Hétvége

Vizes zsúrok

Az úgy történt, hogy egyszerre két zsúr-meghívást kaptak a lányok. Az egyikre mind a négyet hívta az unokatestvér, Gergő, a másikra csak Zitát a barátnő, Olívia. Mindkét zsúrt uszodában rendezték. Az egyiket, Gergőét, Csömörön, a másikat, Olíviáét, az új Erzsébetligeti Uszodában. Szombat délelőtt kihagytuk az úszást (Zita azért ment a színjátszó-szakkörre), mert féltünk, hogy ennyi víztől még a végén hártya nő a gyerekek ujjai között és egy vidám, játszós, délelőtt és finom ebéd után, ki-ki nekivágott a maga uszodájának. Zoli vitte Zitát, én meg a többieket. Zoli kapott így némi szabadidőt, mert neki nem kellett ott maradnia, nekem viszont fürdőruhát öltve kellett részt vennem, persze nem esett nehezemre…. Szerintem uszodás zsúrt rendezni remek dolog. A víz öröme segít abban, hogy mindenki hamar oldódjon, jól érezze magát és különösebb rendetlenkedés nélkül kifáradjon. A vendéglátó számára sincs sok gond, nem kell a gyerekeket különösebben lekötni (bár Zitáék buliján volt egy animátor is), a lubickolás önmagában is elég!!!!! Aranyos momentum volt (a 8 éves) Gergő zsúrján, amikor is jókedvűen játszadozott Klárával a kis medencében, majd odajött Gergő egyik (fiú) osztálytársa és döbbenten kérdezte: „Te egy lánnyal játszol?” Mire Gergő: „De ő az unokahúgom!” A („nagy”) kisfiú rákontrázott: „Attól még lány!” Gergő megrántotta a vállát és tovább pancsolt Klárával…

A zsúrok után még a leckét is megírta a két iskolás lány, sőt Zitus ráadásként lelkesen fuvolázott is… Az esti fektetés viszont igen könnyen és gyorsan ment….


Dalban mondom el – és tolatva

Az előző bekezdésben említett vidámság fő momentuma egy dalolós félóra volt az ebéd alatt. Hogy miért is?
Az úgy történt, hogy Jutka Mama, Zoli anyukája (aki még előző napi baby-sitteri „szolgálatából” rekedt ott egész szombat délelőtt is) arról beszélt, hogy János Papa, aki egy sajnálatos érszűkület miatt kicsit nehezen beszél és nehezen mozog, nagyon szereti a magyar nótákat és sűrűn énekli a Duna TV kívánság-műsorában leadottakat az ottani előadókkal „együtt”. Ennek kapcsán mesélte azt el, hogy milyen érdekes, hogy amikor János Papa énekel, akkor sokkal tisztábban ejti a szavakat. No, Zolinak sem kellett több, számára a megoldás pofon-egyszerű volt: akkor ezentúl dalolva társalogjunk majd mind János Papával. És rögtön be is mutatta hogyan. Persze a gyerekeket sem kellett noszogatni: mindenki áriázva kérte el a sót, jelezte, hogy inni kér és reklamált egy ráadás palacsintát. Közben, Jutka Mama, aki már a könnyeit törölgette a nevetéstől, még azt is hozzátette, hogy ugyanilyen meglepő, hogy János Papa hátrafelé jobban tud menni, mint előre. Na, itt elszabadult a pokol! Addigra már befejeztük az ebédet és mindenki elkezdett tolatva közlekedni a házban és mindenfélét kitalálni, amit dalban mondhat el. Csak akkor hagytuk abba, amikor már nem bírtuk folytatni a nevetéstől, no meg sajgott a lábunk attól, hogy állandóan ráléptünk valami lego vagy egyéb játékdarabra, hiszen nem láttuk, hogy hová tesszük a lábunkat. Jót szórakoztunk, de szeretném leszögezni, hogy ez egyáltalán nem János Papa kicsúfolása által történt, hanem csak elképzeltük, hogy milyen lenne így élni…. Hát, vicces.


Sportos család

Az úgy történt, hogy Zitának futnia kell. Edzenie a most hétvégén megrendezésre kerülő Budapesti Mezei Futóversenyre. Múlt évben aranyérmes lett csapatban, jó lenne, ha most is remekelne. Díjat is kitűztünk számára: ha ismét jól szerepel – különböző fokozatait állítottuk fel a „jó szereplésnek” – különböző vívó-felszerelésekre tehet szert (pl.sisak). Így aztán Zita fut. Hol az atlétika-edzésen, hol velem, néha meg az apjával. Van, hogy csak az utcánkból elindulva futjuk le kb. a távot, de van, hogy elmegyünk egy pályára. Volt, hogy Emmával és Apával négyesben edzettünk….. és tegnap pedig mind a négy lánykával!!!! Az a pálya ugyanis, amin ilyenkor futni tudunk, pont az uszoda mellett van, ahová járunk. Mivel a szombati órát kihagytuk, most vasárnap készültünk oda, anya és négy lánya, mivel apa inkább a focit választotta… De Apa jelezte Zitának: úszás előtt azért lefutják a penzumot! Emma is csatlakozni kívánt a családi edzéshez, legnagyobb örömömre! De ami még meglepőbb, az, hogy a két Kicsi is jelezte: ők is akarnak futni!!!!! Így eshetett meg az, hogy a négy Balogh-lány együtt futott. Egészen pontosan úgy volt, hogy Zoli hamarabb indult el a két Naggyal, mert nekem még be kellett fejeznem az ebéd előkészületeit. Így a kijelölt táv végénél tartott már Zitus, amikor mi megérkeztünk. A levezetést csinálhatta hát együtt a négyesfogat –mégpedig igen megható módon… Emma gimnasztikát tartott nekik a „bevezető kör” után, majd a két Nagy együtt csinálta velük a „sorgyakorlatokat”, végül levezető kört is futottak. Egymást biztatva, noszogatva, bátorítva. Komolyan mondom, megható volt. A friss levegő és a mozgás tényleg boldogság-képző, majd kicsordultak az egymás iránti szeretettől! Ez még az úszás során is kitartott, ahol is a Nagyok kézen fogva kísérték a Kicsiket az úszásra - én is csatlakoztam később, de előtte elpakoltam "praktikusan" (a későbbi szárítkozáshoz és törölközéshez) a négy lánypalánta és saját ruháimat. Az öltözés is zökkenő-mentes volt, ami nem kis teljesítmény négy gyerekkel....

Remek délelőttünk volt. Nem csak simán sportos, de családi és szeretet-teljes!

Erre a kellemes hétvégére az tette fel a koronát, hogy vasárnap este elmentünk nagycsaládilag (Bátyám családja, szüleim és én) Zoltánokat és Gergőt ünnepelni egy közeli étterembe és ott volt Anyukám is, nyaktól fenékig "merevítőben", de büszkén és boldogan, hogy együtt lehettünk. Képet nem készítettem ezúttal, de az emlékeim megmaradnak - azért is igyekeztem ily' módon "rögzíteni" őket...