Torták, bulik

"Tak toki" - ez volt Emma jelszava kissebb korában. Régebben nem tudta kiejteni a "cs" hangot, helyette "t"-t mondott. Így, a mondat magyarul: "csak csoki". Kiskorában ezt mondogatta, de a mai napig is nagy rajongója az édes csodának. Hát, most kijutott neki, a hétvégén! Bár "csak" hétéves lett, háromszor hét gyertyát fújhatott el (bár, megvallom, mindig ugyanazokat tettem vissza...), három különböző, ámde színtiszta csokis tortán....

Az első cukrászdai volt, a születése napján, pénteken este. Az igazság az, hogy Emma nem nagy sütis, kevés tortát és általam vagy mások által készített süteményt eszik meg szívesen. A Sacher-tortával azért ilyenkor kivételt tesz, hiszen mégis csokis tésztán csokibevonatú.... Ezért aztán egy ilyet tettünk elé február 27-én este:
Vasárnap volt a bulik napja. Kezdődött a várva-várt, nagy titok övezte, zsúrral, reggel. Emma tudta, hogy "lesz valami meglepetés", "jön valaki", de fogalma sem volt róla, hogy kicsoda. Mi pedig jól titokban tartottuk (még a résztvevő gyerekek szülei előtt is), nehogy véletlenül kitudódjék. A meglepetés pedig egy Ágitól (Hanna és az ikrek) ellesett ötlet volt (ezúton is, még egyszer köszönöm!!!). Hannának "tündér" képében jelent meg a kedves, vállakozó hölgy, nálunk pedig hercegnőként "csengetett be"! Volt nagy öröm és fantasztikus buli! Minden kislány beöltözött hercegnőnek, a fiúk kalóznak (ja, meg egy nagylány), voltak versenyek (söprögetős, teregetős, tálca-hordozós "á la Hamupipőke"), közös tánc, keringő, és teázás porcelán-csészékből, ünnepélyes megkoronázása Emmának és még ünnepélyesebb ajándék-átadási ceremónia. A pofik ragyogtak, a mosolyok fülig értek, a szívek repestek. Nekem pedig alig kellett valamit csinálnom, csak fotóztam vég nélkül. Remek volt, mind a négy lányom boldog volt, no meg a 16 másik kisgyerek is....
A zsúron az általam készített csokitorta volt (csokis "vizes" piskóta, csokikrémmel és csokibogyós díszítéssel), az egyetlen torta-féle, amit a repertoáromból Emma ehetőnek nyilvánított. Nos, a torta-szeletek az utolsó morzáskig elfogytak, amire, a tapasztalt "főhercegnő" szerint kevés zsúron látott példát...

A harmadik tortát ugyanaznap este fogyasztottuk, amikor is kibővített családi körben ünnepeltük Emmát. Pontosabban kissé mégis leszűkített körben, mert anyukám távolléte nagy űrt okozott. Anyukám ugyanis kórházban volt tegnapig, egy meglehetősen ostoba, szinte már nevetséges baleset miatt: magára rántotta párizsi hotelszobájukban a ruhásszekrényt és eltörte alulról harmadik csigolyáját. Úgy tűnik, hogy nagyjából megúszta azzal, hogy 3 hónapig egy páncélra emlékeztető rögzítőben kell léteznie, de nyugtával dicsérjük a napot...

Visszatérve Emma ünneplésére, a pizza (saját készítésű!) és tészta vacsora után Emma nagy kedvence szolgált torta-képpen: a csúsztatott palacsinta! Íme:

Így telt hát Emma ünnepség-sorozata. Nagyon örült mindennek és nagyon hálás volt. A tőlünk ajándékba kapott "banánfát" pedig nagy becsben tartja és mindennap spriccelgeti. Csak azon aggódik, hogy mi lesz ha ellepnek a majmok minket majd, ha érik rajta banán.... :-)
Az utolsó képen pedig Zoli anyukájának, "Jutka mamának" remek ajándéka látható: csokis "darálós" kekszből kirakva, hogy Emmácska, boldog 7. születésnapot!