve, ami péntek est van: zeneovis Kati néni Kokasos foglalkozása (erről is majd máskor írok bővebben). Klára viszont szeretett volna a nagylányokhoz csatlakozni, akik éppen bunkert építettek a Nagyok szobájában, az emeletes ágy felhasználásával. Be is próbálkozott náluk a kis Szöszi, de Zita goromba elutasításával találta magát szemben. Hangos zokogással rontott hát be az ő, szomszédos, szobájukba és az ágyára vetette magát. Szerencsére pont arra jártam, így hát bementem, ölembe vettem, babusgattam és próbáltam megmagyarázni neki, hogy Zitus már nagy, hagyni kell neki külön utakat.
"De - érvelt nagy komolyan a könnyein keresztül- Gergőkét is bevették Petiék a játékba!"
Nem is esett le rögtön, hogy kedvenc olvasmányaikból, Bartos Erika "Anna, Peti és Gergő" sorozatából idéz... Aztán mikor rájöttem, hát, annyira lenyűgözött ez a szikla-szilárd magyarázat arra, hogy miért játszhat ő is velük, hogy azt válaszoltam:
"Igazad van, Klára! Gyere megbeszéljük velük!"
Átmentünk és addig győzködtem legnagyobb leányomat (szerencsére Anna-barátnője hamar ráállt Klára bevételére a játékba), hogy azt mondta: "Na jó..." És vígan elvoltak egészen vacsoráig...


II.

Tegnap este, fürdés után, a nappaliban, a tévé előtt bambulva, kenegettem be kiszáradt lábamat és kezemet egy errevaló krémmel. Kissé fáradt voltam így a krémet ottfelejtettem a nappali üvegasztalán. Hiba volt.

Ma, ebéd után, Klára egyszer csak felkiált!
"Valaki kiöntötte a vizet!"
"Hol?- kérdezi Zoli- és megy megnézni.
"Nahát!- hallom férjemuram hangját újra - hát ezt meg ki csinálta?"
"Mit? - kérdezem én is, immár aggódva és odasietek a "tetthelyre".
Mire odaértem, Zoli már arról faggatta Klárát, hogy vajon ő nyomta-e ki a krémes tubus szinte teljes tartalmát a szőnyegre (úgy, egy kupacba, erősen hasonlítva egy fehér kutyagumira...). Szöszibb Ikrünk elég gyorsan beismerte bűntettét. Közben visszatért a csapat az asztalhoz, egy kis édesség erejéig.
Ott továbbra is erről szólt a társalgás (egyáltalán nem haragos hangnemben, hiszen könnyen el tudtam takarítani a "fehér kupacot"). Zoli azt próbálta firtatni, hogy azt már ugye tudjuk, hogy Klára nyomta ki a krémet, de vajon ki próbálta a dolgot úgy álcázni, hogy rátett egy műanyag poharat, melynek tartalmát előbb kiöntötte (ugyancsak a nappaliban)? Klára először azt vágta rá, hogy Zita. De mikor Zitának is felfogta, hogy őt vádolják valami olyasmivel, amit el sem követett (az ő "bűnlajstroma" így is elég hosszú, semmint, hogy bevállalja mások gaztetteit is), hát igen hangosan háborodott fel. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet Zitára kenni a dolgot, Klára kitartott amellett, hogy nem tudja ki követte el ezeket a gaztetteket. Imolát is meggyanúsítottuk, de ő csak somolygott, mondta, hogy nem ő az, de tudja, hogy ki. Már-már ott tartottunk, hogy a nálunk sosem járt ovis társuk követte el a dolgot, amikor is Zoli felajánlotta, hogy aki megmondja az igazat arról, hogy ki tette a poharat a krémre, annak jutalom jár. Klára keze már lendült is a magasba: "Én voltam, én kérem az érmet!" Zoli továbbment és felajánlott egy újabb díjat annak, aki megmondja az igazat arról, hogy ki öntötte ki a vizet. Klára ismét gyors volt és ezt is beismerte sebtiben. Már kezdtük azt hinni, hogy azért, hogy mindenképpen ő kapjon "díjat".
Végül, Zoli (a mosolygást csak nehezen tudta visszafojtva) megkérdezte tőle, hogy miért nem mondta meg rögtön az igazat, miért csak a jutalom kedvéért.
Klára válasza: "Hát, mert akkor még nem tudtam!"
Kibuggyant belőlünk a nevetés.

Aztán persze elmagyaráztuk, hogy miért rossz mindaz, amit tett, de főként az, hogy megpróbálta Zitára kenni, majd kitartóan megtagadta az igazmondást.

5 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

Most csak beleolvastam, mert a muffin receptért jöttem, de kíváncsi lennék melyik programon kell sütni? Légkeveréses, ahogy a kisköny írja? SOS, mert holnapra van betervezve :) ha kapok formát :)
Puszi

Bogár és Gerti írta...

:) Na befaltam ezt a bejegyzést is :) A krémek bizony nagyon nagy biztonságban nálunk maximum a szekrény tetején vannak... a mama a shol krémjét nem egyszer volt kénytelen Bogárról kapirgálni :-P , vagy az ágytakaróról :) De szó mi szó, a vaníliás popsi krém enni jó, a sudocream Evikre, a testápolótól szép a szőnyeg ;) :-D és a parketta :)
Lili az eltusolás kezdeti stádiumánál tart. Megpróbálja feltakarítani... kerüljön bármi a kezébe... akár az új felsőm, akár a rajta lévő ruha... (ez főleg kakilás után jön jól ;) )

Annyira csodálom, hogy mennyire higgadtam tudtok kezelni minden szituációt. :) (Bár sok dolgon én sem akadnék ki ha nem veszekednének miatta velem)

Utálni nem tudlak titeket, sőt... reményt adtok, hogy vannak még normális értékrednű emberek, akik némi értelemmel töltik meg a leányregényeket, ahol minden szép és jó. Mindenki szép, mindenki boldog :)
Ti vagytok az én kedvenc Szappanoperám, ami nagyon is valóságos :)

Köszönöm a tippet. :) Ha minden simán megy, holnap de. árubeszerzés :) , majd egy kis ALma koncert, s az elméleti alvás időben munkára :) Remélem sikerül .)

Mail címet kérek szépen! Babaszobán katt a névre és már küldheted is :)
Puszi

Mia és Maja írta...

Visszaolvastunk mindent,le a kalappal előtted!!!
Én néha a két lánytól nem tudok "normálisan" elvégezni,pedig mindig azt gondolom,hogy energiabomba vagyok...:)))))
Hmmm,Titeket olvasva,háááát,nem is tudom...:o:$;)))

Puszika,
Mia és Maja

U.I.: A mi blogunk "zárt",de szívesen küldök meghivót,csak írd meg az email címed ide:
prestigeplaza@sksyu.net

Anett és Istvánka írta...

Jó kifogás sose rossz!-igaz?Ezt Klára is tudja:)))De édes...akkor még nem tudta:)))Jót nevettem:)

Szilvi:)Megcsináltam a muffint:)A családom imádta:)Anett minden falás után nyami nyamizott és de fincsi!!!Úgyhogy meggyőzött!Már gondolkodom másféle töltelékkel,még utánna kell néznem.A képet felteszem a blogunkba,megnézheted,ha van kedved:)

Sok puszi és szép napot!

turicsalad írta...

Nálunk is megy az egymásra mutogatás, főleg Kinga keni Csillára a dolgokat. No, nem a krémet, :) csak ha pl. kérdezem, miért sír Csilla, ki pakolta szét olyan irdatlan módon a játékokat, hogy csetlek-botlok bennük, természetesen egyből jön a védekezés, hogy Csilla volt! vagy Nem én voltam!

Úgy látszik ez korral jár. Elkel majd még a jó kis diplomáciai képesség bőven, a közeli és távoli jövőben egyaránt.

Puszi,
Vera