Tehát jöjjenek:
1) Az illatok komoly szerepet játszanak az életemben. Egyszer, fiatalságom fénykorában, megkérdeztem az egyik hódolómat, hogy ugyan miért is én, pont én...(önbizalomtól sosem durrant ki a keblem - meg úgy amúgy sem...). Mire, egy szerencsére kellőképpen hízelgőn hosszú lista elején, rávágta, hogy "Először is, mert olyan finom illatod van". És aztán ezt minden formában megkaphattam, még a mai napig is. A kölnijeim nem nagyon változtak az utóbbi évtizedekben, bár néha próbálkozom. Cerrutti 1881-je a nagy befutó, amit nyaranta néha lekeverek egy igazán üdítő, friss, citromos illatra, aminek "Eau de Rochas" (pour femme) a neve, de szerintem itthon nem kapható. Mostanság pont egy olyan fogy, hogy "Trésor in Love", néha meg még az Acqua di Gió Armani-tól.
De nem csak a kölnik és a saját illatom fontos (bár mindig hordok magamnál dezodort, és ha csak egy kicsit is izzadtnak érzem magamat, kerítek egy mosdót és lemosakszom, majd jöhet a dezodor), de az illatok és szagok úgy általában. Már a gyerekeim is tudják, hogy csukni kell minden ajtót, ha "büdősítőset" főzök. Ezalatt a hagyma, szalonna, hús, stb. illatokat értek, amik finomak ugyan, de nem pár órával később az ágyneműn (bár MINDIG beágyazok mindenhol, de úgy is megérezném). Képes vagyok csak azért süteményt sütni, hogy elűzhessem a vacsora intenzívebb illatát.
Nagy vágyam lett volna hivatásos "orr"-rá válni, azaz kozmetikai és egyéb, illatos holmikat áruló cégek illatvilágát kifejlesztő szakemberré, csak hát, a kémiai az orrom és közém állt...
2) A jobb fülemre kevésbé hallok jól, mint a balra. gyerekkoromban nagyon "füles" voltam (Anyu szerint egy balul sikerült fülfelszúrás miatt, néhány orvos szerint csak szimplán hajlam miatt). Ezért megműtötték a fülemet 8 éves koromban, majd 28 éves koromban, amikor éppen Zitát vártam. A helyi érzéstelenítésben elvégzett fülműtétet mindenkinek csak "ajánlani tudom".... Egyébként nem zavar engem túlságosan, sőt... Olyan, mint egy beépített füldugó, ha a jobban működő bal fülemre fekszem, akkor kiszűröm a zavaró kis hangokat. Annyi csak, hogy Zoli is tudja, hogy színházban-moziban jobb, ha a bal oldalamra ül.
3) Félek a sötétben. Ez van. Vállalom. Így aztán megértem azon gyerekeimet is, akik hasonlóan éreznek, noha nem plántálom beléjük direkt ezt a félelmemet.
4) Ha már félelem. Iszonyatosan aggódós vagyok. A gyerekek számával és a kor előrehaladtával egyre jobban.
5) Cukor nélkül iszom a kávét és a teát. Az indoklásom az szokott lenni, hogy "elég édes vagyok már így is". Amúgy nincs igazi magyarázatom.
6) Megbuktam érettségin oroszból. Svájcban kissé kacifántos az érettségi-rendszer. Én nyelv-tagozatos voltam, és mivel a többiek három év előnyben voltak németből a gimibe érve, így én az olaszt tanulhattam nemzeti nyelvként, mert azt kezdő szintről oktatták. Viszont, amikor kiderült, hogy a reál tagozat mégsem az én világom (az ábrázoló geometria győzött meg végképp erről), akkor fel kellett vennem egy harmadik nyelvet az angol és az olasz mellé. Ez lett az orosz, bízva abban, hogy az itthon tanultakra majd emlékszem. De az agyam "kidobta" az oroszt. Úgy látszik, sok volt neki a francia-angol-olasz trió. Így aztán az oroszt igen csak nyögvenyelősen tanulgattam, két másik sorstársammal együtt (akiből az egyik félig orosz volt...). Év közben még csak-csak megoldottam valahogy, de az érettségin... Szerencsére, az érettségi eredményt ott úgy számolták ki, hogy az éves eredményt felesben beszámították. Ráadásul, az érettségin az összátlagban kellett megugrani az előírt 3,5-ös átlagot (6-ig volt osztályzás), és a többi tantárgy elég könnyedén ment. Viszont, ha úgy vesszük, oroszból megbuktam, mert 2-est kaptam.
7) A Szitya becenevett Aputól kaptam, és az egész tágan értelmezett nagycsalád így hív a mai napig. Egyébként Zsuzsanna a második keresztnevem.
Most már csak tovább kellene adnom, hét másik "áldozatnak".
Legyen akkor (próbálok olyanokat keresni, akik talán még nem kapták meg):
- Vivi, hátha még tud valami újat mondani nekem is (:-) )
- kikocs, mert szeretem, ahogy ír,
- Dius, akinek tartása számomra példaértékű,
- Agnes a tengerentúlról a maga teljesen sajátos írásaival,
- Judit, a világ másik végén, mert ő a Judit,
- ha esetleg pont erről szeretne írni, és pont erre ér rá, Kinga, Malájziából,
- ugyancsak külföldön élő kedves blogismerősöm, Hella,
és írnék plusz egyet, hátha valakinek már "megvolt", meg különben sem szeretném kihagyni a "világ körüli kérdőívből" Erdélyt és Edithet.
Rajta hát, kedveskéim!
2) A jobb fülemre kevésbé hallok jól, mint a balra. gyerekkoromban nagyon "füles" voltam (Anyu szerint egy balul sikerült fülfelszúrás miatt, néhány orvos szerint csak szimplán hajlam miatt). Ezért megműtötték a fülemet 8 éves koromban, majd 28 éves koromban, amikor éppen Zitát vártam. A helyi érzéstelenítésben elvégzett fülműtétet mindenkinek csak "ajánlani tudom".... Egyébként nem zavar engem túlságosan, sőt... Olyan, mint egy beépített füldugó, ha a jobban működő bal fülemre fekszem, akkor kiszűröm a zavaró kis hangokat. Annyi csak, hogy Zoli is tudja, hogy színházban-moziban jobb, ha a bal oldalamra ül.
3) Félek a sötétben. Ez van. Vállalom. Így aztán megértem azon gyerekeimet is, akik hasonlóan éreznek, noha nem plántálom beléjük direkt ezt a félelmemet.
4) Ha már félelem. Iszonyatosan aggódós vagyok. A gyerekek számával és a kor előrehaladtával egyre jobban.
5) Cukor nélkül iszom a kávét és a teát. Az indoklásom az szokott lenni, hogy "elég édes vagyok már így is". Amúgy nincs igazi magyarázatom.
6) Megbuktam érettségin oroszból. Svájcban kissé kacifántos az érettségi-rendszer. Én nyelv-tagozatos voltam, és mivel a többiek három év előnyben voltak németből a gimibe érve, így én az olaszt tanulhattam nemzeti nyelvként, mert azt kezdő szintről oktatták. Viszont, amikor kiderült, hogy a reál tagozat mégsem az én világom (az ábrázoló geometria győzött meg végképp erről), akkor fel kellett vennem egy harmadik nyelvet az angol és az olasz mellé. Ez lett az orosz, bízva abban, hogy az itthon tanultakra majd emlékszem. De az agyam "kidobta" az oroszt. Úgy látszik, sok volt neki a francia-angol-olasz trió. Így aztán az oroszt igen csak nyögvenyelősen tanulgattam, két másik sorstársammal együtt (akiből az egyik félig orosz volt...). Év közben még csak-csak megoldottam valahogy, de az érettségin... Szerencsére, az érettségi eredményt ott úgy számolták ki, hogy az éves eredményt felesben beszámították. Ráadásul, az érettségin az összátlagban kellett megugrani az előírt 3,5-ös átlagot (6-ig volt osztályzás), és a többi tantárgy elég könnyedén ment. Viszont, ha úgy vesszük, oroszból megbuktam, mert 2-est kaptam.
7) A Szitya becenevett Aputól kaptam, és az egész tágan értelmezett nagycsalád így hív a mai napig. Egyébként Zsuzsanna a második keresztnevem.
Most már csak tovább kellene adnom, hét másik "áldozatnak".
Legyen akkor (próbálok olyanokat keresni, akik talán még nem kapták meg):
- Vivi, hátha még tud valami újat mondani nekem is (:-) )
- kikocs, mert szeretem, ahogy ír,
- Dius, akinek tartása számomra példaértékű,
- Agnes a tengerentúlról a maga teljesen sajátos írásaival,
- Judit, a világ másik végén, mert ő a Judit,
- ha esetleg pont erről szeretne írni, és pont erre ér rá, Kinga, Malájziából,
- ugyancsak külföldön élő kedves blogismerősöm, Hella,
és írnék plusz egyet, hátha valakinek már "megvolt", meg különben sem szeretném kihagyni a "világ körüli kérdőívből" Erdélyt és Edithet.
Rajta hát, kedveskéim!
9 megjegyzés:
De jó volt ez a bejegyzés!
Nagyon kedves és meleg hangulatú, őszinte bejegyzés. Sok mindenben nagyon közelinek érezlek magamhoz, köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Ildikó
Szilvi, köszönöm, hogy szakitottal ra idöt es irtal CSAK Magadrol:)örömmel olvastam a soraidat, közben azon mosolyogtam, hogy mennyi minden van, amiben hasonlitunk (pl.a sötetben valo felelem es a cukornelküli kv :)))
Azert azt nem csodalom, hogy a francia-angol-olasz trio mellett az orosz annyira nem ment :) anyukam gimis magyar-orosz szakos tanar volt, en 4 evet tanultam oroszt, de csak arra emlekszem, amiket ö tanitott nekem, mikor otthon voltam betegen :) igazabol csak a napok nevere es arra, hogy kell mondani, hogy hol lakom :)))
A Szitya nevröl azt gondoltam, hogy csak valami kitalalt, szoval hogy igazabol nem igy szolitanak :) de akkor ezek szerint megis :)
Szep hetet Nektek! puszi Orsi
Nagyon jo volt olvasni amit magadrol irtal Kedves Szilvi:)szeretem az ilyen magunkrol elarultakat ha negativ ha jo:)
Nagyon szepen koszonom, hogy ram gondoltal, es ahogy kiemeltel, megha jatek is , de en nagyon komolyan kezelem, es megtisztelo mindenkeppen!
Most akkor torom a fejem a sajat hetesemen, amit meg nem tudhattok rolam:)
puszi, szia!
Hűha, tényleg újdonságokat mondtál! Nem tudom, ha én még tudok újat mondani! Remélem, sikerül írni róla, hétvége előtt viszont semmiképpen sem ígérem.
A rebarbarás batyuk pedig irtó jól néznek ki; ki is próbálom, de sajna, azt sem ezen a héten!:(
Szilvi Draga! Tunder vagy, hogy gondoltal ram (foleg az indok, hogy a Judit, mert o a Judit, mosolyogtatott meg), de ha nem haragszol akkor csak belinkelem Neked ide az en 7 'titkom', amit 3 eve irtam meg a blogon egy hasonlo felkeresre (jo regota megy korbe ez a jatek...)
http://gzajudit.blogspot.com/2008/11/hetedht.html
Dejó volt ez is! :)
És köszönöm, igyekszem játszani én is, bár most éppen úgy érzem, már mindent leírtam magamról, ami publikus, túl sokat is :)
Örülök,hogy magadról írtál:-)
Ezt jó volt olvasni. Olyan igazi te-tolladból való. :) (vagyis billentyűzetedből)
A továbbadós mondatod pedig meghatott, köszönöm. Igyekszem mihamarabb teljesíteni.
Nagyon szépen köszönöm. :)))
Megjegyzés küldése