Ikrek szülinapja- egy kis késéssel

Hiányzik még a krónikából Klára és Imola ötödik születésnapjának beszámolója, hát most pótolom. Előre bocsátanám, hogy ez az ünnepség-sorozat most nem volt egy siker-történet. Ennek legfőbb bűnöse az a torok-gyulladás volt, ami először Imolát teperte le, majd az amúgy igen csak strapabíró Klárát. Ebből a nyavalyás betegségből Imó nagyjából ki is gyógyult a születésnapjukra, de Klára sajnos még eléggé kókadt volt az ünneplések során. Ráadásul, ugyanezen betegség még távol tartotta az ikrek keresztszüleit is, akik - teljesen jogosan - a saját kislányukat féltették ettől a vírustól.

Klára és Imola születésnapja pont szombati napra esett, így akkor ünnepeltük őket családi körben. Én egész nap sütöttem-főztem, hogy legyen mit kínálni a megjelent családtagoknak (nagyszülők, dédmama, Bátyámék), és persze, hogy legyen mire tenni 5-5 gyertyát... Torta -ügyben nem lendültem fel a csúcsra ezúttal, dehát ez van, valahogy nem voltam formában. Annyira nem, hogy a hétvégén elkészítendő négy (hiszen kettő a családi, kettő a barátos bulira) torta helyett ötöt sütöttem, mivel egy a kukában végezte, annyira borzasztó lett. De, mint mondom, a többi sem lett szépség-díjas, de legalább egész finomak lettek. Íme az első kettő, az ünnepeltek előtt:

(Kláráé gesztenyés volt, csokimázzal, Imóé csokis, csokimázzal... Hát izé, aki nem szereti a csokit, az rosszul jár, ha hozzánk jön...)

És íme a második kettő:

(Az egyik, a házikó, Imola jele akart lenni, a másik, a kissé romos szivecske pedig Klára jele.)

Hogy ne csak egy cukrászati beszámoló legyen, itt most befejezném. (És csak halkan, és Edith kedvéért, jegyezném meg, hogy a napraforgó-kenyerét is elkészítettem, az viszont finom is lett és szép is lett, hát persze, hogy nincs róla fotó!!!!!!)

Szóval, a családi buli kellőképpen laza hangulatú lett, ahogy szerettük volna: mindenki megköszöntötte a két nagy ötévest, mindenki énekelt a tortánál, mindenki szurkolt, hogy sikerüljön elfújni a gyertyákat (ami azért volt különösen nehéz KlárImó számára, mert tévedésből újra lángra lobbanó, trükkös gyertyát szereztem be...), mindenki együtt ámult-bámult a sok ajándék láttán (volt ott ünneplőcipőtől kezdve, Barbie-ruhán át ujjfestékig minden!), mindenki jót csipegetett a feltálalt ehetőségekből, és a gyerekek pedig egy nagyot játszottak együtt. Klára kicsit még gyengécske volt, így az ünneplést nem húztuk nagyon el.

Mert ráadásul másnap várt ránk egy nagyobb kihívás, a zsúr!!!!
Ugyan kértünk rá igen komoly segítséget, mivel ugyanaz a mesepartys hölgy jött el, aki már megörvendeztette év elején Emmát és baráti körét, csak most nem hercegnős buli volt, hanem tündéres. És, meg kell, vallanom, valahogy nem is volt olyan fergeteges siker, mint a hercegnős a hétéveseknek. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a lányok meghívtak pár olyan kisfiút, akik a játékba ugyan nem csatlakoztak, de ráadásul, csak úgy, l'art pour l'art, azzal múlatták az időt, hogy gyakorlatilag szétverték a lányok szobáit. Így aztán, ahelyett, hogy gyönyörködtem volna a tündérkedő lányokban, legtöbbször a hátsó "fertályban" tartózkodtam, romeltakarítást és békítő hadműveleteket végeztem felváltva. Megjegyzem, Emma zsúrján is voltak fiúk, akik beszálltak a játékba, de olyanok is, akik nem, csak éppen azért normálisan viselkedtek. Klára még ekkor sem volt kirobbanó formában, így aztán ugyan élvezte a történéseket, de nem a tőle megszokott energiával. Szóval, ötéveseim azért boldogan nyugtázták ezt a napot is, de Zoli (aki csak a zsúr végén tért haza), ismét kijelentette, hogy soha többet zsúrt a házunkban (ezt éves szinten kb. háromszor állítja...).

Igazán dióhéjban, ilyen volt az Ikrek ötéves ünneplése.