Az első szerencsés Zita volt. Az ő döntése az volt, hogy az Aquaworld víziőrületbe menjünk el, utána pedig moziba. Végül, sajnos nem tudtuk az egy teljes napon megoldani, közbe szólt ugyanis egy szemölcs. Levettek ugyanis kettőt is Zita lábáról és sokáig gyógyult. Viszont türelmetlen lány lévén, azt kérte, hogy azért menjünk el hármasban moziba és majd, gyógyulás után, egy másik nap, a vízi-csúszdaparkba. A mozi tehát már megvolt, pár hete. Ismét az Esti mesék című filmet néztük meg, amit már egyszer láttunk négyesben, Emmával, de Zitának annyira tetszett, hogy megint erre vágyott. Egyébként tényleg jópofa film.
Végül pedig, most szombaton eljutottunk az újpesti vízi-paradicsomba is. Azt is mondhatnám, hogy így is Zitáé lett az egész nap... Délelőtt ugyanis futóversenyre készültünk. Ez a Budapesti és Pest megyei Mezei Futóverseny volt, az Atlétikai Szövetség szervezésében. Ezt a versenyt nyerte meg Zita tavaly, csapatban. Idén nem sikerült. Több okból is. Először is, a tavalyi csapatba most nem "fért be", mert évente változnak a kategóriák. Tavaly az 1998-1999-es kategóriában futott és három 1998-as lányka mellé "futott ő be". Idén viszont az 1999-2000-es kategóriába került és ... nem volt elég ilyen korosztályú Ikarusos lány! Zita és egy társa ugyan kitettek magukért (bár egyéni érmet nem tudtak elcsípni), de egy társuk lebetegedett, egy másik "cserbenhagyásos eltűnést" követett el, egy harmadiknak meg el kellett utaznia. Ennek ellenére, minden elismerésem Zitáé! Ugyanis edzettünk mi sokat erre a versenyre és Zoli mérte is az időket, amiket futott. Nos, a versenyen messze a legjobbját futotta, 40 másodperccel felülmúlva saját addigi legjobbját! Ami engem illet, tuti, hogy nem tudnám 7 perc 50 másodperc alatt lefutni az 1500 métert.... (sáros, hepehupás, dimbes-dombos terepen).
És Zita még csak 9 éves....
(Zita a befutóban)Hozzátartozik a történethez, hogy van Zitának egy 2000-es születésű klub-társa, kisfiú és pici és pipaszár lábai vannak... Na, ő 6 perc 11 alatt futotta le ugyanezt a távot. Én úgy hívom őt, hogy a Gyalogkakukk kisfiú. Lehet, hogy még azt is mondja indulás előtt, hogy bip-bip....
A délutáni Aquaworld klassz volt. Zita nagyon élvezte, vigyorgott, bújt hozzánk és minden úgy történt, ahogy ő szerette volna. Igaz, hogy engem nehezebben rángatott fel a csúszdákra, mert még az állítólag legnyugisabbon is szédültem, de Zoli azért jobban helyt állt (én meg úsztam egy jót). Zitáéi voltunk és vidám pofija csak akkor borult el néha az aggodalomtól, amikor kérdezte, hogy mennyi idő telt már el (2,5 órás jegyet vettünk). Egyébként a karácsonyi szünet során tapasztalt tömeghez képest most kellemes mennyiségű embertársunk választotta ugyanezt a szórakozást, így kevésbé volt nyomasztó. Nagyon örülök, hogy Zita jól érezte magát, de nekem továbbra sem lesz a kedvenc helyem. Emma is választott már célpontot: az Állatkertet! Alig várom. Mert jó volt egy kis időre "csak" egy gyerekkel lenni, csak rá figyelni, csak őt kényeztetni.
6 megjegyzés:
Ez egy jó ötlet volt:))
Biztosan nagyon értékelik a lányok!
És Nektek,szülőknek is kell egy nap,amikor "csak" egyik a főszereplő!:))
Gratula Zitának az egyéni legjobb eredményéhez:))
Üdv,
Timi
E sorokat olvasva több minden eszembe jut.
1. nagy gratula Zitának! Azt hiszem, hogy a futásban az a legszebb, mikor az ember saját magát és az órát győzi le! Én ezért tartom ezt a sportot nagyon klassznak.
2. ezzel kapcsolatosak az én emlékeim is, mikor triatlon versenyen voltam, általában a mezőny második felében értem be, mert nem érdekelt igazából, ki hogy megy, a saját időimmel harcoltam. És mikor egyszer pokoli nagy küzdés árán a közepmezőnyben, de annak is inkább az elején értem célba, akkor sem a helyezés tett büszkévé, hanem hogy sokkal jobban "ott voltam fejben", leküzdöttem a nyilaló fájdalmat. Hős voltam magamnak, na! :) Hogy ki mit gondolt, nem szereztem ranglista pontot, stb., nem igazán hatott meg. Ezért is lettem inkább hosszútáv futó, csak a magam örömére. Bevált, csak tudnék már újra futócsukát húzni... :) De eljön az is.
3. Hajdú-Bihar megyében pár évig én voltam korosztályom egyetlen lány triatlonistája, de országszerte se sok volt, igaz, ez már 16-18 évesen történt. De azt ismerem, mikor az ember a korcsoportjában fiatalabbként fut. Bár nálunk is főleg a vékony gyerekek mentek mint a golyó. Mikor a legjobbjaimat futottam 17 évesen, akkor is 4:30 körül volt a legjobb időm 1000-en.ehhez képest Zita a 9 évével nagyon ügyes!
Megértem, ha büszkék vagytok rá!
Puszi,
Vera
ui: ezen a hétvégén mi is "egygyerekeztünk", nálunk is Zita volt a szerencsés. Bár, ő, életkorából adódóan anyához kötött. :-)) Nekem is jó volt csak egy gyerekre koncentrálni kicsit. Meg pihentem is. De vasárnap már hiányzott a másik két kis mukimanó is. Sokáig én sem bírom. :)
Látod te szakkönyvek nélkül, ösztönösen is tudod, hogy állítólag így helyes (épp most tartok ennél a résznél egy "hogyan neveljünk majdnem tökéletesen" típusú könyvben :-)). Nagycsaládban külön programot szánni a gyerekeknek. Mi nagyon sokszor teszünk hasonlóképpen Hannával (Dánia is ezért volt) de az ikreket még nem mertük szétválasztani. Kíváncsi vagyok ti hogyan programoztok majd Klárával és Imolával. Együtt? Külön? No ez megint egy érdekes ikres kérdés.
Aquaworld valóban akkor élvezhető amikor kevesen vannak. Bevallom, én is csak a kétszeméyes gumikarikákban csúszdáztam, Zoltán előtt, szóval megértelek, hogy úszkáltál inkább.
Zita: Öttusa felé halad nagy erőkkel ez a lány, látom már. Abban meg jók a magyarok..ki tudja mi lesz belőle?- a végén még olimpiai bajnok!
Örülök, hogy akár még a szakmai könyvekbe is beleillenénk... :-)
Hogy hogyan lesz az Ikrekkel? Ezen már én is gondolkoztam. Alapjában véve, külön szeretnénk őket elvinni. Bár, azt hiszem, erről majd megkérdezzük őket. Valószínűleg náluk a névnapjukhoz kötjük majd. Egyébként pedig erős a gyanúm, hogy ha külön is megyünk velük, valószínűleg ugyanazt fogjuk kétszer végigcsinálni.... :-)
Szilvi
Ismét rácsodálkoztam bölcsességetekre :)
Na és nem semmi szervezés van a napjaitok mögött... épp ezen agyalgattam hazafelé sétálva...
Puszi
Megjegyzés küldése