Házasság 11, szerelem 12 éve

Te Veled

Te Veled ébredek minden reggel. Még akkor is, ha nem érint meg a kezed és nem néz rám a szemed. Mert akkor is érezlek. Nem az álmaim ajándékoznak meg a legnagyobb élménnyel, hanem az ébredéseim, Te Veled.

Olykor komolyan bánkódom, hogy nem lehettem hamarabb Te Veled. Pedig ismertelek, elképzeltelek. Kisfiúként tanulmányi ürüggyel átmentem hozzád vagy lecsaltalak a játszótérre. De a szobádban vagy ping-pong asztaloknál már nem Téged találtalak. Kamaszként örültem, hogy ki tudtalak csalni a foci meccsekre. Boldog mosollyal intettem feléd a focipályáról, de onnan már nem Te intettél vissza. Később megszállottan kerestelek, de sehol sem találtalak, azt hittem, már végleg el is veszítettelek. Most már tudom, hogy csak nem a megfelelő helyen kerestelek.

Aztán egyszer csak ott ültem, Te Veled. Beteljesültem, sőt túlteljesültem. Mert egy szempillantás alatt vált ott egyértelművé, hogy mindent felülír az a lehetőség, hogy egy füstös négyzetméteren lehetek Te Veled.

Azóta elválaszthatatlanná váltunk – MI vagyunk a Te Veled.

Mondatokként cikáznak gondolatok a fejemben a gondolatok:

Te Veled nevelek gyerekeket. Bocsánat…Te neveled velem a gyerekeket.

Gyötör a lelkiismeret, amikor nem lehetek Te Veled.

Te Veled könnyű és nehéz a szeretet.

Te Veled vagyok és leszek, mindaz, ami még lehetek.

Te Veled élem a legőszintébb, legtisztább életet.

Gyönyörű tudni azt, hogy minden így kezdődik: Te Veled.

Megteszek még jobban mindent azért, hogy érezd: semmi sem számít jobban, mint a Te Veled.

Te Veled nincs értelme gondolkodni, hogy mi lenne nélküled. Mert vagy. És én nem tehetek mást, mint lefekvés előtt gyengéden megsimogatom békés arcodat, és áldom a sorsomat, hogy itt vagyok Te Veled.

Én nagyon, de nagyon szeretlek.

Kissé csendesebben kívánok idén boldog születésnapot TE NEKED.

Budapest, 2009.október Zoli



Ezt írta nekem a legutóbbi születésnapomra az a férfi, akinek pontosan tizenegy éve vagyok a felesége, és akit pontosan 12 éve szeretek.

Erre én most nem találnék méltó szavakat, olyan választ, ami hasonlóan érintené Őt. Ezért, most Szekeres Adriennhez fordulok...:

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Jártam a sziklás hegyeken,J
ártam a kincset rejtő szigeten,
Nincs már hely a földön,
Ami nem lenne börtön,
Ha nem vagy ott vagy nem jössz velem.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Láttam a kívül gyönyörűt,
Hittem már édesnek a keserűt,
Úgy, ahogy Téged,
Soha nem láttam szépnek még senki mást,
Régóta tudom...

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Hány esélyt adott nekem a sors,
Nem vitt sehová
Vágyakon és a szavakon túl,
Most Benned leltem rá.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, ó, nincs ennél nagyobb szó,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.