Pages

2009. május 8., péntek

Mindenapos menyország

1. Mosoly-turné

Gyönyörű időnk van mostanában. És hozzá, Betty mama kényeztető jóvoltából két, legújabb divat szerinti, két, pedáltalan, fabiciklink(Mama elolvadt az Ikrek epekedő pillantásától Batu-barátjuk hasonló járgánya iránt). A fabicikliket pedig a mi két, tüneményes ovisunk hajtja. Minden reggel az oviba. És mivel a kedvük is olyan virágos, mint az idő, köszönnek MINDENKINEK, aki csak szembe jön. Hangos, határozott "Jó napot kívánok"-kal. Így aztán, aki velük találkozik, egy mosollyal az arcán halad tovább. Ez az ő reggeli kis mosoly-turnéjuk. Nekem már induláskor az arcomon van, a lazító, fáradtságot és minden egyéb kellemetlenséget elfelejtető, arcizmot és főleg lelket erősítő MOSOLY. Köszi, lányok, így szép a reggel!

2. Bűbáj

"Anya, anya! A Réka, az Anna és az Eszter - számolja az ujjain - azt kérik, hogy írja le a Mama a pogácsa receptjét, mert azt szeretnék, hogy holnap már nekik is ilyet süssön az anyukájuk! "- mondja, az igyekezettől és a lelkesedéstől kipirulva Emma-lánykám, amikor érte megyek suli után. Tízóraira ugyanis négy darab pogácsát csomagoltam neki, anyukám remekműveiből. Ebből ő adott egyet Eszternek, egyet Annának és egyet Rékának, egyet tartott csak meg magának. És hát, joggal, nagyon ízlett mindenkinek. Emma pedig (aki hajlamos, még saját megfogalmazása szerint is, "felejtős" lenni) mindenképpen szólni akart nekem azonnal, hogy közölje eme fontos, recept-leíró feladatomat. Tündér: megosztja a tízórait és népszerősíti a Mama pogiját. Mondanom sem kell, a gyógyuló gerinccel is szorgalmasan sütő-főző anyukám cseppfolyós-közeli állapotba került, amikor elmeséltem neki a jelenetet - de én is eléggé oda voltam meg vissza....

3. Ambíciók

"Célom: Európa-bajnok, Világ-bajnok és Oimpiai-bajnok szeretnék lenni." - biggyesztette oda Zitus a hat fordulóból álló, egész éven át tartó, olvasó-pályázatának utolsó feladatának végére. Az olimpiákról szóló olvasó-pályázat utolsó megállójánál elég tág feladatok közül választhattak a gyerekek, mintegy jutalom-falatként. A téma, ami Zitát fellelkesítette: a gyerekek és a sport. Lehetett a saját sportjukról írni, bármit és akár saját képekkel díszítve. Hát, szívesen készítette a gyermek ezt a tablót (mert kis alakú tablót kellett beadni)! Először is, keretet készített, a saját, vívós-fényképeiből (amit ilyen index-kép méretben nyomtattam neki ki). Utána írt pár érdekességet a vívásról (pl. hogy miért fehér a vívóruha... na, miért?), betette "példaképét és edzőjét" egy közös képen (a példakép ugyanis a klubjában vívó kadét Európa-bajnok és Világ-bajnoki második Várhelyi Kata - az edzőjük közös), rajzolt kardot, tőrt és párbajtőrt (a három fegyvernem) és a végén pedig ott állt ez, az elején idézett, mondat.

A tanárő, aki értékeli az olvasó-pályázatot, külön odajött hozzám, hogy gratuláljon a gyerekemhez és egyáltalán nem mosolyogta meg ezt a mondatot Azt mondta, amit én is gondolok, hogy igenis kellenek az ilyen célok.

Én még halkan, szinte rebegve, súgva, fohászként, hozzátennném: kívánom neki, hogy el is érje őket!
4. Egy csepp luxus

Annának és Petinek, de legfőképpen Bartos Erikának sok mindent "köszönhetek". Ez a legújabb mánia is tulajdonképpen tőlük ered, bár áttételesen csak. Ugyanis a Visegrádról szóló mesét mostanság többször elolvastuk, lévén aktuális a húsvéti kirándulásunk miatt. Ebben a történetben van szó arról, hogy a királylányokról beszélgetnek, akiknek az ÁGYBA VISZIK A REGGELIT. Nos, amióta erről hallottak, nagy vágyuk volt ez a csajoknak. Mondogattam is nekik, hogy rendben, de ahhoz, hogy én ágyba tudjam nekik vinni a reggelit, ahhoz előbb nekem kell felkelni. De ha ők hétvégén is hajnalban kukorékolnak, akkor ez nem fog menni. Történt aztán a múlt héten, hogy Imola "bealudt" és 1/4 9 tájékán már úgy döntöttünk Klárával, hogy felébresztjük, mert mégis csak oda kéne érni az oviba 9 előtt. Klára ötlete volt, hogy vigyük be neki a reggelit. Volt ám öröm Imola álomittas pofiján, amikor meglátta, hogy ágyhoz jött a Nutellás zsömle! Persze, Klára is irigykedett rá egy kicsit, no meg persze a Nagyok is, amint tudomást szereztek a dolgokról. No, nekik is kell a reggeli az ágyban! Jól van, mondtam, ha 8-ig (mármint reggel) senki nem jön ki a szobájából, akkor lehet róla szó. Szenvedtek ám nagyon, ment az ide-oda mászkálás a gyerek-szobák között, de türelemmel kivárták a drágák! Én készítettem elő a reggeliket, Zoli szervírozta, ők pedig nagy boldogság közepette elfogyasztották, ki az ágyában, ki a kisasztalnál a szobájában. És utána, igen rendesen, ki is hordták a tányérokat a konyhába. Igen ám! De másnap is ezt szerették volna! És harmadnap is (amikor még azzal a cifrázták a helyzetet, hogy saját maguk akarták maguknak elkészíteni a reggelit - én meg, ó naív, azt hittem, hogy nekem csinálják, mivel anyák napja volt, ezért kiküldtem Zolit, hogy segítsen nekik...)! Negyednapra, azaz a május 1-i hosszú hétvége hétfőjére azért már megálljt parancsoltam. Majd ezen a hétvégén, ráérősen újra, az rendben van. A luxus sem luxus-érzetű, ha megszokottá válik! Beletörődtek... És várják a hétvégét.
5. Szerelem

"Tudod, Apa mosott" - mondják a gyerekeink mindazoknak, akik rácsodálkoznak az érdekes (rózsa)színben úszó konyharuháinkra, terítőnkre, atlétákra. Hát igen. Zoli úgy gondolta, kimossa egy piros kabátját. De mivel még nem lett tele a gép, berakott mellé ezt-azt-amazt, amit még mosnivalónak gondolt. És kimosott mindent. A piros kabát tette a dolgát, minden, a kabáton kívül, rózsaszín lett. És hogy ez nálam miért mégis a "szerelem" címszó alatt fut? Hát több okból. Először is azért, mert még kezdő háziasszony koromban megfogadtam, hogy nincs az a ruhadarab, amit annyira sajnálnék, hogy megérje azt, hogy én leállítsam férjem ama házias tevékenységét, ami az önálló mosásból áll. Mostanában ugyan ez általában csak a saját edzés-holmijaira szűkült, de nekem az is könnyebbség. Ha meg mást is bevállal néha, annál jobb. Még akkor is, ha most rózsaszín egy-két, eredetileg más színűként vásárolt holmi.

Azért is a szerelem, mert mostanában annyiszor eszembe jut, hogy milyen érdekes, hogy mennyire "érezzük" egymást. Fél zsavak, gesztusok, csak egymás számára érthető humorok. Amelyekben mind ott rejlik a legszebb: hibázol néha, nem minden sikerül, nem úgy sül el valami, ahogy szeretted volna - nem baj, tudom, hogy ilyen vagy és ezzel együtt szeretlek....

Nemrégiben új szemüveget kellett csináltatnom. Ugyanis a régit elhagytam. De a napszemüvegeim sem bírják sokáig nálam: eltörnek, tönkremennek, vagy eltűnnek. Mikor a dipotriás szemüvegemet csináltattam végre újra (sosem volt időm elmenni, már több, mint egy hónapja nem láttam jól távolra) és végre találtam egy nagyjából jól álló szemüveget (határozottan NINCS szemüveg-fejem), hát, fájó szívvel állapítottam meg, hogy nem éppen a legolcsóbb pár tetszett meg. Felhívtam Zolit, hogy megbeszéljem vele: belefér-e a családi költségvetésbe. Zoli nagyon nagyvonalú, rögtön rávágta: persze. Majd hozzátette: arra a két hétre, amíg meglesz....

3 megjegyzés:

turicsalad írta...

Nem is tudom ,mit írjak. talán csak annyit, hogy ez (is) nagyon tetszett. A hétköznapi örömök, apróságok, hogy így szeretitek egymást, pedig nem kicsit pörgős az életetek, tudtok egymásra is figyelni. Egyszer én is így akarom csinálni, ehhez kell, hogy picit nőjenek a leánykáim. komolyan, lassan példaképpé avanzsáltok nálam, ha eddig meg nem történt. :-))

Puszi,
Vera

Bogár és Gerti írta...

Én mindezért csak sóvárgok... de örülök, hogy ennyire ÚGY vagytok mind, mind, mind. Azt peig szívből kívánom, hogy a vágyaik teljesüljenek, mégha nem is olimpiai, meg világbajok, de boldog felnőttek legyenek!!!
Puszi

Timi írta...

:))
"de-kisasszony"- ez nagyon ott van!!

Engem viszont a 10. "de" után a szívroham kerülget... Téged nem?
:))))))))

(és köszönöm a névnapit... )
puszi!