Egy nap kettesben

Nem szokásom, de idén kivételesen konkrét dolgot kértem a születésnapomra drága férjemtől. és ez egy debreceni kirándulás volt, a középpontjában a "Messiások" című kiállítással.

"Megboldogult" ifjú koromban imádtam kiállításokra, múzeumokba járni. Mindig is a festmények vonzottak a legjobban, őszintén szólva, a szobrokat nem "értem" eléggé. De egy-egy festmény hatalmas érzelmeket tud kiváltani belőlem, vagy éppenséggel nyugalmat, harmóniát. Nagykamaszként Monet "A londoni parlament ködben" című festménye nyűgözött le annyira, hogy számtalan reprodukcióját őriztem, különböző formában, és, amikor csak alkalmam nyílt (Párizsban van kiállítva, az Genftől nincs túl messze) "élőben" is megnéztem. Utána persze tágult az érdeklődési köröm, és már mást is "befogadott" a lelkem az Impresszionistákon kívül. Az általános szerelem a festészet iránt megmaradt, csak a gyerekek érkeztével ritkán nyílt alkalmam arra, hogy hódoljak is neki.

Nos, a "Messiások" kiállítást semmiképpen sem szerettem volna kihagyni. és, szerencsére, nem kellett csalódnom. Nagyszerűen összeszedett tárlat ez, modern, klasszikus, vallásos és profán keveredik egy végiggondolt és érdekes koncepció alapján. Volt mondjuk olyan terem, ahová még a 12-es karikát is kitették - lehet, hogy lélekben még csak 11 vagyok, mert onnan én is kifordultam. De a többi.... És végre, volt olyan szobor is, ami megérintett: Szervátius Tibor "Dózsa a trónon" című fenomenális alkotása. És, újabb "kedvencem" lett: Munch. Eddig csak a "Sikoly" című festményét ismertem, de itt most volt kettő nagyszerű, köztük egy olyan (A csók), aminek a reprodukcióját szívesen beszerezném (csak hol????). Mostantól majd egy Munch-kiállítást fogok felkutatni.... Tehát: A "Messiások" egy nagyszerű kiállítás, a mégoly' nagyszerű Modemben!

Debrecent is szeretem. Szép, mindig szépülő és fejlődő, modern és hagyományőrző, vidékies hangulatú nagyváros, büszke és magabiztos, olyan, mint egy nő, aki tudja, hogy szeretik. Jártunk már ott többször is, Zolival is, a gyerekekkel együtt is, és mindig szívesen látom viszont. Péntek este érkeztünk meg, egy kellemes szállodában aludtunk, ahol egy isteni vacsorát költöttünk el (még a "Boldog születésnapot" nótát is megkaptam a bárzongoristától....), a reggeli után a Nagyerdőben, a kiállítás megtekintése után pedig a belvárosban sétáltunk és kávéztunk egyet. A koradélutáni órákban indultunk vissza és Pesten még beszöktünk egy moziba is (mikor is volt utoljára ilyen????), a Becstelen brigantik című Tarantino filmre. Nagyon jó film, de a gyomrom egy merő görcs volt a végére. Ezen, szerintem, 18-as karika lenne, és, mint említettem, én lélekben, ugye a 11-nél járok...

Igazán kellemes másfél nap volt ez. A legnagyobb ajándék ebben persze az volt, hogy egy picit kettesben lehettünk, egy picit csak egymásé... Így aztán, szinte már várom a 39. születésnapomat...