Pages

2009. február 11., szerda

Falusi séta

Bevallom, hogy hiába éltem mindig is a XVI. kerületben ( a 10 éves svájci kanyartól eltekintve), nem érzem magam különösebben lokálpatriótának és sűrűn gondolom úgy, hogy talán a város - vagy még inkább az ország - más csücskeiben jobb lenne élni. Valahogy nem találok bájt és hangulatot itt és nagy bánatom, hogy a mi házunktól nincs semmi olyan hely, ahová mondjuk elsétálhatnánk, hogy egy jó kis kávét kellemes környezetben elfogyaszthatnánk. Ráadásul, a mi utcánk végében található az úgynevezett Sashalmi sétány, ami egy földút. Nincs világítás, nyáron a portól és a hőségtől fuldoklunk, télen egy jégpálya, a másik két évszakban pedig sártenger. Minden gyerekem babakocsiját ezen rodeóztam végig, ha, mondjuk, a közeli, egyáltalán nem vonzó, piacra készültem. A régebb óta itt lakók azt mondják, hogy a '70-es évek óta könyörögnek az Önkormányzatnak (eleinte még Tanácsnak, ugye), hogy tegyenek valamit, hiába. Most már legalább van ígéretünk, hogy lesz valami. Az ígéreten viszont nem lehet közlekedni.

De nem panaszkodni jöttem a blogra... Hanem pont azért, hogy leírjam: nem túl lelkes hozzáállásom ellenére remek élményben lehetett részünk a múlt hétvégén.

Az történt, hogy leánykáink közül hárman zsúrba voltak hivatalosak. Az Ikrek egy volt csoport-társukhoz, Zita pedig ennek a volt csoport-társnak a bátyjához, aki történetesen az osztálytársa. Gyönyörű idő lévén, úgy döntöttünk, hogy sétálva megyünk a megadott (nem túl távoli) címre, családostul, kutyástul, sőt, Emma részére biciklistül (mert ő ugye nem volt hivatalos a zsúrra, neki is jár valami extra). El is jutottunk oda, rendben, vidámságban (attól eltekintve, hogy Klára egyedül öltözött, így sikerült egy meglazult gumijú, kicsit lyukas harisnyát húznia, amit folyamatosan ráncigált szegény, mert állandóan a térdénél volt...).

Visszafelé kerülő úton mentünk, hogy nagyot sétáljunk. Először Verával, Emma keresztanyukájával, régi jó barátunkkal, futottunk össze, három gyerekével. Ők már visszafelé jöttek a közeli parkból, ahol, mint mondta, teltház volt. Mindenki kirajzott a jó időre való tekintettel. Ahogy tovább haladtunk, szembe jött velünk Anna, Zita kis barátnője, aki pont előtte való nap járt nálunk. Nagyon kedves látvány volt, ahogy az igen nagynövésű leányzó kézenfogva sétált apukájával! Azt mondták, hogy játszótér túrán vannak, a tesó és anyuka lusták voltak, így kettesben töltik a délutánt. Jó volt ilyet látni, látszott rajtuk, hogy nagyon cinkosok. Tovább haladva, Rozi kerekezett velünk szemben. Rozi Emma barátnője, volt csoport-társa. Rozi egy cserfes tündérke. Történetesen egy négy-gyerekes család sarja, mely gyermekek között egy ikerpár...

Rozitól elbúcsúzva Judit néni háza elé érkeztünk. "Judit néni" persze egyáltalán nem nénis, csak éppen a három Kicsi torna-oktatója. Judit "nénihez" járnak hétfőnként és péntekenként. Judit néni éppen kint volt, a férjével együtt. Megálltunk és egy jót beszélgettünk, még teával is kínáltak. Közben a parkból hallatszott a vidám gyerekzsivaj és sok családot láttunk jönni-menni, babakocsikkal, műanyag motorokkal, biciklikkel, kutyákkal.

És akkor. Akkor hirtelen úgy éreztem, hogy jó itt, jó így. Jó, hogy ennyi ismerősünk van a környéken. Jó, hogy ennyi kedves ismerősünk van a környéken. Akkor a környék is jó... Falusi érzésem támadt. Egy olyan falué, ahol mindenki ismer mindenkit, de nem egy olyan falué, ahol az áskálódás és az irigység az úr. Egy olyan falué, ahol békés az együttélés. Ezen még hatalmasat lendítene, ha végre méltó lenne nevéhez a Sashalmi sétány. A lakók már azok.
(A kép persze nem ott készült, hanem még síeléskor - de ugyanolyan jó hangulatú, mint amilyen a séta volt.)

7 megjegyzés:

Anett és Istvánka írta...

Jó bizony,ha megismerik az embert az utcán,sőt még beszélgetni is lehet egy jót!
Szilvi,a leírtak alapján/kivéve a Sashalmi sétány/teljesen barátságosnak,kedves helynek éreztem a XVI.kerületet:)

Én egy mondhatni kis faluban nőttem fel,ahol mindenki ismer mindenkit,de sajnos pár "rendes"embernek köszönhetően elég nagy a széthúzás egy idő óta.Mintha kétfele oszlott volna a falu.Van ilyen párti,meg olyan párti:(
A lényeg,hogy mi Istvánnal ide képzeltük el további életünket,ezért házunkat is ide építjük a városfelőli végére.Az első ház a mienk.Ezért a falu első asszonya leszek:)Szokták mondani Nekem viccesen:)))

Nagyon jó a kép:)Édesek a lányok:)
Puszi és szép napot

3 kislány, én meg egy férj írta...

Hát lehet, hogy Svájc után tényleg nagy a kontraszt, én mégis úgy érzem, hogy a XVI. kerület az egyik legszebb pesti kerület (ha nem a legszebb). Hol találsz ős gesztenyefás sétányt, két uszodát egyszerre? Színházunk van, rengeteg gyerekes program. Én a magam részéről a piacot is imádom gyerek korom óta. Nemrégiben alkalmunk volt elmenni egy helyi történésszel egy kertvárosi sétára, amolyan ismerd meg lakóhelyed típusú kirándulásra. Tudtam, hogy sok kincs van a kerületben de ennyire nem számítottam. No és Cinkota? Az aztán igazán falusi miliő. Nem folytatom, úgyis régen akartam írni a környezetünkről én is, jó rég óta draftban van az írás, amit eddig alkottam, majd alkalomadtán előveszem.
Ja..mellettünk van egy remek kávézó. Most nyílt. Majd egyszer beülhetnénk oda (is).
Ágnes

Bogár és Gerti írta...

:) Nagyon jó hangulata volt ismét a töténéseiteknek :)
Mi pár hete voltunk nagy sétalázban. Olyan nagyon jólesett csavarogni félében :)
Puszi

ilgya írta...

Annyira érdekesnek igérkezik a blogotok,hogy beállok rendszeres olvasónak!!!

Szitya írta...

Ági!

Nem vitatom, hogy vannak a kerületnek gyönyörű részei (Ó-Mátyásföld például szemet gyönyörködtető) és persze, pl. az Erzsébetligetet is nagyon szépen rendbe hozták. De a mi közvetlen környezetünk nem túl kellemes és hiába van két színházunk, attól még nem feltétlenül hangulatos a kerület. A piac pedig... Hát, nem tudom, hogy mikor jártál ott utoljára, de inkább bánatos és sajnálatra méltó, mint hangulatos.Fel is akarják újítani. Persze, az tény, hogy a Genfet körülvevő francia falucskák piacai igen magasra tették a mércét..... Mindazonáltal, ez a bejegyzés is arról szól és ezáltal összecseng a hozzászólásoddal, hogy mostanra már megszerettem a környéket, bár a sétány rendbehozatala nagyon nagy vágyunk és biztos nagyot lendít majd a hangulaton (már csak azért is,mert ide is tervezenk kávézót... :-) )

Még csak annyit: annyira biztos voltam, hogy majd hozzászólsz, mert tudom, hogy te viszont lelkes lokálpatrióta vagy! :-) Ami nagyon jó dolog.

Ilgyát pedig köszöntöm az olvasók között!

Szilvi

3 kislány, én meg egy férj írta...

A Sashalmi sétány első felét is szépen megcsinálták, remélem folytatódik a projekt és felétek is változik az utcakép.

Látom megváltoztattad a képet a bemutatkozás felett. Nagyon jó, vagy mondhatnám azt is nagyon eredeti.

Timi írta...

Biztos szép lehet ám... és a gyerekekkel meg külön jó a falusi érzés-szerintem...

a csavarhúzó? nem tudom, honnan jött, de ez ugrott be először. nagyon tré? :D:D:D

Akkor se haragudtam, te nő :D:D:D

puszi!

ui.: ikres könyvből lesz valami? olyan kíváncsi vagyok ám rá...