Szerintem az. Látens vega. Az elmúlt héten egy nem túl fantáziadús menüsort állítottam össze vacsorára, viszont azért relatíve változatos volt. Hétfőn hirtelen sült sertés-szelet volt, tejfeles szószban, rizzsel és uborka-salátával. Csak a rizst ette meg belőle, azt is kizárólag az után, hogy a tányérjából még a husi szaftját is eltávolítottam (pedig finom volt, a család többi taga lelkesen falatozott!). Kedd pizza-nap, a sima sajtos persze csúszott (azaz: két vékony szeletet is elfogyasztott). Szerdán bolognai tészta volt (na jó, belátom, kicsit sok a szénhidrát...). Nem ette, csak úgy, hogy leszedtem a húsos szószt, kicsit paradicsomos tésztát fogyasztott - keveset. Csütörtökön melegszendvics volt (a két nagy kérte, kissé a Vivi utáni nosztalgiából). Persze szó sem lehetett bármilyen felvágottról, kolbásztól vagy májkrémről a szendvicsen, csak sajt. Na, az úgy elég száraz, ezért aztán az első falat után áttért a "sima" szendvicsre. És végül úgy találta, hogy még a "strappistának" (így hívják a Csajok) sincs jó íze (persze, hogy nincs, hiszen alapvetően NINCS íze...). Pénteken fejtett bableves volt, virslivel és kolbásszal. na, azt úgy, ahogy van otthagyta, vállalva inkább a teljes koplalást. Tegnap, délben legyűrte a borsó-főzeléket és elrágcsált hozzá egy kis bundás kenyeret (na ja, sehol semmi hús!!!), este pedig a húsleves levét ette, majd egy kis rizst uborka-salátával. Ugyan Anyukám (náluk ettünk este) finomabbnál finomabb étkeket tett az asztalra, neki csak ez kellett. Ma délben, ismét leves-lé (a tegnap-előtti bablevesé... újra-hasznosítás, kérem szépen!!!), majd a rántott hús, sült krumpli és rizs, no meg saláta variácóból a krumpli-rizs jött be neki....
Azt hiszem, bele kell törődnöm, hogy KLÁRA a húsmentes korszakát éli. Azért mondom látens-vegának, mert az túlzás lenne, hogy a zöldségeket viszont szereti.... Azokból többet megeszik, mondjuk. A gyümölcsök pedig... Ha véletlenül sikerül jó mandarint kifogni, akkor azt szívesen nyammogja, mert jó buli megpucolni... Almából egy-két gerezd fogy, könyörgés vagy zsarolás hatására.... Alapvetően, és főleg, az a szent meggyőződésem, hogy az ereiben kakaó folyik vér helyett, amit néha "higít" mással, kizárólag szénhidrát-alapú cuccal.... Hogy mitől ilyen vékony akkor? Mert az elfogyasztott mennyiség minimális.
Nem is tudom, hogy mi lenne a helyes hozzáállás. Nem gondolnám, hogy a hús-fogyasztást erőltetni kéne, pláne nem nekem, aki ugyancsak vígan ellenék heteket is hús nélkül. De az, hogy képes megmakacsolni magát, és inkább éhen maradni, csak ne kelljen abból enni, akár csak egy kóstoló falatot is, ami neki első látásra nem tetszik, hát az már nem biztos, hogy jót szül.... Az, hogy minden nadrág háromszor átéri, kissé aggasztó. Míg magasságra 110-es méret kellene neki, addig közben derékban vígan tud 86-ost hordani (csak a hosszúnadrág halászgatyává alakul át). Nem mondhatnánk őt betegesnek, de ha mégis elkapná valami, nem lesz tartaléka!!!! Tudom, hogy terített asztal mellett nem hal éhen gyerek, csak Klára mindenapos nyűglődése az étkezések során nem túl vidító, hogy őszinte legyek, sokszor bosszantó és fárasztó is a hosszas könyörgés, egy-egy vacsora az éjszakába nyúlik már (vagy legalábbis úgy érezzük...).
Étvágy-gerjesztő vitaminokban nem hiszek. Levegőn sokat van, mozogni sokat mozog (heti egy úszás, legalább egy torna, és most már a Kicsik is járnak atlétikára, ami heti két alkalom, ja, és hétvégén sokszor lovagolnak). Ez valószínűleg egy ilyen időszak. Kíváncsi vagyok, hogy fokozódik-e az étvágytalanság, mert akkor már majd lépek (persze a Nagyik aggódnak és próbálják a "mindegy, hogy mit, csak egyen valamit a gyerek" álláspontot képviselni, ami számomra nem alternatíva...). Klári ruhástul 17 kg és 108cm körül van. Ez még nem drámai. De határeset.
Csütörtök
22 órája
5 megjegyzés:
:((
Én, ugyan nem vagyok rá büszke, de egyetértek a mamikkal. Lassan ott tartok, nem érdekel mit, csak egyen az a gyerek valamit. Mátém ilyen. Kakaó literszámra, (szigorúan Nesquick) kaja meg hébe-hóba. Hús kivéve. Zöldség, gyümölcs "nyemjó"... hát persze, hogy idegsokkos vagyok minden evéskor.
És gőzöm sincs, miért, és mit csináljak vele... olyan rossz. :((
Félek, hogy ha beteg lesz, kidől, mert olyan vékonka. És nincsenek tartalékai. Jajj :(((
Szóval, átérzem, Szilvi. Bár megjavulnának ezek a kölköcskék...
puszillak: T.
Na, nagyon fogok segíteni neked a véleményemmel!:P Én meg a minőségi étel pártján állok. Nem mondom, van nálunk is olyan étkezés, amikor örülök, hogy ha bármit esznek, de ezt főleg csak olyankor engedem meg nekik, ha betegek. Ha Klárád határeset, akkor úgy néz ki, Kriszta is az: 103-104 cm és 14-15 kg. Bár eddig még sosem jutott eszembe aggódni miatta, mivel abszolút nyilvánvaló, hoyg István felé üt és az ő családjában ilyen magas vékonykák az emberek. De azért ő eszik. Igaz, hogy pl. ő sem túlságogan húsos, de azért van, amikor kimondottan a húsra gerjed. :P Boró viszont imádja. Hús és gyümölcs, nyers zöldség legyen neki, megél a jég hátán is velük!
Szerintem próbáld meg, hoyg nem is kínálod hússal. Kapjon mindig a köretből, salátából-savanyúságból és hagyd békén. Hátha így érdekesebb lesz számára és majd kéri. A halat sem szereti, halrudacska, állatfigurák formájában?
Vitaminos kiegészítők pártján én sem állok, de, van rá példa, amikor hatásosak. Néném kisfia ilyen, mint Klárád, szinte sosem eszi mega húst és másból is csak madárkamennyiséget. Elvitte néném kivizsgálásra és picit vérszegény volt. Azt hiszem, vasat és folsavat kapott (ezek végülis nem is vitaminok), és még valamit, de az nem tudom mi volt. Bizisten, saját szememmel láttam, ahogy a gyermek mindig megéhezett, mire enni kellett, sőt, volt, hoyg közben is kért egy szelet, valamivel megkent kenyeret. Én alig ismertem rá. Kb. 2 hónap különbséggel töltöttünk együtt egy-egy hetet, ég és föld volt a gyerek a két időszakban. Először még Krisztáékkal sem igazán szeretett játszani, alig állt szóba velem, másodszor nem voltak sem ilyen, sem evési gondok. Szóval, tudod, a "javasasszony" már segített egyszer nálatok, talán mst is sikerülhet, én azért mégiscsak megpróbálnám. És ha felkeresnétek a homeós orvost?
Szia,
Egy ismerősömnél is hasonlóan a vas és folsav páros oldotta meg a helyzetet. De persze előtte egy doki megnézte a kisfiút.
Szép napot és kitartást!
Akár Bálintomról is írhattad volna ezt a bejegyzést. Bár ő néha, nagyon-nagyon néha azért eszik husit. De a kakaóval az őrületbe kerget.Már nem idegelem magam rajta, mert az se neki nem jó, mégnagyobb ellenállásba ütközöm, se nekem. Csipeget, mint egy kismadár. Ő ilyen. És hiába adtam neki 100féle vitamínt, nulla változás. Azzal vígasztalom magam, hogy nekik még jól működik a szervezetük, és jelzi, hogy éppen mire van szüksége. Volt már nálunk sajtkorszak, rántott husi korszak stb. Akkor kizárólag, és hetekig csak ezeket ette meg. Most éppen a vajaskenyérnél tartunk.Hát akkor egye azt. Mindegy, csak egyen valamennyit.Pont tegnap sorolta fel, hogy milyen ételeket szeret, 10-nél megállt:( És ebben már benne volt a muffin, meg a palacsinta is.
Fel a fejjel:Macus
A probléma nálunk is ismerős, bár nálunk Csilla a nemevő, válogat, kész rémálom őt etetni. Kinga, aki Klárával egykorú, viszont relatíve jól eszik, mindent ő sem, de neki már lehet főzni. Kinga, ettől függetlenül, kb. 110 cm, és 1-2 hónapja mértük: 17kg. :) (most már lehet, hogy van 18 is, de nem tudom) Bennem még nem merült fel, hogy esetleg Kingának ez kevés lenne.
Azt viszont el bírom képzelni, hogy milyen fárasztó, hogy valamit egyen a ygerek, és ha lehet, "normális" kaja is kerüljön a pocakba. Érdemes megvárni, míg elmúlik ez az időszak, szerintem fog ez változni, csak persze győzze az ember kivárni...
szóval, kitartás!!!
Puszi,
Vera
Megjegyzés küldése