Nomád élet

Természet Anyó elővette már az őszi palettáját, próbálgatja is a színeit. De mivel kissé "szeles" ilyenkor, közben még ezer más teendőjét is igyekszik ellátni: engedi hát a napot, hogy megmelengesse a kirándulókat, lehetővé teszi, hogy a le nem szüretelt szőlő még édesebbé válhasson és segít, hogy a kellemes melegtől ittragadt madaraknak is legyen még idejük útra kelni.

Ebben a káprázatos, igazi indián nyárban vágtunk hát neki, életünkben először LAKÓAUTÓVAL, egy hosszú hétvégének. A célpont egy számomra fehér folt volt édes hazánkban: a Mecsek. Tulajdonképpen csak három éjszakát és két és alig fél napot töltöttünk ott, de annyi élménnyel lettünk gazdagabbak, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem a felsorolásukat.

De talán a lakóautós benyomásokkal indíthatnék. Aki szereti a teljes kötetlenséget, a "hátamon a házam" csiga-érzést, a nomád, "akárhol-alhatunk-és-alszunk-is" üdítő mámorát, a mindennap máshol vagyunk, de mégsem kell ki-be rámolni örömét, akit nem zavar, hogy öt másik embertársával lakik alig pár négyzetméteren és nem feltétlenül tusol le alaposan minden nap, viszont lenyűgözi, hogy eszméletlen sok szépséget láthat rövid idő alatt, akinek nem mindig a pihenés a fontos, hanem azt felülírhatja az élmény is, annak való. Aki szereti a kényelmet, a nyugalmat a mellékhelységben, akinek kicsit nagyobb a térigénye és nehezen visel el sok embert egy helyen, aki nem feltétlenül van attól elragadtatva, hogy az előbb még étkező most már az ágya, aki fél akárhol letáborozni a "pusztaságban" vagy a falu végén, aki ragaszkodik a napi két hosszas pancsoláshoz és nem szeret aggódni azon, hogy van-e elég víz, gáz és megy-e a fűtés éjszakai is, akinek fontos, hogy egy utazás során pihenjen is, annak nem való. Négy gyermekünk határtalan lelkesedését és alkalmazkodó-képességét látva, ők biztosan az első kategóriába tartoznak. Ami minket, kissé elgyötört szülőket illet, mi ide-oda billentünk a kettő között.....

Első éjszaka én alig aludtam, úgy rettegtem a nem is tudom mitől, Grábóc nevű falu kolostárának bejáratánál leparkolva. Utána helyet cseréltem Zolival, és a következő két éjszaka már kellemesebben telt. A lányok (köztük az idegen helyen és helyzetben nehezen alvó Zita is!) simán elaludtak a számukra is nagy mértékben szokatlan megoldásban! A három Kicsi ugyanis a vezetőfülke felett található "alkóvban" szundizott együtt, míg Zita a hátsó traktusban található emeletes ágy felső részén. Én ugyanezen ágy alsó részén töltöttem először az éjszakát, majd utána az étkező-asztalból és utasülésekből összállítható ágyon (amit ugye reggelente vissza kellett alakítani, hogy ott étkezhessünk és utazhassanak a lányok). A lakókocsiban elköltött étkezéseket rendkívüli módon élvezték a csajok, ahogy azt is, hogy még menet közben is el tudtak menni pisilni (bár kicsit olyan volt, mintha egy légörvénybe keveredett repülőn tették volna ezt). A bérlési helytől én vezettem haza a hatalmas lakóautót és azon morfondíroztam, hogy kezdő koromban egy Lancia Y10-es mini-autót vezettem, és lám, hol tartok. Ki tudja, egyszer még egy csuklós Ikarus-busz kormánya is a kezem közé kerül.... Utána viszont már Zoli vette át a pilóta-szerepet, gondosan követve társ-lakóautónkat, ahol ugyancsak egy Zoli ült a kormány mögött.

Mert nem hatosban vágtunk neki ennek a kalandnak, hanem "felbújtóinkkal" együtt. Gyöngyi és Zoli barát-házaspárral és az ő három gyerekükkel. Ők már tesztelték a lakóautózást a nyáron, nekik nagyon megtetszett és kérdezték, volna-e kedvünk nekünk is kipróbálni ezt az utazási módot. Mi pedig abszolút vevők voltunk rá! Mivel a javasolt úticéljuk pont megegyezett a mi terveinkkel, már el is döntöttük! Utána pedig nagyon jó dolgunk volt, mert Gyöngyi jobbnál jobb programokat, látni- és tennivalókat kutatott fel, nekünk már csak élvezni kellett ezeket!

Hogy miket? Hamarosan elmesélem!!!!!
(és fotókat is teszek majd be, ha Gyöngyiéktől megszerzem őket)