Dédi 80

- Nahát! Végre megjöttetek!-siet elénk, kiscsinosban, láb- és kézkörmei összepasszolóan kifestve, ruganyos léptekkel "Dédi", azaz Zoli nagymamája, amikor is nagy nehezen sikerült megérkeznünk fiatalabb lánya ábrahámhegyi gyönyörűséges nyaralójába.

Tegnap ünnepeltük Dédi 80. születésnapját - és minden, szívemhez közel álló, hölgynek azt kívánom, hogy ilyen formában legyen ebben a korában! Az ünneplés a kertben zajlott (gyönyörű panorámával!!!), bográcsos pörkölttel, szépséges tortával és rengeteg jókedvvel!

Felköszöntötték őt a lányai:

(balra "Jutka mama", Zoli anyukája, jobbra Erika, Dédi kisebbik lánya)

az unokái és dédunokái:

(no itt van egy kis keveredés a korosztályokban: Zoli mellett a három legény mind unokatestvére, tehát ők is unokák és a mi lányaink a dédunokák)

és az egész népesebb család
Az ajándékok nem voltak túl "dédisek": kapott tészta-készítő gépet (mert Dédi nagy "tésztagyáros"), OBI-utalványt, hogy kicserélhesse a mosogatóját, szüleimtől (bár ők nem voltak ott) némi "bizsut", tőlünk pedig két Operett-bérletet. Nem győzőtt ámulni, "hát, ez nem lehet igaz" hajtogatta percenként tízszer, de közben azért kacéran megkérdezte, hogy kit vigyen magával majd az Operettbe, csak nem a Brúnót? Brúnó Dédi egykori udvarlója (a mi esküvőnkön vele volt) , ezek szerint még nem tűnt el nyomtalanul.

Dédi kicsit olyan, mint a Házibuli című filmben Choupette, Vic (azaz Sophie Marceau) dédnagymamája. Modern, vicces, érdeklődő és nyitott, továbbá hiú és kacér. Isten éltesse még sokáig, hasonló egészségben és vidámságban!